Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

304 khi. országos ülés Í9Í3 november 3/'-én, csütörtökön. Az a kérdés, hogy vájjon akkor az állam terhére mutatkozó kártérítési igényt is az állam érvényesíteni fogja-e és hogy az állam kárát be fogja-e hajtani azon, aki ezen ismertetések vagy közlemények következtében előidézte, hogy az Operába a közönség nem járt és igy évente nagyobb lett a ráfizetés? Kérdem én, hogy ha a sajtójognak ez a rendelkezése életbelép, amely e javaslatban terveztetik és akkor az ilyen természetű károk megfizetésére is a szerző, kiadó, vagy nyomdatulajdonos, nyomdaváílalkozó köteleztetik? Hogy méltóztatik akkor elképzelni, hogy az irodalom, tudomány és színművészet terén az a kritika fentartható lesz, fenmarad-e és fog-e fejlődni abban az irányban, amelyben fejlődni eddig örömmel láttuk? Már pedig, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, teljes visszaesés, dekadenezia fog beállani, olyan mértékben, hogy tényleg be fog állani nemcsak a sajtótermékek terén a tartalmatlanság, hanem igenis a kulturális élet terén is olyan nagyfokú üresség és tartalmatlanság fog beállani, amely ugyancsak csapás lesz a, nemzetnek, és melyet ezen sajtójavaslat törvényerőre emelkedése fog előidézni. (Helyeslés balfelöl.) Már most, t. ház, rátérek azokra az általános elvekre, amelyek a sajtó-törvényjavaslatban foglaltatnak. (Zaj a baloldalon.) Üt perez szünetet lehet kérni ? Elnök: Kérem, hiszen nem is olyan régen beszél a képviselő ur. (Zaj a baloldalon. Halljuh! Halljuk! jobbfelöl.) Csendet kérek! Hegyi Árpád: Mivel a törvényjavaslat a sajtóról szól, keresni fogom, hogy ebben a sajtótörvényjavaslatban fennforognak-e azok a feltételek, a melyek alkotmányos államban a szabad sajtó részéről megkívántathatok és a melyek alkotmányos államban a szabad sajtónak virágzását, a véleményszabadságnak ós a gondolatszabadságnak korlátlanságát biztosítják. Első feltétele a sajtószabadságnak, t. képviselőház,, a véleményszabadság, a gondolatszabadság. És én nem tudom, tévedek-e, de a törvényjavaslat első szakaszának megszerkesztésénél bizonyos aggodalomra ad okot már a stiláris szövegezés is, a mennyiben ez az első szakasz a gondolatot a, mondat végére helyezi, mondván, hogy sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait. Végigolvasván ezt a törvényjavaslatot, szomorúan kell konstatálnom, hogy voltaképen csak két sajtótermékre állapitható meg a teljes sajtószabadság. Az egyik sajtótermék a kormány hatóságok érdekében szervezett kőnyomatos, a második az 5. §. első és második bekezdésében biztosított névjegyek és particzédulák. Hát, t. képviselőház, köszönöm ezt a sajtószabadságot. (Derültség balfelöl.) A kormänyhatóságok által támogatott kőnyomatos. Hát ennek szabadságáról nem akarok beszélni, mert ez olyan szoros összefüggésben állana a kormánjmyal, hogy emiatt nem akarok a tárgytól eltérni, bár nagyon kecsegtet a téma. Az 5. §. első és második bekezdése a társadalmi és üzleti élet czéljait szolgáló egyszerű jelentésekre, értesítésekre, amint mondám, névjegyekre és a választásoknál használt plakátokra vonatkozik. De itt is nagy illúzió kell ahhoz, hogy erre a két sajtótermékre azt lehessen állítani, hogy ezekre nézre a sajtószabadság korlátlanul fennáll, mert itt is konstruáltatott egy korlát, még pedig az, hogy ezekre nézve csak akkor forog fenn a teljes, korlátlan sajtószabadság — amikor aztán sem előbb, sem utóbb bemutatni a sajtóterméket nem kell, sem bejelentési kötelezettség nincs — amikor t. i. ezek a sajtótermékek szorosan véve az említett czélokra szolgálnak, vagyis a névjegy nem tartalmaz egyebet, mint a nevet, a particzédula csak az elhalt nevét és a választásoknál használt sajtótermékek csupán a választásra szükséges adatokat, amint az már ismertetve lett; vagyis ha nem szorítkozik másra, mint a felvonulásra, a gyülekezési időre stb. Egyéb tekintetben a sajtójogról és a sajtószabadságról rendelkező ez a törvényjavaslat korlátokat igen, de szabadságjogokat nem tartalmaz. Vállalkozni fogok arra, hogy ezen állításomat bebizonyítsam. (Halljiüc! Halljuk! balfelöl.) A sajtójog kérdésében a véleményszabadságnak gyakorlati jelentősége, mint már említettem, a terjesztés szabadságában áll. Az időszaki lapoknál mindenekelőtt a bejelentési kötelezettséget konstruálja a törvényjavaslat. Sajtórendészeti szempontból épen annak megállapítására, hogy ex delicto megállapítandó kártérítésnél s egyáltalában magában a sajtótermékben elkövetett büntetendő cselekmények megállapithatása tekintetében, továbbá a felelősség tekintetében bizonyos sajtórendészeti szabályokra szükség van, azt senki kétségbe nem vonja. Csak amiatt különbözhetnek a vélemények, mert megállapítható az, hogy ez a sajtórendészeti szabályozás olyan, hogy az már a sajtójog korlátozását foglalja magában és a sajtószabadság korlátozására vezet. Azt, hogy a szerkesztő, a nyomdatulajdonos, a felelős szerkesztő, a kiadó nevei bejelentessenek és hogy a szerző és kiadó csak magyar állampolgár lehet, még mind elismerem, de hogy ez a bejelentési kényszer nem olyan ártatlan dolog és tényleg nagyon vexatorius eljárásra adhat okot, azt már a 17. §. szépen sejtetni engedi. A 17. szakasz ugyanis azt mondja, hogy időszaki lap kiadója csak az lehet, aki állandóan az ország területén lakik. Hát ez nagyon nyújtható megállapítás. Van egy lap, amelynek szerkesztője minden esztendőben egy hónapot vidéken vagy külföldön tölt, mondjuk nyaral. Ha ennek a lapnak — nem a jelenlegi kormányról beszélek, hanem általában, mert a jelenlegi kormányról nem tételezném fel — a