Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

Í82. országos ülés 1913 november 28-án, pénteken. 329 midőn színtelen lapokról van szó, összehúzódik, ha pedig gyanús lap kerül az igazságszolgáltatás vámszedőjének kezeügyébe, kinyújtva csápjait, mint valami polip, s a politika felduzzasztott területén ilyenkor csakugyan kisüti, hogy a czikk politikai tárgy körül forog. Ezt nem mi mondjuk, ezt mondja Varga Ferencz curiai tanácselnök, a leghiggadtabb, a legeszesebb férfiak egyike, aki a világot nyitott szemmel nézi. Ö mondja, hogy minden szaklapot politikai üldözéssel el lehetne hallgattatni. Ezt akarja a minister ur. Ebből is az derül ki, hogy ez a javaslat politika (Igaz ! Ugy van ! balfelől.), mert ha nem volna az, nem tartaná fenn a kauezióra vonatkozó intézményt. Pető Sándor : Fentartja és emeli ! Bródy Ernő : Ezen a ponton én nem alkuszom, mint bárki, aki 50%-ra akar kiegyezni. En azt kivánom, hogy ne legyen kauezió. Én az eszmék terjesztéséhez nem kívánok vagyoni áldozatot, én abban az elmaradt felfogásban élek, hogy ha gondolatom van, legyen módom közölni azt anélkül, hog3

r pénzem volna. Engedjék meg, hogy a szegény ember is gondolkozhassak. (Helyeslés és taps balfelöl.) Azt méltóztatott mondani, hogy nem politikai üldözés az önöktendencziája. Ám a világon ni es példa arra, amit a kártérítés fejezetében terveznek. A minister ur tegnap angol példáról beszélt. De azok az esetek nem a sajtójogban történtek. Angliáról a sajtójog területén egy olyan nyilatkozatot olvashatunk, amely neki egy nag3^on kedves munkatársától származik, akit én nagyra becsülök, mert természetes dolog, hogy az ilyen kiváló férfiakat, akik a jogászi életben szerepet visznek, az ember nagyra becsüli. Itt van Lengyel Aurél nyilatkozata. De hivatkozhatom arra, hogy a sajtójog kérdésében Friedmann Ernő királyi ügyész egészen hasonló eszméket vall, mint én. A minister ur, azt hiszem, csak dicsérni fogj a ennek a fiatal embernek nagy tudását, kiváló képzettségét. De mit mond Lengyel Aurél, az igazságügyministeriumban beosztott járásbiró, ez az elsőrangú ember, Angliáról ? azt mondja, hogy Angliában 1836 óta nem volt politikai per. Mert Angliában a közönséges büntetőjog van a sajtójog terén is életben. Azaz nincs életben, csak papiroson vau, mert ahol 1830. óta nem volt politikai j>er, ott hiába van meg a törvény, ha alkalmazására nem került sor. A magyar viszonyokat tehát sohasem lehet az angol viszonyokkal összehasonlitani. De ha az angol viszonyokról beszélünk, akkor fel kell emlitenem ezt a jellemző adatot. Cserny Károly (közbeszól.) Bródy Ernő: Nagyon fogok örülni, ha Cserny t. képviselőtársam az ügyvédek iránt érzett meleg szimpátiája alapján módot fog keresni arra, hogy engem megezáfoljon. Cserny Károly : Hát a Parnell pöre a Times ellen nem volt politikai pör? Elnök : Kérem Cserny képviselő urat, ne tessék közbeszólni. KÉPVH. JfAPLÓ 1910—1915. XX. KÖTET. Hédervári Lehel : Fel akar iratkozni. (Derültség balról.) Bródy Ernő: Azt mondja Lengyel Aurél (olvassa): »Megtekintettem az angol bűnügyi statisztikát. Abban azt találtam, hogy például 1907-ben az esküdtbiróságok libel czimén az egész ország területén mindössze 24 vádlott ellen jártak el; ezek közül 19-et Ítéltek el és pedig 5-öt fogházra, 1-et pénzbüntetésre, míg 13 vádlott próbára bocsáttatott. Az 1893—1906. évek adatai szerint pedig, hogyjelesüljhány egyén ellen tartatott esküdtszéki tárgyalás, a következő számsorozat mutatja : 20, 10, 34, 26, 29, 27, 10, 10, 10, 14, 23, 25, 17, 27, 24.« Ezt csak nem lehet a magyar viszonyokkal összehasonlitani, ha ott a kártérítés kérdése máskép is van rendezve, mikor Magyarországon a kártérítés kérdése politikai üldözés jellegével bír és különösen a munkásság élete, a munkásság gazdasági viszonyai, a munkásmozgalmak ellen tör. Ezt a legvilágosabban elárulja az a küldöttségjárás is, amely ennek a kérdésnek felmerülése alkalmával lefolyt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne tessék itt beszélgetéseket folytatni és a szónokot a ami. Bródy Ernő : Mondom, a kártérítés szempontjából egyenesen példátlan a javaslat. Angliában nincs kauezió. Nálunk a kártérítésért felelős a kanczión felül a nyomdász is a maga vagyonával. Ez példátlan dolog. Miért méltóztatnak ezt épen a sajtóban megkezdem ? Hiszen a gazdasági életnek annyiféle alakzata van, annyiféle vállalat van. Egjr épülő háznak a váUalkozása vagy egy bánya van olyan dolog koczkázat tekintetében, mint egy sajtóvállalat. A közlekedés és forgalmi élet semmiféle terrénumán nincs kauczió-kötelezettség, ép csak a sajtóban. Ez olyan sajtóellenes tendenczia, ez a sajtónak olyan pellengérre állítása, ez olyan módon sértheti a sajtó munkásainak jogos önérzetét, amire, azt hiszem, senkinek sincs oka a sajtóval szemben. Hát mindenért a sajtó feleljen, mindennek a bűnbakja legyen, ő állittassék ki mindenért pellengérre ? Nem hisznek a szavának, pénzt kell letennie és ezenfelül még a nyomdásznak is felelnie kell a maga vagyonával! Engedelmet kérek, hogy ez nem megy a sajtószabadság ellen, hogy ez nem a kapitalizmust iktatja jogaiba a sajtó terén, hogy ez nem politikai üldözés jellegévé] bír, hogy csak kezes és jó lapok legyenek, amelyek csak kedves dolgokat írnak és senkinek sem okoznak kényelmetlenséget, azt — gondolom — senki sem állithatja velem szemben. (Ugy van! balfelől.) Az igazságügyminister urnak módjában van megmutatni, ha nem akar a sajtó ellen törni. Akkor a legelső dolga az legyen, hogy a kártérítésnek ilyen módon való beállítását kapcsolja ki. Ez a sajtójog csodákat művel az emberrel, pl. velem is. Mondhatom, épp ugy, mint a minister ur, nem tartom magam valami kiváló embernek a magánjog terén. Sőt bizony az ügyvédi foglalkozás, kivált nagy városban, egyoldalúvá 42