Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

í&2. országos ülés 191.Í november 28-án, pénteken. 317 Honnan tudja a t. minister ur ? Milyen alapot adtak a magyar ügyvédek, hogy tőlük elfogulatlan véleményt nem várhat ? Es bármennyire nagyrabecsülöm a képviselőházat, de azt hiszem, a magyar ügyvédi kar egyetemének véleménye van oly becses, mint a képviselőház összességének véleménye. Nem is kívánhatom például földbirtokos képviselőtársaimtól, hogy ugy belemélyedjenek a sajtójogba és értsék a vonatkozásokat, amelyekről szó van, felismerjék a veszedelmeket, amelyekbe rohanunk. Nem is kívánhatom, de ily körülmények között, amikor ily reformról van szó, minden illetékes, minden elfogulatlan, sőt azt hiszem, elfogult véleményt is meg kell hallgatni. Mert kire hallgassunk ? A minister ur jön a maga nagy tekintélyével. Ha méltóztatott arról beszélni az esküdtbirósági javaslatnál, hogy az esküdtek illetéktelenül befolyásolhatók, bocsánatot kérek, maga az a puszta tény, hogy valaki minister, már alkalmas illetéktelen befolyásolásra. Ha a t. igazságügyminister ur mint jogtudós áll fel, akkor a befolyásolás helyes, azt akezeptálom, de ha ministeri súlyánál és tekintélyénél fogva mond valamit, amiben az emberek nem tudnak könnyen eligazodni, ezt én tartom legalább is olyan illetéktelen befolyásolásnak, mint bármely más illetéktelen befolyásolást. (Helyeslés halfelöl.) Hogy nemcsak én vagyok ezen a véleményen, — nem akarok leleplezni, semmi kedvem hozzá, de végtére is megjelent dolgok közkincsek mindenki számára —, előveszem a magyar jogászegylet! értekezéseknek füzetét. Itt van előttem az 1910 évi füzet, a sajtójog főbb kérdéseinek reformjáról. A Magyar Jogászegylet büntetőjogi bizottsága 1910. márczius 11., 19. és 31. napján Zsitvay Leó elnöklésével tartott ülést ebben a kérdésben, ahol az általam előbb emiitett királyi ügyész volt az előadó és ahol az a euriai biró az alktomány kérdését vetette fel. A füzet 66-ik oldalán ott van Kenedi Géza képviselő ur előadása. Mit mond ő ? Mindenekelőtt azt, hogy (olvassa) : ő ugy tapasztalta, hogy »az utolsó időben a sajtójogi reformok más országokban nem sikerültek ; sehol sem tudnak abból kivergődni, hogy a sajtójogot általánosan reformálják. Mindenütt megakadnak az előkészületnél vagy legfeljebb egyes részletes intézkedésig jutnak csak el.<< »Ha valaki azt hiszi, — mondja Kenedi — hogy a régi sajtójog szeretete okozza ezt, csalódik. Okozza ezt az, hogy a jogászság még nem ismeri jól a modern életnek e változatos és bonyolódott területét, amelyet reformálni kellene. így történt ez Olaszországban, Ausztriában, ahol az általános sajtójogi reformhoz a kormányok nem voltak képesek megnyerni a törvényhozások hozzájárulását.* Azt mondja továbbá Kenedi, hogy ő sem tartja időszerűnek a reformot ép ugy, mint tiz év előtt. (Olvassa): »Nem habozom kijelenteni, — mondja Kenedi — hogy ma is azon az állásponton vagyok, hogy nem tartom Magyarországon az általános sajótreform idejét elérkezettnek, nem azért, mintha a régi sajtótörvény a jelenkor viszonyainak megfelelő volna, vagy komoly garancziákat tartalmazna, hanem azért, mert a jogászok még ma nem ismerik eléggé az országnak e részben felette megváltozott véleményeit és követelményeit.* ö tehát azt mondja, hogy még a jogászok sem ismerik az ország véleményét. Hogyan kivánhatja most ő azt, hogy a laikusok ismerjék % (Ugy van ! balfélől.) Ö a maga élet bői is elmond itt egy érdekes epizódot. Azt mondja — hogy még egy adatot emlitsek fel — (olvassa) : »Annak idején Szilágyi Dezső bizott meg azzal, hogy a sajtójogi felelősség uj, a réginél lehetőleg jobb rendszerét dolgozzam ki számára. Meg is csináltam és mikor az utána következő Erdély Sándor ministernek azt bemutattam, ő helyeselte is, de mindjárt hozzátette : adjon hozzá megfelelő képviselőházat mindjárt.« A minister tehát akkor nem kapott képviselőházat a reformhoz« . . , Pető Sándor: Most kap ! Bródy Ernő : . . . (tovább olvassa) : »ami azt jelenti, — mondja tovább Kenedi — hogy maga a képviselőház, a törvényhozás sem kapható előzetes meggyurás nélkül e reformra.« Hát kérd m én, most meg van előzetesen gyúrva ? (Helyeslés balfélől.) Én azt hiszem, ezek igen alapos bizonyitékai annak, hogy mi joggal állithatjuk, hogy e reform előkészülete nem helyes, nem időszerű, hogy nem alkalmas ez az időpont sem. De tényleg ugy áll a dolog, hogy annak, aki érdeklődik e kérdések iránt, most hetek alatt kell magát speczialistává és szakjogászszá kiképeznie. Hisz annyi bonyolódott kérdés van itt, hogy még az is, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, amint nekem is volt szerencsém foglalkozni vele praxisomban, nehezen igazodik el. Amikor igy törnek rá az emberre, valóban meg kell feszíteni minden igyekezetét s talán akkor sem sikerül helyes és találó dolgot mondani. Engedjék meg nekem, hogy arról az 1848-iki sajtótörvényről azon a hangon beszéljek, mely azt méltóan megilleti. (Halljuk! Halljuk!) A 48-iki sajtótörvénynek lehetnek hibái, amint minden műnek vannak hibái; hibája például a kauczió megkövetelése, de abban az időben az is magyarázható volt. Pető Sándor : Osztrák befolyás ! Bródy Ernő: Ha az ember az 1848-iki törvényt ma elolvassa . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bródy Ernő: . . . meg kell hajolnia a törvény szerkesztésének tisztasága, a gondolatmenet ragyogó voltának, az elvek lefektetésének azon nagy példái előtt, melyeket a 48-iki sajtótörvény, mint a sajtószabadság garancziáit foglal magában. Mi van abban a sajtótörvényben ? Elsősorban meg van állapítva, hogy a ezenzura örökre eltöröltetik. Micsoda naivitás ! 1848-ban azt hitték, hogy már odáig érlelődtek a dolgok, hogy egy törvénykönyv lapjaira egész nyugalommal lehet