Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

475. országos ülés 1913 november ll-én, kedden. 31 sodik pontot méltóztatik megtartani, teljesen a hatóságok önkénjéétől és tetszésétől fog függni, hogy ezen a czimen letartóztatások eszközöltessenek. Én egy esetet ismerek, a melyben valakit letartóztatni lehet és ez, ha bebizonyitottan megszökik. Más esetet nem ismerek. (Derültség jobb felöl.) Slezák Lajos: Ha megszökött! Vázsonyi Vilmos: Még Amerikából is visszahoznak embereket; mert ha az igazságügyminister urat megkérik, ő visszahozathatja, mivel az Amerikából való kiadatás az igazságügyministertől függ. O rendelheti el azt, hogy valakit visszahozzanak bármilyen messziről is. Nagyon is jogászi nevetés volt tehát az, amely e kifejezést, megszökött, fogadta. Nemde, ha megszökött, még megkerülhet és akkor letartóztathatják, épen azért, mert már megszökött. A második pontot tehát megtartja a javaslat, de kifejezetten megtartja a 141. §. 3-ik pontját is. Ez a harmadik pont pedig az összebeszélésről és a nyomok eltüntetéséről szól. Amikor méltóztatik fiktív szerzőket is megállapítani ezen az alapon; felelős szerkesztő, kiadó, fiktív szerző, megrendelő, felbujtó, stb. összebeszélések gyanúja alatt egész nyugodtan letartóztatható, s különösen a kötelező vizsgálat mellőzésével méltóztatik rendőrkézre adni az egész sajtószabadságot. Eszerint a 3. pontot sem méltóztatott elengedni. (Ellenmondások jobbfelöl.) Engedelmet, de benne van kifejezetten. Nem méltóztatott elengedni a 4. j>ontot sem, mert az van a javaslatban, hogy »kivéve a külföldieket*. Tehát mit méltóztatott elengedni? Az ötödik jsontot. Az 5. pontban pedig az van, hogy »aki ujabb büntettet, vagy vétséget követ el«. Erre nincs szükség, mert a második pont ezt kipótolja »az előrelátható büntetés nagysága* által, mert ugy-e bár, ha a deliktumot elkövettem, akkor biztosan a nyakamba szakad az előrelátható büntetés nagysága! Tehát azt méltóztatott elengedni, amire semmi szükség nincs, mert azt a második pont teljesen ellensúlyozza. így vagyunk az előzetes lefoglalás dolgával is. Elismerem, hogy az előzetes lefoglalás kérdésében is vannak javítások az igazságügyi bizottság fogalmazása, szerint, ugy amint azt a hírlapírók kívánták. Én nem tudom ugyan megérteni, miért nem különböztetünk itt időszaki sajtó és nyomtatványok között, és az időszaki sajtót, mint intézményt miért nem védelmezzük egyáltalában az előzetes lefoglalás ellen, amint azt megtették Olaszországban és másutt. Miért nem korlátozzuk, ha az előzetes lefoglalás rendszere mellett akarunk maradni, az előzetes lefoglalást pusztán a sajtóbüntettekre, mert hiszen a vétségek nem eshetnek olyan sulylyal a latba, hogy ilyen megsebző rendelkezést léptethessünk életbe az időszaki lapokkal szemben? Azonban mégis van valami javítás. Ez a javítás az, hogy az eljárás gyorsabbá van téve; hogy az érdekeltek megjelenhetnek a tárgyaláson, és van egy látszatjavitás, — az, amely megadja a kártérítési igényt. Bocsánatot kérek, ne játszszunk a fogalmakkal. Megadja a kártérítési igényt, azonban most már óvatos a kártérítés kérdésénél, nem ugy, mint mikor a sajtó bőrére dolgozik a kártérítésekkel, midőn az eszmei kárt is megállapítja és azt mondja: »biró, állapítsd meg, amit kér; egy nő erénye, szépsége, vagy egy férfi reputácziója milliókat érhet a szemedben*. Itt már nagyon mérsékelt, és csak a tényleges kár megtérítését kéri. És utána hivatkozik a bűnvádi perrend azon szakaszaira, amelyek az ártatlanul vizsgálati fogságban voltakra és elitéltekre vonatkoznak. Bocsánatot kérek, t. igazságügyminister ur, azt hiszem, nem élünk olyan korszakban, midőn a törvénykönyveket el lehet dugni. Ezen szakaszokat mi mindnyájan elolvastuk, bár csak tegnap kaptuk meg. Mit jelent ez a tényleges kár ? Azt jelenti, hogy a lefoglalt lappéldányok vagy általában a lappéklányok ára a tényleges kár. És ezt is hogy kapja meg a lap? Az ártatlanul elitéltek kártalanítása ugy történik, hogy a büntetőtörvényszék először is összeszedi az adatokat arra nézve, hogy van-e egyáltalában helye a kártérítési igénynek. Ezt azután felterjeszti a kir. Curiához, amely ezen adatok alapján — mert a törvényszék csak adatgyűjtést végez — megmondja, hogy van-e helye kártéritési igénynek. Az igazságügyminister ur pedig megmondja, tetszése szerint, hogy mennyit ad, vagy nem ad. Ha az igény már meg van állapítva, akkor ad, de hogy mennyit ad, az teljesen az igazságügyminister úrtól függ. Az ártatlanul elitéltek kártalanítását lehet ehhez hozzáfűzni, mert ott nagyon sok mellékkörülményt lehet megállapítani, hogy van-e helye a kártérítésnek; hogy ezért vagy azért nincs-e helye, de midőn itt egy liquid dologról van szó: lefoglalták a lapomat, de a lefoglalás helytelen volt és mert feloldattam a zár alól, tessék fizetni, mert nekem törvénytelenül kárt okoztak, akkor azt csak nem lehet az igazságügyministerre bízni, hogy mennyi kárt fizessen. Ez a törvény rendes útjára tartozik és teljes kártérítést kell adni a sajtónak, (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) épen ugy, amint teljes kártérítést követelnek magától a sajtótól. (Helyeslés balfelöl.) Tekintettel az előrehaladott időre, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a javaslat egyéb sérelmes rendelkezéseiről részletekben szólni nem akarok, csak még arra kívánok reámutatni, hogy ezen javaslat megalkotásánál semmiféle joggal sem hivatkozhatnak előzményekre. Az 1907-iki sajtóankét nem lehet előzménye. 1907 óta hat esztendő telt el, s nem mondok meglepő igazságot akkor, hogyha azt állítom, hogy az 1907. évi sajtőankétnak elveit, felszólalásait nem igen látom érvé-