Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

302 -Ml. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. az 1848: XVIII. törvényczikkben fektettek le és a melyek abból az időből származnak, amikor a jogokat nem nyirbálták, hanem kiszélesítették. Már ezen oknál fogva is a kegyelet magasztos érzésével szabad és kell a sajtójoghoz és a sajtótörvény kérdéséhez hozzászólnunk. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) De ezen általános alkotmányjogi szempontokon felül bennünket még specziális belhelyzeti és beljogi szempontjaink is arra sarkalnak, hogy mi, igenis, éberen őrködjünk sajtójogunk felett és nagy óvatossággal bocsátkozzunk a sajtótörvény reformálásába. Hiszen közéleti tisztaságunk egyik legerősebb garancziája a sajtószabadság. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) A közéleti tisztaság magasztos, nagy jelszó, és ennek a közéleti tisztaságnak, mondhatni, Magyarországon egyik legbiztosabb feltétele a sajtószabadság. (Ugy van! Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) De ne menjünk messzire. Itt vannak a legújabb jelenségek, amelyek ezt igazolják. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) Hiszen, ha nem lett volna a sajtó és nem lett volna a sajtószabadság, mikor tudta volna meg a nemzet a Lukács-féle panamát? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a ssélsőbaloldalon.) Kelemen Béla: A sópanamát! Gr. Esterházy Mihály: Bebiztosítás a jövő ellen. Hegyi Árpád: És ha sajtószabadságunk nem lett volna és nem volna olyan erős, mint amilyen erősnek akarjuk és szeretjük, hogyan tudta volna meg a nemzet azokat az óriási botrányokat, amelyek politikai életünk terén legutóbb lezajlottak és amelyeknek aktái még nem lehetnek lezárva (Ugy van ! Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) és hogyan juthatna a nemzet abba a helyzetbe, hogy amikor majd megkérdezik, miként vélekedik ezekben a kérdésekben, ítéletet is mondhasson ? Ha a sajtószabadság nem lenne, hogyan tudta volna meg a magyar nemzet, hogy a mi külügyi politikánk olyan szánalmasan tehetetlen volt ? (Ugy van! a ssélsőbaloldalon) Ezek mind olyan érdekes kérdések, amelyeket sajtószabadság nélkül sohasem tárgyalhattunk volna a nemzet érdekéből megkívánt olyan széles mederben, olyan alaposan, mint ahogy tárgyaltuk és ha a sajtószabadság a Lukács-féle jmnamákat, a margitszigeti panamákat nem leplezte volna le, vájjon tett volna-e a t. ministerelnök ur olyan kijelentést itt a házban, hogy jövőben ilyen természetű szerződéskötésektől és ilyen természetű pinkapénzszerződésektől tartózkodni fog? A ministerelnök urnak ez a kijelentése — akarom hinni és itt előtte is megmondom, hogy hiszek a szavában —; azt engedi hinnem, hogy a jövőben ilyen természetű pinkapénzszerződésekről és pártkasszaszerződésekről . . . Elnök: Kérem, a sajtóról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Legyen szíves ahhoz szólani. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Ahhoz szólt!) Csendet kérek, képviselő urak. Az elnök figyelmeztetését itt vita tárgyává tenni nem lehet. Kelemen Béla: A sajtó dicsérete. Hegyi Árpád: T. elnök ur, én teljes tisztelettel meghajlok szavai előtt, de ugy képzelem, hogy amikor arról beszélek, hogy a sajtónak mi a feladata és amikor rámutatok arra, hogy a közélet tisztaságában a sajtónak mi a szerepe és belföldi konkrét példákkal igazolom, hogy a sajtó a legutóbbi politikai életünkben mily magasztos feladatot teljesített, azt hiszem, nem térek el a tárgytól. De ha a t. elnök ur ellenkező véleményen van, kérem, legyen kegyes megjelölni, hogy voltaképen milyen irányban tárgyaljak. (Mozgás.) Elnök: A t. képviselő ur egész szokatlan felkérésére annyit jegyezhetek meg, hogy a sajtóról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, méltóztassék — elég bő anyag van — ehhez hozzászólni. Különben a képviselő ur azzal, hogy azt mondja, hogy meghajlik az elnök kijelentése előtt, de csak ezt és ezt akarja indokolni, máris vitatkozik az elnökkel, amit a házszabályok szintén tiltanak. Méltóztassék ezt figyelembe venni! (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék beszédét folytatni ! Hegyi Árpád: Szívesen idéznék angol példákat, de felfogásom az, hogy a sajtószabadság kérdését specziális politikai és történelmi multunkra való tekintettel, nemzeti szempontjaink alapján kell elbírálnunk, ennélfogva továbbra is csak magyar példákra fogok hivatkozni, amelyekkel, sajnos, a gondviselés bőven megáldott bennünket. Ezekre való hivatkozással kérem az igazságügyi kormányt, vegye le a sajtőreformot ebben a formájában a napirendről. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Mert ezt annyira át kellene alakítani, hogy sokkal egyszerűbb volna egészen uj alapra helyezni és ugy terjeszteni a ház elé. A sajtó egyik feladata a közélet tisztaságát ellenőrizni s a közélet terén felbukkanó nagy botrányokat leleplezni. De vannak egyéb gazdasági és kulturális feladatai is. Ha azonban a sajtó szabadságát akár a kolportázst, akár a tartalmat illetőleg, akár a felelősség s a büntetőjogi következmények tekintetében, akár a kártérítés kérdésében a javaslat által szándékolt béklyókba szorítjuk, soha hivatásának magaslatára nem emelkedhetik. Vegyük csak a gazdasági kérdéseket. Hantos t. képviselőtársam azt fejtegette, hogy a gazdasági életünk terén mutatkozó krízis előidézésében és fokozásában a sajtó helytelen magatartásának is nagymértékben része van. De amikor a helyreigazítás, a felelősség, a büntetőjogi konzekvencziák, a kártérítés kérdésében annyira korlátozzák a sajtószabadságot, akkor a jövőben a sajtó soha máskép, mint dicsérőleg nem írhat akármilyen gazdasági irányzatról is, mert ha általános, közérdekű szempontból korhol valami