Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

453. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 357 fontos következménye van a tekintetben, hogy a közéleti tényezők a sajtó kérdésében hogyan foglalnak állást. Azt lehet mondani teljes általánosságban, hogy mindazok a közéleti tényezők, amelyeknek ereje a múltban gyökerezik, a múlt hagyományaiban, a múlt szokásaiban, a múlt bizonyos berendezkedéseiben, amelyek a jelen korban már talán bomladozófélben és összeomlóban vannak, mindezek a hatalmak, amelyeknek az uj dolgok semmi jót nem hozhatnak, és akiknek semmi jót nem hozhat, ha az uj dolgokat az emberek minél hamarább és szélesebb körben tudomásul veszik, természetes ellenségei lesznek a sajtónak. Azok a hatalmak ellenben, amelyek az ujabb idők fejleményein alapulnak, amelyek merészen és bátran a jövőbe törnek, azok termé* szetes szövetségestársukat és fegyvertársukat fogják megtalálni a sajtóban és a sajtó, felismerve ezt a helyzetet, nagyon természetes, hogy viszonozni fogja ezeknek a sajtó iránt táplált szimpátiáit és igyekezni fog ezek céljait minél nagyobb mértékben előmozdítani. így sorakoznak tehát fel két oldalról a sajtó kérdésében a progressziónak és a reakcziónak hatalmai. De ezek nem állanak meg némán egymás mellett, hanem akcziót indítanak, amely akcziő folyamán küzdelem fejlődik ki közöttük, amely küzdelemben a múltnak hatalmai mindig lehetőleg a sajtónak leszorítására, megbénítására fognak működni. (Igás! Ugy van! a bal- és szélsőhaloldalon.) Ellenben a jövő tényezői a sajtó teljes felszabadítására fognak törekedni mind e befolyások és megrendszabályozásokkal szemben. Egy másik irányzat, amelyet a sajtó természetében találhatunk, az, hogy expanzióra törekszik, igyekszik minél nagyobb tömegeket belevonni a közéletbe, mert hiszen az ő hatalma ezen alapszik. A sajtó organizációja csak ugy tud élni és virulni, ugy tud haszonnal működni, — értve ezalatt a közönséges értelemben vett anyagi hasznot is — ha a működését a népnek minél szélesebb rétegeire kiterjeszti. Ennek természetesen az a következménye, hogy a közügyeket nem lehet többé magánügyek gyanánt kezelni. (Ugy van! a bal- és a szélscbaloldalon.) Mellékesen talán az is következik ebből, hogy néha magánügyek tétetnek oly diszkusszió tárgyává, amelyet tulajdonképen csak közügyek érdemelnek meg. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) De hiszem, az az érdek, amely ahhoz fűződik, hogy ez ne történjék, sokkal kisebb, mint az az érdek, amely ahhoz fűződik, hogy közügyeket magánügyek módjára kezelni többé ne lehessen. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) E ponton ismét szemben áll a sajtó érdekeit tekintve a demokrácziának és az oligarchiának érdeke. Az oligarcha érdek az, hogy a'< közügyek továbbra is lehetőleg magánügyek módjára kezeltessenek, oly módon, mintha azon kis csoportnak, amely a hatalom birtokában van, magánügyei volnának, viszont a demokráczia éltető eleme az, hogy minél több ember és minél intenzivebben foglalkozzék a közügyekkel és minél gyorsabban szerezzen értesítéseket, minél hathatósabban érvényesítse azokat. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E kérdéssel kapcsolatosan kell megemlékeznem még azokról a panaszokról, melyek a sajtó hangjának állítólagos eldurvulása tekintetében gyakran felmerülnek. Tény, hogy ha kezünkbe veszünk egy sajtóorgánumot, mely a nyegyvenes-ötvenes évekből való, abban bizonyos tekintetben magasabb szinvonalat lehet különösen a politikai diszkuszsziónak megtalálni. Ennek azonban igen egyszerű és természetes magyarázata van és ez az, hogy abban az időben ezeknek a sajtóorgánumoknak csak meglehetősen szűk körre terjedő közönsége volt s abban a szűk körben csupa olyan ember élt együtt, ki társadalmi állásánál fogva körülbelül ugyanazon a fokon állt, kinek világnézeti, vallásos, filozófiai, esztétikai nézeteiben valami nagy különbségek nem voltak. Az egyedüli különbség, mely ezen olvasóközönség körében adva volt, épen a politikai véleménykülönbség volt és miután ilyen politikai véleménykülönbségek voltak köztük és viszont egyéb tekintetben a véleménykülönbségek minimálisak voltak, azért fejlődhetett ki olyan élénk és magas színvonalú politikai diskusszió ezekben a sajtóorgánumokban, mert megvoltak a nézeteltérések politikai kérdésekben és megvolt a diskussziónak közös alapja, de megvolt világnézeti és egyéb kérdésekben való egyetértés. Mióta azonban a sajtó működése már tágabb körre kiterjedt, mióta már nemcsak ugyanannak a szűk társadalmi körnek és osztálynak tagjai számára készülnek a sajtótermékek, hanem minden társadalmi osztály érdeklődik a sajtó működése iránt és a sajtó minden társadalmi osztály számára megtermi a maga termékeit, azóta természetesen a nagy világnézeti és osztályellentétek szintén bevonultak a sajtó küzdőterére és csak természetes, hogy a sajtóagitácziónak nem lehet meg többé az a nyugodt, kontempláló természete, mint volt a sajtónak ama kezdetleges korában. Ez egy természetes fejlemény, mely vele jár a modern élet kifejlődésével s amelyet kicsinyes eszközökkel megváltoztatni, megrendszabályozni, visszacsinálni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Láttuk t. képviselőház, hogy a progressziónak és a demokrácziának tényezői hogyan foglalnak állást, hogyan sorakoznak a sajtótörvényjavaslat ellen. Ez a küzdelem, mely köztük a sajtó kérdésében támad, a XIX. század politikai történetének egy igen nevezetes ideje, mely rövidebb-hosszabb visszaesések és küzködések után a legtöbb modern államban a sajtó-