Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

Í83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 339 ministerelnöknek, aki Körmöczbányán tartott be­szédében az általános, egyenlő és titkos választó­jogot követelte. Sztranyavszky Sándor: Én az általános vá­lasztói jognak sohasem tapsoltam ! Kún Béla: Kormányozható hazafias meg­győződés ! Huszár Károly (sárvári) : A képviselő ur csak azért nem tapsolt, mert tudtommal nem volt ott. De folytatom beszédemet. Nekünk hivatalos ujságiróknak fáj legjobban, higyje el a t. ház, az, hogy vannak olyan sajtó­orgánumok, amelyeket mi nem is sorozunk a mi tiszteletreméltó ezéhünkbe, akik visszaélnek a nyomdának, a nyomtatott betűnek hatalmával. Nekünk fáj sokszor legjobban az, hogy egyes zug­lapok nem az igazság és az ismeret terjesztésére, nem az emberi érzések nemesítésére, nem a tudat­lan nép tanítására, nem az alsóbb néposztályok­nak emelésére és a kultúrába való bevitelére for­dítják erejüket, hanem hazugság által megölik az igazságba vetett hitet és hizelgésből élnek egy­részt, megszólásból másrészt. Az újságírók között ebben a kérdésben nincsen nézetkülönbség ; csak annak megállapítására szorítkozom, hogy nagyon sokszor épen azok a lapok vétenek ebben a tekin­tetben, amelyek a kormányhoz legközelebb állanak. (Ugy van! Ugy van! halj dől. Mozgás a jobb­oldalon.) Én nemcsak erről a rezsimről beszélek, hanem, mint újságíró szemrehányást teszek Magyarorszá­gon minden kormánynak és minden közhatalom­nak, hogy az ország pénzét, az ország anyagi erejét nagyon sokszor olyan lapoknak bocsátotta rendelkezésére, amelyek a zsurnaliszták szemében méltatlanok a sajtónak nagy és nemes világtörté­nelmi és kulturhistóriai hivatására. (Ugy van! bal felől.) Látjuk, hogy most is vannak olyan orgánumok, amelyek nem az értékesebb, nívósabb, erősebb és finomultabb modorú lapjai közé tar­toznak a sajtónak, hanem épen a legdurvább hangot használják, a legnagyobb lazítást, a leg­vadabb embervadászatot folytatják a kormány anyagi támogatása mellett az országban. Posgay Miklós : A polizeiwídrigek közé tar­toznak. HUSZár Károly (sárvári) : Nem vagyunk a sajtótestületekben egy véleményen olyan kijelen­tésekkel, amelyek felhangzanak itt is, ott is, anélkül, hogy az egész testület véleményét kép­viselnék. Ilyen pl. Biró Lajosnak, egyik magyar írónknak következő mondata, amelyet nem győzök eléggé csodálni, mert nem értem, hogyan akadhat magyar író, aki ilyen véleményt mond a sajtóra, amely a valóságnak nem felel meg. De épen azért, mert ellenzem ezt a javaslatot, a sajtónak ilyen irányú beállítása ellen, amint azt Biró Lajos tette, most idézendő nyilatkozatával, felemelem tiltakozó szavamat. Azt mondja Biró Lajos, aki tudtommal szintén nem ellenzéki (olvassa) : »Egy igazán magas nívójú és igazán becsületes újság ha megindulna, a halál bélyege volna az arczán megszületésekor. Az a lap, amely jót tételez fel a közönségről, amelyik az u. n. nivót emelni akarja, az meghalt. A közönségnek nem a józanságára, az okosságára, az ízlésére kell szá­mítani, hanem elfogultságaira, gyűlöleteire és ízléstelenségére.« (Mozgás a baloldalon.) A sajtó hivatásának, munkájának és szerepének ilyen értelemben való felfogása szülte meg önökben és a társadalom egy részében azt a hibás véleményt, amely most mint antizsurnalizmus jelentkezik a törvényhozásban, a minister ur javaslatában, s amely azután olyan represszáliákra ad okot, módot és alkalmat, amelyek a fürdővizzel együtt a gyere­ket is kiöntik. (Ugy van ! balfelől.) Nekem, mint újságírónak, van kritikám és véleményem a modern sajtóról, ugy, amint az egész Közép-EiiKvpában előállott. Ez a modern sajtó, amely egész Közép-Európában és nemcsak Magyarországon van, nem felel meg az emberi­ség ideális érdekeinek, ennek a sajtónak még so­kat kell fejlődnie és változnia, hogy a maga nemes és nag}?' hivatását be tudja tölteni. Mert nekem meggyőződésem az, hogy az újságnak nem lehet a az hivatása, hogy a bűnöket részletesen leirja nem azért, hogy azokat megakadályozza, nem azért, hogy azokat kiderítse, nem azért — a kriminális dolgokat érteni — hogy ezzel az em­beriséget javítsa, hanem azért, hogy a szenzáció­éhséget kielégítse és ezáltal magának publikumot biztosítson, amelynek ízlése nagyon is kétes érték. Tudom nagyon jól, a sajtó nem arra való, hogy szentek élete legyen benne, de nem szükséges az sem, hogy a gazemberek élethistóriája legyen a sajtó tartalma. (Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Azt, hogy a mi sajtónkban legnagyobb­részt nem a népművelő, nem a népnevelő, nem a népek erkölcsi erősítését czélzó czikkek vannak túlsúlyban, hanem a kriminalitás és a bűnök felsorolása, az ennek a kornak a perverzitása és nem a sajtó hibája, hanem az egész társadalomé. Nagy fejlődésen kell átmennie az egész sajtó­nak és meg vagyok róla győződve, hogy amint a sajtó most nem az, amely száz évvel ezelőtt volt, sem az, amely ötven év előtt volt, ug} r 10, 20 30, 40, 50 s 100 esztendő múlva meg be fogja látni a sajtó, hogy az emberiség szolgálatában nem az a legfontosabb dolog, hogy a, hétköznapi törté­nelemben előforduló legrongyosabb alakokról, leg­gazabb típusokról hozzon nagy tudósításokat, amelyek csak arra alkalmasak, hogy mások gyönge lelkét inficziálják, hanem e helyett a sajtó egyedül és kizárólag azt fogja hivatásának tartani, hogy reflektora legyen a tudománynak, őrizője a köz­szabadságnak, emeltyűje és emelőrudja legyen az elnyomott néposztályoknak, védője, oltalmazó]a legyen mindenkinek, akit igazságtalanul üldöznek és akkor fogja csak teljesíteni a sajtó a maga nemes hivatását. (Ugy van !) Nincs az ellenzéken egyetlen férfi, egyetlen képviselő, aki abban a kérdésben egyet ne értene velünk, hogy a pornográfia ellen, jelentkezzék akár könyvekben, akár lapokban, napilapokban 43*

Next

/
Thumbnails
Contents