Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

356 i83. országos ülés Í9Í3 november 29-én, szombaton. Az tehát a feltevés, hogy idővel ilyen óránkint megjelenő újságok fognak keletkezni. Ezt a feltevést nagyon kevéssé tarthatjuk valószínűnek, azért, mert hiszen nincs meg a közönség részéről az a szükséglet, amelyet ez kielégítsen. A közönség nem kívánja a hírszolgálatnak ilyen tempóban való meggyorsítását és a polgári élet egész berendezkedése oda tendál, hogy a hivatásuknak élő emberek a napnak egy bizonyos óráját, mondjuk, — a reggeli órákat fordítsák a hírlapok olvasására, vagy talán azt az időt, amit különböző közlekedési eszközökön töltenek el azalatt, mig lakásukból, amely kint van valahol a város jDerifériáján, bejutnak üzleteikbe vagy hivatalaikba, amely a város czentmmában van elhelyezve. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ennélfogva tehát nincs meg az érdeklődésnek az az időbeli nagy elaprózódása és szétforgácsolódása, amely az ilyen óránként megjelenő lapok szükségességét involválná. Egy másik feltevés — szintén a jövőre vonatkozólag — hogy talán keletkezni fog idővel egy nagy világhirlap, egy óriási, napóleoni méretű organizáczió, amely monopolizálja az egész hírlapirodalmat s amelynek aztán működése abban állana, hogy a föld egész felületének vagy legalább is egy-egy nagy nyelvterületnek legkülönbözőbb pontjain" egyidejűleg jelennének meg ennek a hírlapnak azonos tartalmú kiadásai, amelyek legfeljebb lokális vonatkozású részeikben különböznének. Ennek a fejlődési lehetőségnek technikai feltételei már körülbelül szintén meg vannak adva a szimultán szedőgéj) találmányában, amely abból áll, hogy két különböző helyen, egymástól nagy távolságban elhelyezett szedőgép egymással mégis olyan összhangba hozatik, aminek következtében az a szöveg, amelyet az egyik szedőgép kiszed, automatikusan kiszedődik a másik gépen is. Ez, mondom, ennek az uj fejlődésnek a technikai feltétele. (Halljuk/ Halljuk.

1 baljelől.) Gazdasági feltétele pedig egy egyszerű számításon alapszik. Mihelyt bekövetkezik az, hogy a legjobb czikkek honoráriuma nagyobb összegeket fog felemészteni, mint az a technikai apparátus, amely az ilyen szedőgépek beállítására és állandó működtetésére szükséges, abban a pillanatban ennek a fejlődésnek már nemcsak a technikai, hanem a gazdasági, pénzügyi feltételei is meg vannak teremtve. Azt sem tarthatjuk valószínűnek, hogy ez a fejlődési lehetőség a maga egész terjedelmében megvalósuljon. Nem tarthatjuk valószínűnek azért, mert először is itt vannak a nagy nyelvkülönbségek, másodszor, mert az olvasóközönség érdeklődésének iránya, politikai és társadalmi tendenciái annyira differencziálódtak. hogy annak szükségletét egy és ugyanazon orgánummal csak a legnagyobb áldozatok árán lehet kielégíteni, (ügy van! balfelől.) Végre egy harmadik fejlődési lehetőség abban áll, hogy a hirdetési rovatoknak érdekei válnak esetleg dominálókká s azok sajátítják ki a maguk számára a sajtót. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Keletkeznek óriási ipari vállalatok, amelyek nagyon sok olyan szükségletüket, amelyeket azelőtt idegen helyről szereztek be, házilag fedezik. Ez ma is igen nagy mértékben megvan. Hogy egyéb példát ne említsek, Budapesten van egy nagy áruház, amelyről kitudódott, hogy egy külön házikápolnát, vagy imaházat tart fenn kizárólag a saját alkalmazottainak, azok vallásos szükségleteinek kielégítésére. Ugyanazon a módon az ilyen óriási vállalatok természetesen egyéb szükségleteiket is igyekezni fognak majd házilag kielégíteni s feltehető, hogy talán a hirdetések kedvéért sem fognak a szomszédba menni, hanem ezen czélra is saját orgánumokat fognak létrehozni. Tehát lesznek újságok, amelyek egyedül és kizárólag azért tartatnak fenn, hogy egy bizonyos nagyipari vállalatnak összes hirdetményei el legyenek bennük helyezhetők. Ez is képzelhető, de az sem valószínű abban a mórtékben, mint ahogy feltételeztetik. Nem valószínű azért, mert az ilyen lap mindig bizonyos megkötöttségben fog leiedzeni, mindig egyoldalúan lesz lekötve az ő fentartójának, az illető vállalatnak érdekei által s ennélfogva a közönségnek azt a szükségletét, amely épen a jó hírszolgálatra irányul, nem lesz képes abban a mértékben kielégíteni, hogy megbírja állani a versenyt más sajtóorgánumokkal szemben. Mindezekből tehát leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy nem valószínű az, hogy a sajtó jövőbeli fejlődésében olyan nagyarányú változások következzenek be, mint eddig, s hogy az az anyag, amely egy sajtótörvény által való szabályoztatásnak alapjául szolgál, már igen lényeges mértékben a jövőben sem fog változni, az nagyjából ugyanaz fog maradni s ennélfogva ugyanazok fognak maradni azok a főelvek is, amelyek az ilyen szabályozás alkalmával érvényesülnek. (TJgy van! a baloldalon) Ismert mondás, hogy a papiros türelmes. Én ezt a mondást egy mérsékeltebb formájában kívánom alkalmazni; én csak annyit kívánnék mondani, hogy a papiros közömbös, közömbös az iránt, hogy milyen betűk sorakoznak a hátán, közömbös az iránt, hogy ezek a betűk az igazságot, vagy a hazugságot foglalj ák-e magukban, hogy azoknak tendencziája erkölcsös, vagy erkölcstelen-e, helyeslésreméltó, vagy kárhoztatandó-e. A papiros közömbös, azonban az az olvasó, akinek az a papiros a kezébe jut, már nem közömbös, annak érdeklődése nagyon is egyoldalú irányban van kifejlődve és pedig egyenesen az újdonságok irányában. Ennek az ésdeklődésnek irányát semmi sem mutatja jobban, mintha valami arányba próbáljuk állítani azt, hogy milyen mértékben olvasnak az emberek hírlapokat és milyen mértékben olvasnak törvényeket. És ének az irányzatnak azután egy igen