Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-482
4ÄS. országos ülés 1913 november 28-án, pénteken. :m A javaslatból azonban azt látom, hogy az mind a régi magyar időkkel, mind a ezenzurának a 48-as törvényekben kimondott eltörlésével szakit s a czenzurát újból visszaállítja, (ügy van ! halfelél.) Visszaállittatik a czenzura a kolportázsnál, mert abban a pillanatban, mikor a közigazgatás tisztviselőinek hatalmat adunk arra, hogy bármely czimen a lap tartalmába beleszólhassanak, ezt másnak, mint ezenzurának nevezni nem lehet. A sajtórendészeti intézkedések szempontjából sem vagyok hive annak, hogy beleszólást engedjünk a közigazgatásnak, de ezt valahogy még el tudom képzelni, de abba, hogy egy közigazgatási hatóságot felhatalmazzak arra, hogy ő a biró szerepét vigye egy ügj'ben, amely a közszabadsággal, a politikummal annyira összefüggésben van, azt csak nem lehet szabadságszerető intézkedésnek nevezni. Ez retrográd irány, visszaesés a 30-as évekkel, visszaesés a 48-as törvénynyel szemben, visszaesés minden szempontból az egész vonalon. A családi élet szentségének, a magánbecsületnek védelme czimén nem lehet ezt a tételt felállítani. Itt jelentkezik igenis, hogy a kormán}' e törvényjavaslat által oly lapokat akar magának teremteni, amelyek neki kedveseket mondanak, kedveseket irnak, amelyek nem hozzák az ő idegeit lázba, hogy ne történhessék meg az, — nem tudom ki mondta, azt hiszem, Vázsonyi t. képviselőtársain, hogjr a javaslat az idegrendszerre van alapitva, — hogy ha a minister ur vagy a főszolgabíró ur rosszul ebédel, akkor egyszerűen beszünteti azt a lapot. Engedelmet, kérek, szabad-e, lehetséges-e jogállamban ilyen jogot oda adni ? Miért, .micsoda szükség van erre ? Csak egy szükség lehet erre : a politika, egy szükség : a vélemény elfojtása, egy szükség a szabadság leigázása. (Igaz ! ügy van ! halfelöl.) más szükség nem lehet. Engedelmet kérek, hagyjunk meg mindenkit a maga helyén. A közigazgatási tisztviselő közigazgasson, de hogy egy közigazgatási tisztviselő megbírálja egy Írónak a műveit, egy költőnek a termékét, megbírálja a szépirodalom, a politikai irodalom alkotásait, ennek az értelmét nem tudom belátni. Csak egy magyarázat lehetséges erre : az, hogy politikát akarnak csinálni, hogy a véleményt meg akarják fojtani az Íróban. Br. Soiymosy Lajos: A rossz véleményt! Bródy Ernő : De mi az a rossz vélemény ? Én például látatlanban is jó véleménnyel vagyok arról, amiről a t. képviselőtársam rossz véleménynyel van. Hát ki dönti ezt el ? Egy közigazgatási tisztviselő ? Az csak döntse el azokat a kérdéseket, amelyeket hozzá utal a törvény, amelyek elintézése az ő hivatásához tartozik. De hogy közigazgatási tisztviselő gyakoroljon czenzurát, az jogállamban nem, csak rendőrállamban lehetséges. (Igaz I ügy van ! haljelöl.) Bocsánatot kérek, nem hiszem, hogy az urak engem azzal vádolhatnának, hogy én itt hasból beszélek, csak azért beszélek, hogy mondjak valamit nagy hangon. Azt hiszem, ez köztudat, ez közmeggyőződés, ezt tagadni nem lehet. Tudjuk, hogy Magyarországon a közrend fogalmába minden belefér, minden a világon, a közrend megóvása czimén mindent a világon eltilthatok itt. B. Soiymosy Lajos (közbeszól.) Bródy Ernő: Kérem, hangosabban, nem hallom. B. Soiymosy Lajos: Nem mondtam semmi rosszat. Bródy Ernő : Esetleg jót is mondhat. (Derültség halfelöl.) Mondom, a közrend czimén minden eltiltható. Az igazságügyminister nagy örömömre igen szépen nyilatkozott a munkásoknak nála járt küldöttségéről. Én a munkásoknak nem vállveregető barátja vagyok, ezt nem arrogálom magamnak és senki sem arrogálhatja magának, mert a munkásoknak jogaik vannak és nem jóindulatért könyörögnek, hanem követelik, hogy kötelezettségeinket teljesítsük velük szemben. Farkas Zoltán : A jóindulat megvan. Bródy Ernő: Azt, hogy Farkas képviselőtársam a sajtójoghoz értsen, nem kívánom, de hogy megértse azt, hogy a minister urat dicsérem, azt kérhetem tőle. (Derültség balról.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék párbeszédeket folytatni és a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Bródy Ernő: Ha a minister ur előbb került volna a közéletbe, hamarabb győződhetett volna meg arról, hogy mennyi intelligens, mennyi kitűnő ember van a munkásság tagjai közt. S ha a minister ur figyelmes olvasója volna a Népszavának, láthatná, hogy abban évek óta van egy rovat, amelynek az a czime ; »Azsiából«. és amely azokat a gyülésbetiltásokat hozza, amelyeket a szólásszabadság sérelmére követnek el. Hát olyan vegyeskereskedést még nem láttam, mint az, hogy a közrend czimén mi mindenféle alapon tiltják be a népgyüléseket. Sziezák Lajos: Számtalan régi törvényben benne van ! Bródy Ernő: Én nem akarok fájó sebeket érinteni, de egy országban, ahol nincs kodifikált gyülekezési jog, igy akarnak rátörni a sajtószabadságra ? Ne feszegessük ezeket a kérdéseket, jobb ezeket békében hagyni. Ezért visszatérek témámhoz. (Halljuk ! Halljuk !) A Népszavának ebből a rovatából egész csodabogár-gyűjteményt lehet összeállítani arra nézve, hogy a közrend czimén hogyan fojtják meg a szólásszabadságot. íme néhány példa. (Olvassa): »A bejelentés tudomásulvételét megtagadom, mert folyó évi június másodikán városunkban bérmálás lévén* olyan tömegek fognak az utezákon mozogni, hogy azok körében a rend fentartása a hatóság közegeinek minden tagját teljes mértékben igénybe veszi.« Egy hang (a jobboldalon) : Helyes i Bródy Ernő: Kíváncsi vagyok, hogy ha a közbeszóló járna népgyülésekre, akkor is mondaná-e azt, hogy helyes. Pedig mikor az ember népképviselő, akkor illik néha népgyűlésre is menni. 41"
