Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

342 483. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. gyakorolhassa. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hála Istennek, Magyarországon is ugy vagyunk, hogy a sajtó mind nagyobb tömegekre nézve életszükségletté lesz ; szemünk előtt íolyt le az az utolsó tiz esztendő, ahol a krajczáro? lapok intézménye elárasztotta az egész országot és megnyitotta a szellemi életnek uj területeit és terrénumait az emberek ezrei és százezrei előtt. Ha lehetett valamikor azt mondani, hogy a szappanfogyasztás a kultúra fokmérője, ma bátran el lehet mondani, hogy a rotáeziós-gépekben elkoptatott ólombetűk és a rotácziós-gépekből kikerült papírmennyiség egy ország kultúrájának fokmérőjéül tekinthető. (Ugy van! bal'felől.) Egy hanti (jobbfelől) : A Pesti Futár! Huszár Károly (sárvári): Kérem képviselő ur, ha bent méltóztatott volna lenni, akkor nagyon jól méltóztatott volna hallani, hogy ebben a kérdésben nekem bátrabb véleményem van, ynint a túloldalon ülő sok más képviselő urnak. Én nem félek attól, hogy ebben a kérdésben is kimondjam véleményemet: En a Pesti Putárt nem tartom a tisztességes lapok közé tartozónak. (Helyeslés.) Én azonban általánosságban azt konstatáltam, hogy az az ólombetű, amely az eszméknek és gondolatoknak szárnyat ad és milliónyi és milliónyi népekre óriási hatással van, az az ólombetű csinálja tulajdonképen a kultúrát és csinálja ma már a közvéleményt is. Hiszen a népek tömeghangulata, a tömegek érzése, gondolata, tartalma és akarata a nagy néprétegek elhatározása és cselekedete ezen sajtó által irányittatik. Ez a sajtó tehát mint faktor a legerősebb tényezője a mi társadalmi életünknek. Ez a sajtó primitivebb formában az irodalmi étvágyat, az irodalmi éhséget és szomjat hozza meg a publikumnak, mert meg vagyok róla győződve, hogy az az ember, aki évek során át táplálkozik a sajtó olvasmányaiból, utat és módot fog találni arra, hogy ezen kevesebb és alantasabb értékű irodalmi produktumokon kivül ezen kérészéletű, napi jelentőségű nyomtatványokon kivül jusson majd idővel értékesebb irodalmi dolgokhoz is és azokból is szerezzen magának szellemi gyönyörűséget. Hány százezer embernek nyitja ki ez a sajtó a szemét, aki a maga szegénysége folytán, a maga születése folytán sohasem juthatna el a világba és az emberiség küzdelmeiről, harczairól, ideáljairól, államról, egyházról, vallásról, erkölcsről, hazafiságról, kötelességről, az emberi társadalom szolidaritásának nagy gondolatáról semmit sem hallott ! Hány ilyen emberhez viszi el ez a sajtó az emberi műveltség legelső gondolatait ! (Elénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Hány embert ébresztett ez öntudatra és hány embert, akik születésüknél, anyagi helyzetüknél fogva talán alul voltak és elvesztek volna, emelt ki az ismeretlenség homályából és állított be a közügy szolgálatába. A népnek, a közérdeknek, minden jónak hány ellenségét zuz,ta már össze ez a sajtó ? (Helyeslés balfelől.) A sajtó megtermékenyíti a népek gondolkozását, uj lehetőségeket tár fel az emberiség előtt. Ha más nyugati népek megértik a sajtó ezen szent és magasztos hivatását, akkor ez nekünk is kötelességünk. (Helyeslés balfelől.) A sajtó férfias meggyőződést, kulturális ösztönöket önt a tömegekbe, ezért a szabadság, a jólét, a művelődés terén megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz mindenkinek. El sem lehet képzelni az emberi művelődésnek azt a fokát, amelyen vagyunk és amelyet én még nem tekintek ideálisnak, ha állam, társadalom, rendőrség, szakkörök, gyáripar, kereskedelem nem vehetnék a maguk szolgálatába a sajtóhatalmat. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Am ha szolgálatukba veszik, akkor tekintsenek is tisztelettel rája és őrködjenek jogai felett ! (Helyeslés balfelől.) Ezenkívül Magyarországon a sajtónak még specziális hivatása is van : Magyarországon a sajtó alkotmánybiztositék! (Helyeslés balfelől.) Láttuk már ebben a teremben Pabricziust és láttuk nemzeti alkotmányunk sok biztositékát összerombolva. Vájjon ki biztosit, hogy nem jönnek-e ujabb sötét és viharos napok, amikor szüksége lesz a mag3^ar nemzetnek arra, hogy önállóságát, ezer éves alkotmányát, szabadságát megvédelmezze mindenki ellen. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A sajtó megnyomoritása, véka alá rejtése, sohsem éri el azt az eredményt, amelyet a hatalmasok várnak tőle. Ha az izgatás, a panasz, a keserűség, a közállapotok feletti jogos felháborodás nem tud a napon megnyilvánulni, akkor a föld alá menekül. Én, t. képviselőház, nem félek attól a plakáttól, amely az utczára van kiragasztva, de félek azoktól a röjáratoktól, amelyeket titokban osztogatnak a nép között. (Helyeslés balfelől.) A sajtó lecsapolja a társadalmi feszültség izgató anyagát és a nagy forrongásoktól megmenti a nemzeti életet. Megannyi esetet lehetne felhozni, hogy ha valakinek nem lett volna módjában a nyilvánosság elé vinni panaszát, hogy a nyilvánosság ellenőrző hatalmával segítsen magán, minden üldözés, elnyomatás vagy kizsákmányolás eUen, hány esetben ragadta volna kétségbeesett cselekedetekre az embert egy ilyen állapot! (Helyeslés.) De azért is fontos a sajtó szerepe, mert a közakaratnak ellenőrző szerve a központi hatalommal szemben. Különösen most van erre nálunk nagy szükség, amikor látjuk, hogy egy ember kezébe akarnak összpontosítani minden hatalmat, amikor valóságos diktátorságra való törekvést lehet észlelni, — amit nem fogok fel olyan tragikusan s az önök dzsentri bohémségével e diktátorban én is csak olyan Pista-czárt látok — amikor akad egy ember, aki mindent a maga képére akar teremteni és a maga erejével ráfekszik az egész országra. Ilyen körülmények között százszorta nagyobb szükségünk van a szabad sajtóra, amely Pista-czár diktátorságával szemben a maga ellenőrző szerepét gyakorolja. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mint újságíró mondom azt, igazságügyminister