Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

340 //#.?. országos ülés 1913 i vagy időszaki sajtóban, statáriumot kell csinálni. Hozhat nekem a minister ur oly szigorú törvényt és oly szigorú büntetést, aminőt akar, én a leg­nagyobb készséggel bármikor elfogadom. (Helyes­lés és tapsok a jobb- és a baloldalon.) Hallottam tanítóktól, hogy jöttek az isko­lába gyermekek és a »Fidibusz«-ba volt bekötve a katekizmusuk ! Látom, hogy gimnazista-gyer­mekek várják az utczasarkon a rikkancsokat, akik olcsó lapok képében erkölcstelenséget és per­verzitást terjesztenek. A villamoson fejletlen, Íté­lettel nem biró, erkölcsileg még meg nem álla­podott lelkekben hintik el a mételyt. Ez ellen mindenféle törvényhozási intézkedés jó és égető szükség is van arra. (Ugy van!) Ezek a sajtótermékek csúffá teszik magát a nyomtatásnak nagy kulturhistóriai jelentősé­gét, gyalázatot hoznak az egész irodalomra, ezek nemcsak erkölcsileg rontják meg a nemzedé­keket, hanem fizikailag is, sőt a legtöbb esetben okozói a kora züllésnek ; ezek a nyomtatványok, ezek olvasása és terjesztése okozza a tömeges erkölcsi bukást. Ez a pornografikus sajtó utat és módot talál, hogy elférkőzzék mindenhüvé, mint a levegő. Az utczán ott röpköd körülöttünk, mint az utcza pora és megmételyezi egész társa­dalmunkat, megmételyezi annak hangját, erkölcsi felfogását, gondolkozását. Ha valamely téren lehet szó arról, hogy a tiszta erkölcs fundamen­tuma a nemzetek életének, ugy azt e téren lehet mondani, és nemcsak hálás vagyok azért, de kérve kérem a minister urat, hogy e téren ne ismerjen kegyelmet, mert a pornográfia ellen min­den szabad. (Helyeslés.) Mint újságíró nagy örömmel fogadom azt is, hogy a hirdetések megrostálása tekintetében tör­vényhozási intézkedésre szánta el magát a kor­mány. Higyje el a minister ur. hogy azok az újság­írók, kiket nemes ideálok vezetnek, sokszor sirva látják a redakczióban, hogy az általuk is irott lap­nak utolsó oldalai, ahelyett, hogy az emberi gon­dolatnak kincsesházai, szellemi raktárai lennének, sokszor a leánykereskedésnek kirakatai. A nemi életnek lej)lezetlen feltárása, a legerkölcstelenebb kihágásra való nyilvános felhívás, sőt nagyon gyakran a legundokabb perverzitásnak szellőzte­tése és ilyenekre pénzért való felhívás és kinálkozás legelőkelőbb sajtóorgánumaink utolsó oldalán is helyet talál. Nem akarom valamennyit felsorolni, nem pártérdekből teszem, de tudom, hogy van egy sajtóorgánum, mely ez ellen évtizedeken át küzdött és meg vagyok győződve, hogy kiadója és szerkesztője ma is küzd ellene elvileg és még ilyen előkelő lapban, mint a Budapesti Hírlapban is előfordul, hogy magzatelhajtásra vonatkozó hirdetések foglaltatnak benne. Gueth Gyula: Tessék a Pesti Hírlapról be­szélni. (Zaj a bah'dalon.) Huszár Károly (sárvári) : Ott is van ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Gál Sándor: Tessék felállni és beszédet mon­dani ! vetnber 29-én, szombaton. Preszly Elemér: Ilyesmit ne a mentelmi jog­védelme alatt mondjon. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Gueth Gyula és Gál Sándor képviselő urakat kérem, ne zavarják párbeszédeikkel a szónokot. Huszár Károly (sárvári) : Ebben a kérdésben én elvi alapon állok és elvi álláspontom nem ellenzéki szereplésemmel kezdődik, se a törvény­javaslat benyújtásával, hanem a gyűlések százain, a nép ezrei előtt emeltem fel ellene szavamat egy évtized óta, tekintet nélkül arra, hogy a túlsó oldalnak szócsöveiben, vagy az ellenzéki lapok­nak hasábjain fogialtatott-e az erkölcstelen köz­lemény. Látjuk naj)ról-napra, hogy úgynevezett ma­gyar uri családok asztalán helyet találhatnak laj)ok, melyeknek utolsó oldalain asszonyok kínál­ják magukat, testüket jaénzért és asszonyokat keresnek pénzért. Nem tudom, hogy mekkora lehet egy olyan uri családnak az erkölcsi érzéke, mely az ilyen lapokat szalonjának asztalára le­teszi, de tudom, hogy ha egy közönséges paraszt­ember leáiryának és feleségének nem nyomtatás utján, hanem élőszóval mondanák el azt, amit mindennap bevisznek az apróhirdetések az uri családokhoz, akko;- vasvillát fogna és kikergetné az illetőt. (Igaz ! Ugy van !) Hogy a sajtót minden tisztességes újságíró­nak nagy örömére ettől a piszoktól és szennytől, mely nem az újságíróknak, hanem csak nagyon könnyű lelkiismeretű kiadóknak az érdeke, meg­óvjuk, mindnyájunknak közös érdeke. (Helyeslés.) Azok a lapok, melyek az erkölcstelenséget való­sággal mértani haladvány szerint, sőt még ennél is nagyobb mértékben terjesztik, megérdemlik, hogy e tekintetben a lehető legnagyobb kegyetlenséggel járjunk el ellenük. De az előttünk fekvő javaslat e kérdésben nem nyújt eleget, viszont a politikai sajtó politikai agitácziójának szabadságát nem­csak, hogy nem biztosítja, hanem arra a lehető leg­nagyobb béklyókat rakja. En tudok róla, hogy parasztembereket száz­számra csuktak be közigazgatási tisztviselők, mert néppárti lapokat találtak náluk ; egyedül azért, mert néhány mutatványszámban megküldött lapot fedeztek fel náluk, becsuktak különböző vidékeken százszámra embereket. Tudok róla, hogy meg­büntettek közigazgatási utón szegény földmives embereket, mert a néppártnak, tehát egy politikai pártnak programmját találták meg a házukban. Olyan országban tehát, ahol a közigazgatási tiszt­viselők a perifériákon párthatalmi szempontból ilyen visszaélésekre kaphatók, igazán szükség van a sajtószabadság biztosítására. (Ugy van! a bal­oldalon.) De én tudok arról is, — és mint a katholikus világnézet alapján álló ember ezért vagyok a sajtó­szabadság híve — hogy Portugáliában a kormány rendeletére tömegesen betiltották a katholikus lapokat és így lehetetlenné tették, hogy egy világ­nézet a maga vélem ínyét sajtóban és irodalomban szabadon kifejezhesse.

Next

/
Thumbnails
Contents