Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

i-73. országos ülés 19Í3 november 11-én, kedden. 29 vagy a vizsgáló közeg vagy a bíró kénytelen és köteles gyorsan dolgozni, ott nem vonhatja magára azt a vádat, hogy ő miatta évül el ez a sajtójogi deliktum. A sajtóeljárás gyorsításának eszköze tehát a rövid sajtójogi elévülés. A sajtóeljárás gyorsítását mindnyájan óhajtjuk, csak az a kérdés, hogy érhető ez a legkönnyebben el? Az eredeti javaslat sérelmes rendelkezései az igazságügyi bizottság javaslatából már nagyobbrészt kimaradtak. Az eredeti javaslat abból a helytelen álláspontból indult ki, hogy brachiummal akarta kényszeríteni a terheltet arra, hogy a valódiság kifogását már a vizsgálat során emelje, sőt bizonyítékait is már a vizsgálat során ne csak felajánlja, hanem le is folytassa és a mennyiben a valódiság kifogásával nem él, akkor a vizsgálat befejezése után azzal többé nem élhet, ha pedig bizonyítékait nem érvényesítette a vizsgálat során, akkor a főtárgyaláson már csak ugy érvényesítheti, ha e miatt a főtárgyalás nem napolandó el. Már most az igazságügyi bizottság javaslata ezen valamit segített, de még mindig nem ütött rá a szög fejére. Sajtóügyekben az eljárást mi nyujtja? Egyszerűen az, hogy megengedik a valódiság bizonyítására vonatkozó bizonyítékoknak a vizsgálat során való felvételét. Mi ennek az értelme? Semmi. A vádtanács a valódiság kifogását érdemben nem bírálja el. Az eljárás azon az alapon, hogy állitásom vagy kifejezésem valódiságát bebizonyítottam, nem szüntethető meg. Merő időpazarlás tehát, amikor a valódiság bizonyításának kérdésével és a valódiság bizonyításával a vizsgálat foglalkozik. Abban a perczben, amikor a valódiság bizonyítását odautaljuk, ahova való, a főtárgyalásra, ahol a főtárgyalási tanács amúgy is szuverén dönti el, vájjon megengedi-e a valódiság bizonyítását, igen, vagy nem, — ebben nem köti sem a vizsgálóbíró, sem a vádtanács, — abban a perczben, ha ezt főtárgyalásra utaljuk, minden sajtóügyi vizsgálat megrövidül, mert tisztán a felelős személy megállapítására szorítkozik. A vádirat beadása után, amint a javaslat is kontemplálja — de nem zárja ki a vizsgálatnál a valódiság bizonyítását — tehát mondom, a vádirat benyújtása után nyolcz nappal előadom indítványomat, kivánom a valódiság bizonyítását, megjelölöm bizonyítékaimat, megteszi elleninditványát a másik fél, felhozza ellenbizonyitékait és tisztán a főtárgyalás előkészítése czéljából történik mindez, bizonyítékaimat pedig mindenkor kiegészíthetem az anyagi igazság sérelme nélkül. így érhető el a sajtóeljárás gyorsítása. Azonfelül bizonyítékaimat bármikor felhozhatom ós ha ártatlanságomra bizonyítékom van, azt nemcsak a főtárgyaláson, első fokon, de a felebbezési főtárgyaláson is — ott, ahol — mindenkor megengedik, felhozhatom ugy, hogy az igazság kapuját sehol sem csapják be előttem azon a czimen, hogy elkéstem, mert nincs spergeld az igazság kapujánál, ott nincs kapubezárás. Nem lehet tehát megengedni az anyagi igazság szempontjából, de a büntető perrend minden elvével is ellenkezik, hogy a bünperből egy ilyen eljárást eéináljunk és a Vervvirkungstheorie érvényesüljön. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Abban a czélban, hogy a sajtóeljárás gyorsítása teljesen eléressék, egyetértünk, csakhogy erre egy más utat, olyan utat kell választanunk, amely az anyagi igazság sérelme nélkül lehetséges. És én nagyon kérem, hogy méltóztassék ezt az utat választani, mert ez az ut sokkal biztosabban vezet czélra. Az igazságügyi bizottságnak javaslata még nincs ezen az utón. A régi javaslat sérelmeit kiküszöbölte ugyan, amennyiben megengedi a vádirat benyújtása is a kifogások előterjesztését, de nem zárja ki egyenesen a vizsgálatból a valódiság bizonyítását. Már pedig ki kell zárni, kivéve azt az egy esetet, amikor a tanúnak eskü alatt való kihallgatását kérik, vagyis, amikor a bizonyítéknak elenyészésétől kell tartani, mert az a bizonyíték elenyészhet, az a tanú halálos beteg lehet, külföldre vagy Amerikába költözhet. Ebben az esetben lehesen kivételesen kérni annak az egy bizonyítéknak felvételét, különben pedig a valódiság bizonyítása egyáltalában nem tartozik a vizsgálathoz. Az igazságügyi bizottság, miközben javított, egy végtelenül súlyos, sérelmes és következményeiben beláthatatlanul veszedelmes rendelkezést vett fel. Azt olvasom ezen irományokban, hogy több oldalról nyilvánult az az óhaj, hogy sajtóügyekben a kötelező vizsgálat töröltessék el. Én nem tudom t. igazságügyminister ur, hogy milyen oldal volt az a több oldal. Én ugy tudom, hogy a kötelező vizsgálatot ugy az ügyvédi kamarák, mint a hírlapírók szervezetei eddig a sajtószabadság egyik biztositékának tartották. Mit jelent a kötelező vizsgálat ? Azt jelenti, hogy a sajtó bírói kézben van. Méltóztassék csak emlékezni arra, hogy amikor a budapesti kir. büntető törvényszéknek jelenlegi elnöke szakított azzal a régi praxissal, hogy sajtóügyekben a nyomozást is a vizsgálóbirák teljesítették és az első nyomozásra az államrendőrséget kérte fel, hogy milyen nagy volt a felzúdulás az ügyvédi kamarákban, és a sajtó munkásainak körében. Az ügyvédi kamarák ez ellen határozottan állást foglaltak, ha jól tudom, az igazságügyministerhez fel is irtak, s az érdekelt hírlapírói szervezetek is keményen megtámadták ezt a rendelkezést, amely a birói kényelem szempontját a sajtószabadság szempontja elé helyezte. Már most mit szóljunk az igazságügyi bizottság azon veszedelmes javaslatához, mely a kötelező vizsgálatot eltörli, kivéve a bűnvádi perrendtartás 103. §-át, vagyis a legsúlyosabb deliktumokat. Ez azt jelenti, hogy a nyomozás-