Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-482
4<52; országos ülés 19Í3 november 28-án, pénteken. 325 mely közleménynek. Bocsánatot kérek, ez nem lehetséges, ez maga a ezenzura, ezt nem is leket másnak mondani. Ha én egy közlemény tartalmába beleszólást engedek a közigazgatási tisztviselőnek, ez ezenzura és ezt minden jogállamban élő polgár, aki a jogállam elveihez ragaszkodik, kell hogy akczeptálja. En fenntartom ezt az állításomat és nagyon kérem a minister urat, hogy ha valóban nincsen politikai tendencziája, politikai jellege a javaslatnak, akkor ne engedje meg az előzetes czenzurát. ne engedje meg ezt a gyűlöletes intézményt Magyarországon újra törvényben feltámadni. Amidőn Deák Ferencz azt mondta, hogy soha a magyar törvényhozás nem ismerte a prevenczio ezenzura fogalmát, akkor ne hozzák be azt, ne szövegezzék törvényben, ne borítsanak annyira fátyolt a multakra, a múlt idők nagy alkotásaira. Hogy n : ncs politikai czélja e javaslatnak, arról győzzön meg engem a t. minister ur, mert világos, hogy ha ezt nem csinálja meg, annak csakis politikai tendencziája van. (Taps a baloldalon.) Már-már kifogyok az időből, pedig még annyi beszélni valóm volna. Engedjék tehát meg, hogy mivel idáig nagyon komoly voltam, most némi derűt vegyitsek beszédembe, mely talán nem anynyira az én szándékom, mint inkább a javaslat nyújt erre nekem gyönyörű alkalmat. Itt van a javaslat 5. §-a. Meg kell jegyeznem, hogy én a hatóságok iránti rokonszenvből és tiszteletből akarok egy kis derűt idehozni, mert a javaslatnak legkomolyabb és legfontosabb részével, a javaslatnak úgyszólván gerinczével, a felelősségi rendszerrel rögtön óhajtok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van az 5. §.. mely azt mondja, hogy az ország területén minden sajtóterméken a nyomtatás vagy más többszörösités helyét meg kell jelölni. E rendelkezés nem terjed ki a társadalmi és az üzleti élet céljait szolgáló egyszerű jelentésekre, értesítésekre, például névjegyekre, űrlapokra stb. Hát kérem, ez nagy vívmánya a szabadságnak. Nagy vívmány, hogy a névjegyekre nem kell odatenni a nyomdász nevét. De az 5. §. nem elégszik meg ezzel, hanem tovább megy és életbeié pteti azt a nagy elvet, hogy a névjegyeket szabad terjeszteni. Ez végigvonul az egész törvénvjavaslaton. De itt van a 11. §. utolsó bekezdése, mely azt mondja (olvassa) : »Az 5. §. második bekezdésének első és második pontja alá eső sajtótermékek — tehát a névjegyek, űrlapok stb. — utczai terjesztéséhez engedély nem szükséges. Micsoda nagy, micsoda fenséges jogelv van itt lefektetve ! A névjegyeket szabad az utczán vinni. Tudvalevő, hogy ez magyar gyakorlat, tudvalevő, hogy nálunk minden utcza tele van névjegyekkel és űrlapokkal. De még egy érdekes továbbvitele van ennek az elvnek. A 13. §. utolsó bekezdése ugyanis azt mondja, hogy a fentemiitett sajtótermékek utczai terjesztéséhez igazolvány nem szükséges. Kérem, igazolvány nélkül lehet az utozára névjegyeket vinni. Ez óriási vívmány. Eltekintve attól, hogy eddig is meg lehetett ezt tenni, most már törvénybe foglalják a sajtószabadság nagy elvénél fogva, hogy a névjegyeket az utczára szabad vinni s az utczai felmutatáshoz engedély nem szükségesBocsánatot kérek, talán ad absurdum vittem ezt a tételt, de miért tettem ? Azért, hogy rátérjek és kimutassam a kontrasztot a falragaszokkal, a j>lakátokkal szemben, amely azután már a politikába vág. Itt van a 15. §., mely szerint olyan falragaszt, amelynek terjesztése a 10. §. szerint már le lett foglalva, vagy amelynek utczai terjesztése a 11. §. 4. bekezdése értelmében a közrend szenijnontjából nem engedélyeztetik, kifüggeszteni nem szabad. Bocsánatot kérek, mi a falragasz ? A falragaszt a vizitszobában szokás kifüggeszteni ? A névjegyeket megengedi az utezán osztogatni, a falragaszt meg beviszik a lakásba ? Ez az önök sajtójoga. (Éljenzés és taps a bal- és a széJsőbal,oldalon.) Engedelmet kérek, vicezet mondtam az előbb, de ez a falragasz-ügy nagyon komoly dolog s legsúlyosabb része az ügynek megint csak a politika belevegyítése. Miért félnek ? Nem értem. Szilágyi Dezső nem félt. Egyáltalán nagy államférfiú nem félhet attól, hogy elveit az emberek kritizálják; mert ez az élet, ez a fejlődés, ez a haladás magva. Ütközzenek össze az elvek és győzzön az, amelyik jobb, de elzárni az elveket nem szabad. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elzárni az embereket attól, hogy nyilatkozhassanak, félni egy nyomorult plakáttól egy választási harezban, egy ellenzéki jelölttől, az esetleges floskulusoktól, ez a szabadság hazájába való í Ez való abba a hazába, amely 1848. évi márczius hóban a sajtó szabadságot törvénykönyvébe beiktatta ? Miért kell nekünk közelednünk Oroszországhoz, mi szüksége van Magyarországnak arra. hogy beszennyezze nevét és múltját az ilyen drákói szabályokkal ? (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért félnek az urak ? Bocsánatot kérek, de én ezt megérteni nem tudom. Én akárhol állok, akárhol vagyok, ha elmondom véleményemet, meghallgatom mások véleményét is, mert esetleg tanulhatok belőle. Hiszen azért vagyunk, azért élünk ! Nem lehet elrendezni a világot uniformis szerint, hogy mindenki egyformán gondolkozzék. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Légmentesen elzárni. Bródy Ernő : A t. igazságügyminister ur a maga múltjából tudja a legjobban, hogy hány oly elmélet van, amelynek ő volt heves ellenzőj e, hány oly elmélet van, amelyet ellenzett eredményesen ; megütköztek ; a t. minister ur boldogan elmondhatja magáról, hogy néhány szép, nemes elvet sikerült is az életbe átvinnie. Azt hiszem annál boldogabb öntudat és érzés a világon nem lehet, mint amikor az ember egy szép elvét megvalósít-
