Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-482
316 482. országos ülés 19l3 november 28-án, pénteken. elénk adnak egy törvényjavaslatot, a melynek elvei nem tetszenek nekünk, amelynek elveit támadjuk ; ebben az esetben már vissza kell nézni a törvényjavaslat megszületésének körülményeire és különösen meg kell rögziteni azt a módot, amelylye] a törvényjavaslatot meglepetésszerűen idehozták, hogy alig adtak az embernek időt a felocsudásra, a feleszmélésre. Hiszen olyan nagy kérdések vannak itten ; a fokozatos felelősség kérdése lényegesen belenyúl a politikába, a kártérítés kérdése belenyúl a magánjogba. (Igaz! Ugy van! balféíől.) Itt szó van a közönséges büntetőjog elveiről és egyéb vonatkozásairól, szó van a sajtójog külön kérdéseiről; a magánjog, közjog, közigazgatási jog, az egész jogrendszer, a jogi kérdéseknek egész falanksza tolul elénk. S hogy az igen t. kormány nem boesájtotta rendelkezésünkre a javaslatot, nem adta meg a módot arra, hogy az ember alaposan elmélyedhessen ezeknek a kérdéseknek tanulmányozásába, hogy az elvek összeütközzenek és az elvek összeütközésének végeredményeképen elérhető legyen egy megindokolható reform : ennek más magyarázatát, más értelmét nem találom, mint hogy ez is hozzátartozik a politikai rendszerhez, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem találom más magyarázatát, mint azt az óhajt, hogy ez a meglepetés az elalélt nemzetet ugy érje, hogy nem lesz képes még ez a sérelem sem talpra állítani. Talán számolnak azzal, hogy itt mindenki elfásult már a közélet iránt, hogy a gazdasági bajok annyira elfoglalják az emberek idejét és életét, hogy nem tudnak a közügyekkel törődni ; talán számitanak arra, hogy maguk a képviselők sem veszik maguknak azt a lelkiismeretet és fáradtságot, hogy elmélyedjenek az ügynek tanulmányozásába, s a kormány ilyen hirtelen, meglepetésszerüleg akarja keresztülvinni ezt a javaslatot. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház 1 Méltóztassék nekem megengedni, hogy szembeállítsam ezen siető rendszert maguknak az újságíróknak munkájával és azzal, amit most tőlük az igazságügyminister követel. Az az újságíró a napnak dolgozik, a napnak írja meg a maga krónikáját, riportját, annak az újságírónak nincs ideje arra, hogy szaktanácskozmányt hívjon össze arról, hogy egy gerenda leesett a Rákóczi-uton, arról, hogy mi történik a városban ; annak rögtön és gyorsan kell dolgoznia. Hogy nem dolgozhatik egy telekkönyvvezető pontosságával, az a dolog természetében fekszik. (Igaz! Ugy van ! balféíől.) Hiszen méltóztassék csak a tegnapi ülés eseményeire gondolni, méltóztassék csak elképzelni, hogy ennek az ülésnek eseményeit erről az oldalról máskép látták és arról oldalról is máskép látták. Az igen t. igazságügyminister ur nagyon jól ismeri Moravcsik tanár urat, aki, ugy tudom, most lett az igazságügyi orvosi tanács elnöke. Moravcsik tanár ur irt egy könyvet a tanukról, azoknak pszihologiájáról és kisüti azt a régi tételt, hogy két tanú egy dolgot még soha egyféleképen elő nem adott. Akkor, amikor magunkról tapasztalhatjuk, hogy sohasem tudunk olyan hajszálnyi pontosságúak lenni, akkor ne méltóztassék az újságíróknak egy vétlen elírását, lázas munkában keletkezett gyors munkáját itt megbélyegezni, ne méltóztassék azt a rosszakaratnak, a gonoszságnak, az ártani vágyásnak minden attribútumával felruházni. (Helyeslés balfelől.) Akkor, igen t. uraim, amikor az újságírók kérték, hogy azt a munkát, amely őket leginkább érdekli, amikor az ő bőrükről van szó, az ő jövőjükről, exisztencziájukról, alaposan tanulmányozhassák és javaslataikat megtehessék, amikor nem egy nap munkájáról volt szó, nem egy riport-czikkről, hanem arról, hogy a javaslathoz hozzászólhassanak : akkor a minister ur ad nyolcz napi terminust, akkor a munkások küldöttségének ad három napi terminust ! Azoknak az embereknek, akiknek idejük, alkalmuk és módjuk volna alaposan dolgozni, azoknak a minister ur ily terminust ad. Hiszen a t. minister ur nem volt mindig minister. Jól emlékszem az időre, amikor a minister ur kodiflkátor volt. A minister ur kodifikálta a bűnvádi perrendtartásnak törvényét, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről, az esküdtbiróságról szóló törvényjavaslatot. Kérdem a t. minister urat, mennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy ő — aki a maga tudományában jeles és kiváló férfi — az ify munkához szükséges anyagot csak át is nézze, össze is gyűjtse és feldolgozza ? Itt van például egyik legutóbbi alkotása, amely igen szép és humánus és a magyar törvényhozásnak becsületére válik, a büntető-novella, ahol oly magasztos és nemes elvek vannak, mint a fiatalkorúak elitéltetéséről szóló intézkedés, a feltételes elitéltetés és az egész uj rendszer, amely a próbárabocsátást, dorgálást s egyéb preventiv intézkedéseket foglalja magában. Azt hiszem, nem árulok el titkot, hogy az is a minister alkotása, büszke is lehet rá, gyönyörű munka, amelynek olvasásánál, indokainak értékelésénél valamennyien hevültünk és lelkesedtünk. De kérdem a t. minister úrtól, mennyi fáradság, mennyi gyötrődés, mennyi idő kellett ahhoz, hogy lelkiismeretesen és becsületesen elvégezze azt a munkát, amely a magyar törvényhozásnak mindig disze marad ? Bakonyi Samu : Igen, de ebben nem lesz gyönyörűsége 1 Bakonyi Ernő: Ki lehet mutatni, hogy ebben az esetben, a sajtó ügyében, gyanúval kell fogadnunk mindent, mert annyira eltér a rendes sablontól, a lelkiismeretes munka követelményeitől, hogy, ha nem is volna benne az, ami benne van, a törvény szerkesztésének, az idehozatalának ezt a módját gyanúval kell fogadnunk. Miért e sietség ? Hetek döntik el a sajtóreform kérdését ? Miért ez a borzasztó pongyolaság, ez az elzárkózottság ? Bocsánatot kérek, a minister ur azt mondja, hogy a jogásztestületektől nem várhat elfogulatlan véleményt.
