Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

326 4-82. országos ülés 1913 hatja. De hát használt a minister ur jogellenes eszközöket, oly gyáva vagy sunyi módon érvényesitette-e elvét és igazolta eljárását? Nem vitte bírálat alá 1 Hiszen a férfiember vágya a bírálat, hiszen csak eunuch vagy szolgalélek az, aki azt akarja, hogy mindenre, amit mond, bólintsanak fejükkel az emberek. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Férfi, önérzetes ember, szereti ha hozzászólnak. Dehát mint igazságszerető, objektivitásra törekedő ember hihetem-e, hogy amikor én valamit mondok, ha meg is vagyok győződve jóhiszeműségemről, állithatom-e azt, hogy én találtam fel az igazságot, csak az az igaz, amit én mondok? (Zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Parancsolnak, kérem? Mit méltóztatik? Huszár Károly (sárvári) : Lukács szólt közbe. Elnök : Kérem, ne méltóztassanak közbeszólni és ne méltóztassanak kérdéseket intézni a közbeszólókhoz. Bródy Ernő : Azt hiszem bizonyítékát adom annak, hogy agymunkát végzek, méltóztassék tehát velem szemben szintén agymunkát végezni. (Derültség és taps a hal- és szélsőbaloldalon.) Ismétlem, engem nem tudnak meggyőzni arról, hogy helyes, igazságos dolog az, ha az elvek és vélemények megítélése elől elzárkóznak. Nem győzhet meg a t. minister ur és a kormán}

1, arról, hogy a falragaszra vonatkozó intézkedés helyes. Nem győzhet meg azzal az engedménnyel sem, amelyet a névjegyekre nézve adnak. Ragaszkodom hozzá, hogy a falragaszokat lehessen a falakra kiragasztani. Igen és nem a szobában felakasztani, és mint névjegyeket az utczán szétosztogatni. Engedjék meg — fájdalom, már igen rövid az idő ezen kérdések taglalásához (Halljuk I Halljuk ! balfelől.) — hogy most már a törvényjavaslatnak egy lényeges főkérdéséről, a felelősségi rendszerről beszéljek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez is politika, sőt ez az igazi politika, ennek a legnagyobb része politika, mert ez leginkább belevág az alkotmányjogba, itt — amint az a kúriai biró magát kifejezi — magának az alkotmánynak létéről van szó és épen azért kell a fokozatos felelősség és az azzal egybekajoesolt anonimitás jogának megóvására törekednünk. (Helyeslés balfelől.) A munkapártnak egyik igen t. szónoka azt mondta, hogy a sajtó valami arisztokratikus berendezést kivan, hogy az ugy viselkedik, mint a középkori arisztokraozia, az államoknak bizonyos rétege, amely intézte a dolgokat. Ez egészen téves és félreismerése a fogalmaknak és a tényeknek, pedig nagyon egyszerű a dolog. Mi az a közönséges büntetőjogi felelősség ? A közönséges büntetőjog szerint először is meg kell egy tényállást konstruálnom és ehhez kell minden közreműködő személy : a felbujtó a bűnsegéd, a bűnpártoló, a tettes a részes, szóval mindenki, aki egy bűncselekmény létrehozásában közreműködik, ez mind belevág a közönséges büntetőjogi felelősségbe. Mi tehát a különbség a büntetőjog és a sajtójog között ? A sajtójogban nem kell tényállást konstatálnom, ott az inkriminált köziemén v maga november 28-án, pénteken. a tényállás. Amíg a közönséges büntetőjogban igazságszolgáltatási érdek, hogy kinyomoztassék ami történt s ez mindig az igazságszolgáltatás feladatainak egyik legnehezebb része, addig a sajtójogban a tényálladék megállapítása, a történeti tényállás helyreigazitása nem játszik szerepet, miután az inkriminált közlemény magában, foglalja a tényálladékot. Ez az egyik különbség, mely nem arisztokratikus, hanem az életnek különbsége, ami a dolog természetében rejlik. (Igaz ! JJgy van ! balfelől.) Mi a másik különbség ? A másik különbség az, hogy mig a közönséges büntetőjogban az igazságszolgáltatás érdeke azt kívánja, hogy minden közreműködő felelősségre vonassék, mindenki a maga cselekedetéért helyt álljon, tehát nemcsak az a kasszafuró, aki betör egy idegen lakásba és a kasszát megfúrja, hanem az a segéd, az őr is, aki ott áll és vigyáz, hogy ne jöjjön be valaki s mindenki, aki abban bármi formában és minőségben részes, addig a sajtójogban egy csomó olyan személy van, aki nem is tud arról, ami történik. Igen jól fejtette ki valaki azt, hogy a szedő mehanicze szed és nem birál, nem olvas, annak nincsen véleménye s például egy közlemény létrehozásában, mely nem egy ember munkája, számosan csak ilyen mechanikus módon működnek közre. A közönséges büntetőjog szerint, miután a szedő a maga munkájával létrehozta szintén a cselekményt, felel a munkás, felel az a terjesztő, mert közreműködött. Ezért nem lehet a közönséges büntetőjogot a sajtójogban alkalmazni. Es még egy érdek van, eltekintve a mehanikai kérdésektől és ez a politikai érdek. A sajtójogban t. i. a politika, a szólásszabadságnak ez a formája a legteljesebb kifejezésre jut és sokszor alkalom van arra, hog}' az igazságszolgáltatás érdeke öszszezavartassék a politikai érdekkel (Igaz! Ugy van ! balfelől), összezavartassék az, ami egy közönséges bűncselekménynél egyszerűen mezítelen igazságszolgáltatási kérdés. Amikor egy politikai párt üldözéséről, amikor politikai eszmék terjesztésének üldözéséről van szó, akkor összezavarják és felcserélik az igazságszolgáltatás érdekét a politikával. (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) Ezért tehát, miután a sajtó politika, a politikai életnek orgánuma, a közvéleménynek faktora, ezért kell vele szemben különleges szabályokat felállítani. Azonban nem arisztokráczia ez, hanem a dolog természetében rejlik. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezért mondom a minister urnak, hogy ez nagyon nehéz kérdés. (Derültség jobbról.) Pető Sándor: Természetes, hogy nehéz jogi kérdés ! Ezen nincs mit nevetni! Mindenkinek nehéz, még a ministernek is ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bl'Ódy Ernő: Én azt hiszem, a minister ur igazat ad nekem, hogy ez nem gyerekjáték, hogy itt gondolkodni kell, hogy itt összehasonlitásokat keU csinálni, hogy meg kell nézni a többi államokat is, mert akkor arra a meggyőződésre fogunk