Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

481. országos ülés l9lö november 27-én, csütörtökön. 303 gazdasági irányzatot, akkor azok, akik ehhez < fűzték a maguk érdekeit, egyszerűen kártérítési igénynyel fognak fellépni. Hogy egy példára hivatkozzam : a Margitszigeten játékbankot akartak felállítani. (Felkiáltások a jobboldalon : Es sajtótőrvény ?) .Bocsánatot kérek, egy j)áldával akarom illusztrálni, hogy gazdasági kérdésekben milyen álláspontot foglalhat el a sajtó. Ha azt sem szabad, akkor egyáltalán nem lehet a törvényjavaslatról beszélni. Itt van a margitszigeti játékbank ügye . . . Elnök: (csenget.) Kérem, képviselő ur, nyomtatásban nagyon sok megjelenik. Ha mindazt fel méltóztatik ölelni beszédében, ami a sajtóban megjelenik, akkor a beszéd terjedelme igazán lehetetlen arányokat öltene. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem, méltóztassék a javaslatnál maradni. Urmánczy Nándor: Arról beszél. Elnök: Kérem Urmánczy képviselő urat, ne tessék közbeszólni. Hegyi Árpád: Hát vegyük a műtrágyát. (Derültség.) Akad egy háromtagú társaság, összebeszélnek, alapi banak műtrágyagyárat. Most mondjuk, valamely napilaj) gazdasági rovatában kimutatja, hogy az ő műtrágyájuk nem olyan jó, mint valamely más gyáré. Ezzel kárt okoz nekik, tehát nyilvánvaló, hogy kártérítési igénynyel lépnek fel az illetők e javaslat értelmében. De ez még kisebb jelentőségű példa. Lehet olyan vállalkozásról is beszélni, amikor olyan gazdasági, vagy olyan egyéni érdekek megvalósítására szervezkedik néhány ember, amelyek valamely közérdekű szempontba ütköznek. Akad egy lap, amely kimutatja, hogy ez a vállalkozás rossz, ebből és ebből az • érdekből — és a lap rámondja, hogy közérdekből. Hogy tényleg közérdekbe ütközik, vagy sem, az megint vita tárgya lehet. Szóval, a lap állást foglalt a vállalkozással szemben, a vállalkozás tényleg megbukik és akkor az alapítók ismét kártérítési igénynyel léphetnek fel. Altalános gazdasági szempontból is borzasztó hordereje lesz annak, ha ezek a rendelkezések épségben maradnak, mert ezek a gazdasági kritikát teljesen kizárják, benne lóvén a törvényben, liogy delikturn nélkül is van kártérítési kötelezettség. Mivel nem zárkózhatunk el annak elismerése elöl, hogy ugy a napi sajtó, mint a szaklapok hasábjain a gazdasági kérdések állandóan felszínen tartatnak és ezzel a vélemények kialakulására igen jelentékeny és sokszor áldásos befolyással van, a javaslat — véleményem szerint — megbénítja a sajtónak gazdasági életünk ezen megerősítésére kifejtett áldásos tevékenységét annyira, hogy ezentúl majd ellenőrzés nélkül fog maradni nagyon sok olyan alapítás, amelynek csak a közönség kizsákmányolása a czélja és fel fog burjánzani egy rablógazdálkodás, amely tudván, hogy a kritikától mentesítve van, olyan garázdálkodást fog véghez vinni, hogy annak kiszámíthatatlanok lesznek a következményei nemcsak az egyéni gazdaságra, hanem az egész nemzeti vagyonra nézve. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Látni méltóztatnak tehát, hogy a sajtó megrendszabályozása egyenesen a közérdekbe ütközik, egyenesen nemzeti katasztrófát jelent és azért nagyon megszivlelésreméltó főképen a kártérítés és büntetési szakaszok megfelelő megváltoztatása, mert el sem képzelhető ahogy a javaslatban tervezett rendelkezések mellett gazdasági életünk élő kritikája fenmar adhasson. Azután itt van a kulturális kérdés. A sajtó eddig a színházi és irodalmi rovatban foglalkozott a felmerült szinházi, irodalmi és tudományos kérdésekkel. Tehette szabadon, mert semmiféle konzekvencziája nem volt annak, ha a szinhá.zi vagy a könyvkritikus egyéni meggyőződése alapján kedvezőtlen kritikát gyakorolt. Ha a tervezett rendelkezések életbe lépnek, akkor a kritika el lesz nyomva, mert az a színház, amelynek a darabját a kritikus kedvezőtlenül ítéli meg, mivel ennek következtében természetesen kevésbé lesz látogatott, mert a darabot a közönség nem nézi meg, amiből kára támad a színháznak, az tehát majd kártérítési igénynyel fog majd fellépni azzal a nyomorult szerzővel vagy szerkesztővel vagy kiadóval szemben. Tehát kérdezem, a kultúra terén milyen szerepe volt eddig a sajtónak ? Hiszen oly óriási erővel fejlődött ki a kulturkritika a színműirodalom, a tudomány terén és a kultúra minden egyes ágának terén, ugy hogy valósággal tanító szerepet folytatott a sajtó eddig. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És most he fog következni, hogy ha ez a kritika is el lesz nyomva, ha ez a kritika szabadon nem fog fejlődhetni, terjeszkedhetni, megint ennek ellenkezője. Mi lesz ? Hogy a tehetségtelen, protekciós alakok fognak színdarabokat készíteni, a közönségnek nem lesz alkalma tájékozódhatni az egyes művek értékéről és igy a legnagyobb dekadenczia fog beállani a színművészet és az irodalom terén is, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) mert a sajtónak szabad kritikája el lesz nyomva. Már most, t. ház, egy igen érdekes kérdés ezzel kapcsolatban, hogy az államnak is vannak — fájdalom, kevés — kultúrintézményei és ha ezen kulturintézményeknek bírálatába bocsátkozik az illető hírlapíró, mi fog előállani ? Itt van a magyar királyi Opera; akad olyan idő, amikor erről az Operáról olyan hirek, czikkek, ismertetések fognak megjelenni, hogy a közönség teljesen vissza fog vonulni, kivéve azokat, akik szabadjegygyei járnak be. Már most természetes, hogy itt is egy bizonyos kár fog előállani és pedig az, hogy az eddig a kormány által ráfizetett összegen felül egy plusz áll elő és az okozati összefüggés megállapítható a hírlapok által közzétett czikkek és a közönségnek az Operából való elmaradása között.