Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

ÍBJ. országos ülés 1913 no Sümegi' Vilmos : ügy van ! Székely Sátoraljaújhelyen. Preszly Elemér : . . . csak azért, mert önöket támogatják, (Ugy van ! balfelöl. Zaj.) amikor azt látjuk, hogy önök nem hoznak törvényeket és rendeleteket a korcsmák vasárnapi bezárásáról, akkor mi nem tudunk egy utón haladni a nemzet műveltségének, a nép kulturális haladásának munkájában, mert önök nem kulturális munkát, hanem párturalmat akarnak. (Igaz! Ugy van ! baljelől.) Áttérve a sajtójavaslat tárgyalására, méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban Hantos Elemér képviselőtársam beszédével foglalkozzam. ö közgazdasági szempontból birálta a javaslatot (Zaj. Elnök csenget.) és beszédében ugy tüntette fel a sajtót, mint egy Prügelknabét, amely még annak is az oka, hogy ebben az országban közgazdasági válság dul. Hantos Elemér : Az ellenkezőjét mondtam ! Preszly Elemér : Azt mondta, hogy egy sajtóközlemény oka lehet gazdasági válságnak, súlyos anyagi károknak. Pedig épen a magyar sajtó a lehető legóvatosabb, mikor gazdasági hireket közöl. Ezeket hivatalos, vagy félhivatalos közleményekből, a kereskedők lapjából, a hitelezői védegylettől veszi, ugy, hogy sem rosszhiszeműséggel, sem gondotlansággal nem lehet vádolni. A gazdasági válságnak mélyebben fekvő okait kell keresnünk. Méltóztassanak figyelembe venni a budapesti nagy bankok czinikus eljárását, amelyet az egész válság alatt tanusitottak. Mert akkor, mikor a vidéki pénzintézetekben megvolt az etikai érzés, hogy e nehéz időkben legalább régi klienseikkel szemben bizonyos előzékenységet tanusitottak, iparkodtak részükre a szükséges kölcsönöket előteremteni, addig a nagy bankok, mint például a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Bank csak arra néztek, hogy minél nagyobb legyen a dividenda, (Zaj. Elnök csenget.) betéteiket igyekeztek szaporítani, s ez sikerült is, a vidéki pénzintézetektől azonban megvonták a vissz! eszárnitolási hitelt és ezzel egy sereg vállalatot belevittek a bukásba. (Igaz ! Ugy van I baljelől)) Klasszikus példára kell hivatkoznom. A Magyar Bank igazgatója, Székely Ferencz, a napokban újságolta részvényeseinek, hogy az idei osztalék meghaladja a múlt évi osztalékot. Kérdem, ez-e egy gazdasági válságban a nagy intézetek feladata és nem inkább az-e, hogy odaálljanak a vidéki pénzintézetek mellé és azokon segiteni igyekezzenek ? (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a sajtójavaslat, amelynek czime helytelenül van megválasztva, mert hiszen tulaj donképen nem a sajtóról intézkedik, hanem csupán büntető rendelkezéseket tartalmaz és ennek folytán talán helyesebb volna büntető-kódex vagy büntető novella czimet adni neki, ez a sajtó javaslat, amellett, hogy meglehetős pongyola módon van megszövevember 29-én, szombaton. 349 gezve, amint azt maga az igazságügyi bizottság is elismerte, a szó szoros értelmében felforgatja az egész magyar jogrendszert. Megtámadja a mi magánjogunkat, egész uj, joggyakorlatunkban nem is ismert rendelkezéseket hoz be amikor az erkölcsi kárt csak ugy ötletszerüleg beiktatja; megtámadja és átreformálja a büntetőjognak az általános elveit, a bizonyitás kérdését, a birói illetékesség kérdését és minden irányban nem egy komolyan, tárgyilagosan elkészitett törvényjavaslat képét mutatja, hanem ellenkezőleg, egy olyan javaslatét, amely gyorsan, mondhatnám: megrendelésre készült. Még csak arra sem fektet súlyt, amit különben Polónyi Géza t. képviselőtársam is kiemelt, hogy megjelölte volna azokat a szakaszokat, amelyeket az egyes törvényekből, a büntetőtörvénykönyvből, a kihágási törvényből, az életbeléptetési törvényből ez a törvényjavaslat mint hatályukat vesztetteket kihagy. Ha az egyetemen a büntetőjog tanára megkérdi a jelöltet, hogy tulaj donképen a büntetőjognak milyen rendelkezései vannak érvényben, mondhatom, sem a jelölt, de még a tanár sem fog erre megfelelni tudni, mert kénytelen lesz egy általános kijelentést tenni, hogy t. i. életben van mindaz, amit a későbbi törvények hatályon kivül nem helyeztek. Ez semmiesetre sem helyes módja a törvényalkotásnak, amikor ilyen pongyolaságot engedünk meg és ezzel valósággal a jogbizonytalanságot kodifikáljuk. Különben is a magyar törvényhozásnak régi nagy hibája, hogy nem végez érdemleges munkát, hanem novellákkal dolgozik és egy-egy kardinális törvény mellett ott van kéthárom, sőt sokszor még több novella is. (Ugy van ! baljelől.) Most a sajtót akarják önök megreformálni. A sajtót, amelynek hangjával önök nincsenek megelégedve, a sajtót, amely önöknek sok kellemetlenséget okoz. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a kérdésnél pár szóval kitérjek a sajtó hivatására és szemük elé állitsam a magyar sajtónak különleges helyzetét és hivatását. (Halljuk! Halljuk !) Ha visszatérek a magyar sajtó múltjára, azt tapasztalom, hogy az első sajtótermékek tulajdonképen a népdalok voltak, amelyeket még a harcz közben szedtek rigrnusba és adtak elő lantosok és hegedősök. Ez volt a tulajdonképeni sajtó abban az időben és a legklasszikusabb példányai ennek a kurucz-költészet remekei, amelyekben benne van annak a kornak minden eseménye, benne van a magyarság fájdalma, öröme és dicsősége. Később, mikor ennek az országnak életére bizonyos depreszszió nehezedett, Mária Terézia idejében, akkor keletkeztek az első magyar sajtótermékek a Magyar Hirnök, az Orpheus, a Magyar Hiradó, a Minerva, később azután Kisfaludy Aurórája, amelyet még ma is bizonyos ihlettséggel vesz kezébe az ember, mert megtalája annak a hatalmas, fellobbanó korszaknak a legszebb alkotásait. És habár technikai tekintetben nincsenek is azok a sajtótermékek azon a fokon, mint a jelen-