Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

344 Í83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. tehetségük bármilyen nagy, ha nem tudnak maguknak fogadni egy tisztelt barátot, aki finanezirozza az 6 eszüket, akkor, ha Magyarországnak legnagyobb lángelméi is, lapot nem alapithatnak. Én egy Kaas Ivóira és másokra hivom fel az önök figyelmét, akik hasonló helyzetben voltak, hogy a legragyogóbb elméi voltak az országnak és anyagi okokból már a múltban sem voltak abban a helyzetben, hogy önálló lapjukban fejthessék ki a maguk véleményét, ezentúl pedig ez a helyzet még nehezebb lesz, mert nemcsak a legnagyobbak kezét köti meg, hanem még egyszerű, szerény ujságirókra nézve is lehetetlenné fogja tenni, hogy a kiadói érdekeltségtől függetlenítsék a maguk szellemi munkáját. Ha van sajtóreformra szükség, akkor arra van szükség, hogy a kapitalizmust és a szellemi munkát határolják el egymástól. (Élénk helyeslés balfélől.) Az eszmének, a gondolatnak kérünk szabadságot és akkor ne tessék a Wertheim-szekrényhez utalni bennünket. (Helyeslés balfélől.) Ez a javaslat, amelyet a minister ur előterjesztett, nem hiszem, hogy megfeleljen az ő tudományos meggyőződésének és lelkiismeretének, mert ezen sajtójavaslattal ugy vagyunk, hogy épen megforditottja a gleccsereknek. A glecssereken fent van a hideg és a földben van dus, eleven élet. Itt a vagyoni bőség csúcsain lesz a virágzás és lent a völgyekben, az alsóbb néposztályok érdekeit szolgáló szegényebb irók közé viszi a kormányhatalom a jéghideg gleccsereket és lehetetlenné teszi a felfelé törekvő nóposztályoknak, hogy szócsöveket teremtsenek érdekeik képviseletére, lehetetlenné teszi a munkás, iparos, földmivesosztálynak, hogy a maguk erejéből teremtsenek maguknak lapokat, amelyek nem a kormány sajtóirodájából tuczatszámra czikkekkel látják el a publikumot, hanem amelyek igazán az ő szocziális, gazdasági, anyagi érdekeiket szolgálják. Az a kauczió, amelyet a t. minister ur itt be akar hozni, nagyon sok Íróembert — és ezt, mint újságíró konstatálom és erre hivom fel a figyelmüket — tisztességes családapákat existcncziájukban ront meg, mert a mostani j)énzügyi viszonyok között amúgy sincs ut és mód rá, hogy egy újságíró, aki eddig kauczió nélkül adta ki a maga lapját, az ő budgetjét megszaporítsa a kauczió költségeivel. Ezt a pénzt ma előteremteni sem lehet. S aki tiz-tizenöt esztendeig volt egy lap kiadója, honnan teremtse elő ezt az összeget ma ? Elmehet a munkanélküliek közé tüntetni, vagy kivándorolhat Amerikába, avagy elkezdhet bármiféle fizikai munkát, mert szellemi munkája nem érvényesülhet, (ügy van.' balfélől) Ezt nem lehet és nem szabad megengedni. Semmiféle olyan existencziát nem szabad elpusztítani, amely a maga kulturmunkájávai jogot szerzett az élethez és az érvényesüléshez. (Igaz! TJgy van! Helyeslés a bal- és szélsőbaloldaJon.) Nagyon sérelmes reánk, ujságirókra nézve, hogy ez a törvényjavaslat, amelynek legfőbb mottója az, hogy gyorsítani kell a sajtóeljárást, épen minket újságírókat sajtópörök esetén hátrányosabb helyzetbe hoz, mint aminőben eddig voltunk. A javaslat t. i. azt kívánja, — jogvesztés terhe alatt — hogy a vádlottnak a bizonyítást a vizsgálat során kell lefolytatnia. Ez reánk nézve sérelmes azért, mert a vizsgálat során nem mindenkor vallanak eskü alatt a tanuk s mert az esküvel meg nem erősített tanúvallomást Magyarországon nem lehet büntetni. A vizsgálat során sem a terhelt újságíró, sem annak jogi képviselője nem lehet jelen, nem intézhet kérdéseket a tanukhoz, igy tehát a niegirott czikk valódiságának bizonyítása reánk nézve meg van nehezítve. (Ügy van ! a báloldalon.) Ez módot és alkalmat ad arra, hogy a sajtópörökben sok olyan dolgot elhallgassanak, aminek kiderülése a terhelt javára befolyásolhatná a verdiktet. (TJgy van ! balfélől.) Megsemmisítenek igy nagyon sok olyan bizonyítékot, amelynek megmaradása biztosithatná annak az újságírónak a büntetlenséget Én tehát arra kérem az ígazságügyminister urat, — és ezt a kérésemet nyomatékosan hangsúlyozom — szíveskedjék gondoskodni arról, hogy az a jog, ami megilleti a rablógyilkost, a tolvajt, a sikkasztót és a pauamistát, t. i. hogy a valódiság bizonyítására a főtárgyaláson is lehessen még előterjesztést tennie, biztosittassék a tisztességes újságírók számára is. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Érdekes pontja ennek a javaslatnak a helyreigazításról szóló passzus. (Halljuk/ Halljuk! balfélől.) Én, mint író is, azon az állásponton vagyok, hogy mivel a sajtó gyors munkája mellett nagyon sokszor megtörténik, hogy tévedések és hibák, sőt valótlanságok is, egészen akaratlanul, becsúsznak a sajtóba : törvényileg állapittassék meg a helyreigazitási kényszer. Megfelelő formák között ez nem sérti a sajtószabadságot. Gutenbergről mondották, hogy a nyomtatás feltalálásával halhatatlanná tette a butaságot, (Derültség.) Én nem szeretném, ha mi halhatatlanná tennők a hazugságot azáltal, hogy a helyreigazitási kényszer elől kitérünk. Ezért nagyon szívesen és készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy a helyreigazítás kötelezettsége törvényben állapittassék meg. Mivel azonban a helyreigazítással vissza is lehet élni, kérem azt is, hogy a helyreigazítás terjedelme, tartalmának milyen volta és az is állapittassék meg, hogy az illető, aki ezt a helyreigazítást közli, ezért bizonyos meghatározott költséget tartozzék viselni. (Zaj jobbfelöl.) Kérem, ez természetes dolog. Egy lap terjedelméből ellenérték nélkül elfoglalni bizonyos részt, megsértése a tulajdonjognak, (ügy van! balfélől.) Ha az illető újság olyan dolgot követett el, amely sérelmes az illetőre, aki ezt a helyreigazítást igénybe akarja venni, módjában van neki azt a bíróság előtt reparálni és a^ bíróság megítélheti azon költségeket is, amelyeket ezáltal okozott. De ha nem állapit meg költséget.