Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

i83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 343 ur, hogy egy czenzurája lehet a sajtónak : az izlés fejlődése, a tudás terjedése, a kultúra emelkedése. (Ugy van! balfelől.) Ezt nem lehet erőszakkal, paragrafusokkal megcsinálni, ezt csak az erkölcsi erőknek a nyilvános életbe, való beállításával lehet elérni. Tessék azoknak, akik a hatalom legmagasabb polczán állanak, izlés, erkölcs, tudás, tisztesség, kultúra szempontjából példát adni a társadalomnak. De mikor fejétől büdösödik a hal, mikor felülről látjuk, hogy erkölcsi kérdésekben tág a lelkiismeret, mikor látjuk, hogy ez a kormányzati rendszer nem a polgárok erényeire, hanem bűneire és aljas szenvedélyeire alapitja a maga uralmát, akkor ne tessék csodálkozni, ha ez a rendszer, amelyről, ismétlem, elmondhatja Tisza István, hogy »Mein Systemo, inficziálja a sajtót is. (Ugy van ! balfelől.) Mi optimisták vagyunk, bizunk az emberiség fejlődésében és tökéletesedésében, azért nem czenzurával, nem szuronynyal és erőszakkal akarjuk rákényszeríteni az embereket arra, hogy a művelődés és az erkölcs utján felfelé emlekedjenek, hanem erkölcsi példával és az erkölcs eszméinek uralmával a nyilvános élet egész vonalán. Méltóztassék csak elgondolni, mi minden komiszság eshetnék meg a világon az eddigieken kivül, ha a gonoszok nem félnének a sajtótól. Minden társadalmi bűnnek, visszaélésnek, jöjjön az akár osztály, akár hatalom, akár egyesek részéről, a leghatalmasabb ellenszere a szabad sajtó, amely kritikájával a közérdeket szolgálja. (Ügy van ! balfelől.) Kivételes törvények sohasem vezetnek czélhoz és nem fog czélhoz vezetni a munkapártnak ez a kivételes törvénye sem, amelyet nem a nép, nem a nemzet érdekében, nem az erkölcs védelmében, hanem a saját maguk párthatalmi czéljaira csinálnak meg, a legközelebbi választások czéljára. (Ugy van ! balfelől.) Csuzy Pá!: Az egész ország várja! Bródy Ernő : Dehogy várja ! Az ország kenyeret vár ! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a csendet zavarni. Huszár Károly (sárvári) : Csuzy Pál képviselő ur azon közbeszólására, hogy ezt várja az ország, rá kell mutatnom arra, hogy sok mindent tudok én, amit az ország vár. Várja azt, hogy a képviselő urak tartsák meg a választáson tett Ígéreteiket. . . Szlezák Lajos : Pártkülönbség nélkül! Huszár Károly (sárvári): Mi teljesítjük a magunk kötelességét, nem Ígértünk olyasmit, amit meg nem tettünk. Várja az ország, hogy megvalósítsák azt a választójogot, amelyet megígért a trónbeszéd és megígért az önök felirata, várja, hogy visszafizessenek olyan pénzeket, amelyek ma sincsenek visszafizetve. De erről a várakozásról ne beszéljünk, hanem térjünk vissza a sajtóhoz. Kezemben van a szellemes Bőmének egy czitátuma a •nyilvánosságról, a közvéleményről. Eredeti német szövegében fogom felolvasni az elnök ur szives jóindulatával és beleegyezésével, nehogy azt mondja valaki, hogy fordítás közben sóztam meg a nyilatkozatot, amely az urakra egyáltalán nem kellemes. (Olvassa) : »Die öffentliche Meinung ist ein See und man behandelt sie wie eine Suppe. Verrückte Köche stehen vor ihr — der eine wirft Salz hinein, der andere Zucker; ein dritter kommt mit dem Schaumlöffel, die Blasen 1 abzuheben ; ein vierter bläst, dass ihm die Backen schmerzen : ein fünfter will sie aufessen ; ein sechster sie dem Haushunde vorsetzen ; eig siebenter sie in das Spülfass schütten. Wahrhaftig, die Kinder auf der Gasse werden euch noch auslachen !« A közvéleményt nem lehet ugy átalakítani és átgyúrni, mint gróf Tisza István az önök pártjával tette. A közvélemény egy eleven élő organizmus, amely önmagától lesz és fejlődik. Semmiféle drákói szigorral, semmiféle erőszakos trükkel, semmiféle fogásokkal — hogy a pornográfia üldözésének czégére alatt, az egész sajtót akarják agyonütni, — nem lehet a közvéleményt meghamisítani és a sajtónak a közvélemény szolgálatában kifejtett munkáját megbénítani. Sokszor szó esik a nag'v nvilvánosság; előtt a sajtó korruptságáról. Halljuk hírlapi czikkekben, beszédekben és olvassuk különböző könyvekben is. Ebben van igazság. Azonban a sajtó megíkettetése elleni küzdelmet kezdjék el az urak magukon. Hiszen a kormánynak van egy sajtóirodája, amely a maga pénzével nemcsak a hazai sajtóban, de még a külföldi sajtóban is a Lipscherek révén elhelyezi a maga megfizetett véleményét, mint Magyarország közhangulatát. Akkor ne vegyék rossz néven, hogy kóczos, rongy zuglapok dicsérő czikkekért, mert a bárósitás alkalmával szépen irnak róluk, az illetőktől dijakat vesznek. Sajnálom őket és undorodom a munkájuktól, de ne csodálják, hogy teszik, ha volt Magyarországnak olyan ministerelnöke, aki 500.000 korona előleget vett fel azért, hogy a törvényhozás jogát áruba bocsátotta. Mit várjunk többet szegény, egyszerű álhirlapirótól, hogyha a közhatalomnak legmagasabb polczain morális tekintetekben roszszabb az erkölcsi akusztika, mint amilyennek mondotta az elnök ur itt a képviselőházban. Én, mint újságíró, figyelmeztetem a kéjiviselő urakat, hogy nemcsak a sajtó rossz, mert nemcsak a lapokat szokták megvenni, hanem a törvényhatóságokat is és a parlamenteket is. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) A Panama-csatorna botrányában is nem a sajtót vették meg először, hanem a politikusokat, és azok, akik a korrupczió köveivel hajigálódznak, vigyázzanak, mert üvegből a tető. Ezt csak azok tehetik, akik a maguk közéleti működésében, a maguk politikai működésében a korrupczió ellen minden formájában tiltakoznak. (Helyeslés balfelől.) Ez a törvényjavaslat, amely most itt előttünk fekszik, mindazokra nézve, akiket az Isten nagy anyagi kincsekkel meg nem áldott, nagy hátrányt tartalmaz, írók, tudósok, publiczisták, legyen