Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

2* 473. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. aggály és csodálom, liogy ez nem került bele a javaslatba. T, i. azt mondotta ez a bele nem került javítási indítvány, hogy csak annyiban lehet behajtani ezt a nyomdavállalattól, hogy ha őt sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság nem terheli. Ez mégis valami. Ha azonban a dolgot igy rendezetlenül hagyjuk, ez vagy a nyomdai ipart teszi tönkre vagy a lapvállalatok alapitását. (Igaz! Ugy van!) Emellett a kapitalizmus ellen való menydörgés mellett teljesen kiszolgáltatjuk az egész sajtót a kapitalizmusnak, (Ugy van! a baloldalon.) mert hiszen ilyen körülmények között csakis a legsúlyosabb és legnyomatékosabb kapitalisták vállalkozhatnak arra, hogy sajtóvállalatot csináljanak. A sajtóeljárás az, amiről még, rövidre fogva, néhány észrevételt kívánok tenni. (Halljuk ! Halljuk!) A 44. §-nál csak azt említem fel, hogy ennek a szakasznak ismét olyan 48-as hangzása van, archaikus is a kifejezéseiben. Azt mondja: »Az olyan közlemény tartalma miatt, amely az országgyűlés vagy bizottságai, a hatóságok vagy más a törvény által alkotott testületek nyilvános iratait vagy azok nyilvános tárgyalásait« — most jön az archaizmus — »hív szellemben és igazán közli, sem bűnvádi eljárásnak, sem kártérítési igénynek nincs helye«. A javaslat nem tartotta elégnek a »hű« szellemet, hanem »hív« szellemet mond, az igazságügyi bizottság pedig még tovább ment az archaizmusban és a 48-ik törvény nyomán azt is beletette, hogy: »igazán«. A ragaszkodás azonban kissé furcsa, mert közben egy szót szúrtak bele. A 48-iki törvény ugyanis 11. §-ában nincs benne az, hogy »nyilvános« iratai, csak az van ott, hogy »iratai«. Ide beleszúrták e szót: »nyilvános«, — minden archaizmus nélkül, egészen modernül. Az indokolás azt mondja: csak azt a iratot szabad közölni, anélkül, hogy felelősségre lennék vonható, amely közszemlére van kitéve, vagy mindenkinek hozzáférhető. Ilyenek a telekkönyvek, vagy a czégjegyzékek, a nyilvánosan kihirdetett ítéletek, stb. De ha egyéb nem nyilvános iratok használtattak fel, még ha való is tartalmuk, akkor daczára a 48-iki törvénynek, hogy hiv szellemben és 'igazán közöltem, megkapom büntetésemet — igazán. így változtatták át a 48-as törvény 11. §-t. (Mozgás.) A sajtó-eljárás körében az igazságügyi bizottság kétségtelenül tett jelentékeny javításokat, de ép oly kétségtelenül csinált jelentékeny roszszabbitásokat is. A sajtó-eljárás terén az igazságügyi bizottság elejtette a javaslatnak régi számozás szerint 47. §-át, amely megállapította volna a sértettnek u. n. »könyvkivonati« illetékességét, hogy t. i. a sértett magához vonhatja a pert, arra kényszeritheti a terheltet, hogy szaladjon utána azért, hogy a sértett őt becsukathassa. Ez ismét a 48-hoz való ragaszkodást jelentette, mert a kodifikáló, amig a külföldi sajtó-jogok spanyolcsizmái közt kutatott, az 1848 : XVIII. t.-czikknek rég hatályon kívül helyezett szakaszai közt talált egyet, amely magánvád esetén megengedte, hogy a vádlott bíróságához tétessék át a per. Minthogy ez elejtetett, azt hiszem, felesleges itt több szót sza|3oritanom, — remélhetőleg nem kívánja senki feltámasztani. A sajtó-eljárásban először is a javaslat megszünteti az 1897: XXXIV. t.-cz. azon rendelkezését, hogy sajtódeliktumok esetében csak a királyi táblák székhelyén működő esküdtbiróságok lehetnek illetékesek. Indokolja ezt azzal, hogy a fiumeiek panaszkodtak, hogy nekik becsületsértés és rágalmazás esetén is Budapestre kell jönniük. A panasz orvoslására egyszerűbb módot találtam volna, mint hogy ezt megszüntessük. Egyszerűen méltóztattak volna kimondani egy szakaszban, hogy sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés eseteiben — a melyek nagy része amúgy is a királyi törvényszékhez tartozik Eiuméra nézve — Fiúméban is gyakorolható az esküdtbiráskodás. De hogy a corpus separatum miatt miért kelljen egész Magyarországnak szenvednie és miért vonják el a táblai székhelyektől rágalmazás és becsületsértés eseteit, ahol az esküdtbirósági hatáskör csakis közérdekű vagy közjogi érdekű sajtóperekre maradt fenn, ezt nem tudom megérteni. Midőn a törvény annak idején megállapította, hogy csak a tábla székhelyén tárgyalhatók le a sajtódeliktumok, nagyon is czéltudatosan járt el; mert azt akarta, hogy a sajtódeliktumok felett bizonyos kulturczentrumok Ítéljenek, ahol a társadalom érett gondolkozású, ahol a társadalom nagyobb tagozottságu, (Ugy van! a baloldalon) ahol a helyi befolyások, a politikai gondolkozás annyi mifélesége nem teszi elfogulttá sem az esküdteket, sem a bírákat. Most pedig ez megszűnik és számos esetben, elfogult kis társadalomban, elfogultnak vélelmezhető bíróság elé kerülhet a vádlott, ami egyszerűen a biróküldési esetek megszaporitására fog vezetni. A sajtójogi elévülés kérdését az igazságügyi bizottság helyesen oldotta meg. Azt hiszem tehát, felesleges volna a szót szaporítani arról, hogy milyen helytelen és meggondolatlan volt az eredeti javaslat, amikor egyfelől gyorsítani akarta a sajtóeljárást, másfelől pedig a sajtódeliktumokra fenn akarta tartani a megindítás után a közönséges büntetőjogi elévülést, hogy 3—5—10 —15 évig lustálkodhassak az én birám, vagy a másik fél addig tarthassa felettem Damokles-kardként az én sajtóügyemet. Ha a sajtóeljárást gyorsítjuk, akkor dolgozzék mindenki gyorsan. En a rövid sajtóügyi elévülésnek vagyok híve, amelyet a franczia sajtójog ismer, amely három havi elévülést állapit meg a sajtóra. Ha gyorsítani akarjuk a sajtóeljárást, nincs annak erősebb emeltyűje és tényezője, mint a rövid sajtóügyi elévülés. Ott, ahol a nyomozó