Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

324 í-82. országos ülés Í913 Itt van egy másik eset. (Olvassa) : sJóllehet a népgyűlés megtartása ellen észrevételem nem volna és a szabad gyülekezési jogot korlátozni egyáltalán nem kívánom, a népgyűlésnek vasárnapi napon való megtartását még sem vehetem tudomásul, mert a népgyűlések rendőrhatósági ellenőrzésére hivatott tisztviselőknek a vasárnapi munkaszünetre jogos igényük van.« Ez már nem bérmálás. Itt van még egy. (Olvassa) : »Tekintettel a községben uralkodó nyugodt és békés közhangulatra és a kedélyek hiábavaló felizgatásának szándékára, a gyűlés megtartásának bejelentését tudomásul nem vehetem. (Derültség és felkiáltások a baloldalon : Hol volt ez ?) Péesváradon ! Azután itt van a következő. (Olvassa): »Miután a gyűlés czélja a hatóság elleni izgatás, törvényadta jogomnál fogva a gyűlést nem engedélyezem.* Helyes ez 1 Ha igen, ezért nem vagyunk mi egy véleményen ! Farkas Zoltán l Hála Istennek ! Bródy Ernő: Én is örülök, hogy nem vagyunk egy véleményen. B. Born Frigyes: De sokáig voltunk egy véleményen ! Pető Sándor: A legszomorúbb pedig, hogy helyeslik a vidéki szolgabiráknak ilyen basáskodását! Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot folytonos közbeszólásokkal eltéríteni a tárgytól. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Andrássy Gyula: ök szólnak közbe, nem mi. De mi leszünk a mentelmihez küldve. (Ugy van ! bal felől.) Bródy Ernő: Azt mondja egy másik végzés, hogy mivel a bányatelepen, közrendészeti tekintetből, a rend fentartásáról kellőképen csak nagy nehézségekkel lehet gondoskodni, a bejelentett gyűlés megtartását a közrend érdekében nem veszem tudomásul. (Derültség balfelél.) Bocsánatot kérek, ahol ilyen gyakorlat van, ahol igy értelmezik a polgárok legtermészetesebb jogait, amelyekről az 1836-iki megyei kongregácziókról szóló jelentésben olvastuk, hogy gondolatait még az állatok is szabadon közölhetik, (Derültség.) — mondom, ahol ilyen jogczimeket találnak ki közrend czimén, ott én már inkább megmaradok azon, jogállam polgárához illő felfogás mellett, hogy én ezt nem akarom a közigazgatás hatóságával elbíráltatni — a sajtószabadság érdekében. (Ugy van.' balfelől.) De nemcsak én vagyok ezen a véleményen, hanem az igen t. igazságügyminister ur is ezen a véleményen van. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Bocsánatot kérek, nem akarom őt leleplezni, nem akarok ráolvasni, de végre is honnan vesszük mi azokat a nyugateurópai hangokat, hogy Magyarországnak jogállamnak kellene lennie ? Olvassuk, nemcsak a franczia forradalom idejéről, hanem olvassuk a régi magyar világról szóló feljegyzéseket és megnézhetjük az uj magyar tankönyveket is, amelyekben felvilágosítanak és tanítanak minket. november 28-án, pénteken. Pl. az igazságügyminister ur, mint egyetemi tanár és mint jogtudós .... Pető Sándor : Az más, akkor a saját meggyőződését képviselte ! (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Bródy Ernő: . . . . perhorreszkálta a közigazgatási hatóságok Ítélkezését. Azt méltóztatott mondani »A bűnvádi perrendtartás magyarázata« czimü könyvének 290. oldalán, ahol a minister ur a birói szervezetről beszél, hogy (olvassa) : »Betetőzte a fejlődést birói alkotmányunk alaptörvénye, a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. t.-cz., mely első szakaszában elvi általánosságban kimondja, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik, sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.« Azt mondja továbbá, hogy eltekintve a katonai büntető bíráskodástól, a büntettek és vétségek esetében a királyi bíróságok működésének megkezdése 1879. január 1-je óta meg is van valósítva, ellenben a kihágások esetében e szép aúioma csak papíron maradt, mert a kihágási büntető törvénykönyvben megállapított és egyenkint felsorolt 58 kihágási ügy, valamint a ministeri rendeletek egész hosszú sorozata által megállapított kihágási esetek utalvák azon közigazgatási hatóságoknak hatáskörébe, mefyeknek rendes feladatuk a kormányzati tenni valók végzése, amelyek tagjainak nagyobb része csak néhány évre választátik és ametyek a kormáirv utasításának vannak alávetve. Farkas Zoltán : Ezt ő mondja? Bródy Ernő ; Ezt a minister ur mondja. Ez a minister ur álláspontja. Ugyancsak az igazságügyminister ur mondja könyvének egy másik helyén (Olvassa.) : »Az 1869 : IV. t.-cz. első szakaszának élén dekretált nagy elvhez, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik, maga törvényhozásunk hűtlenné lett.« Farkas Zoltán : Ezt is ő mondja? Bródy Ernő : Igen ! Ezt az igazságügyminister ur mondja. Farkas Zoltán : Akkor jól van ! (Derültség a középen. Elnök csenget.) Bródy Ernő: Lám, mégis megértjük mi egymást, ha a ministerrel egy véleményen vagyunk. (Olvassa): »Már eddig is nem kevesebb, — mondja a minister ur — mint 38 későbbi törvényünk utal kihágásokat közigazgatási hatóságok hatáskörébe. A minister ur tehát kritikát gyakorol a magyar törvényhozás felett és azt mondja, hogy az hűtlenné lett ezen elvhez. Mindezek alapján joggal állithatom tehát, hogy a minister ur azon az állásponton van, hogy a közigazgatási tisztviselő nem alkalmas birói tisztre. A minister ur azonban ebben a javaslatban a közigazgatási tisztviselőknek mégis birói szerepet juttat, mert a közigazgatási tisztviselő mint biró ítélkezik a közrend czimén akkor, midőn ő állapítja meg, hogy milyen tartalma van vala-