Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

'i81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 293 sam azokat, amiket elmondani szerettem volna, — amelyből látom, hogy a t. igazságügyminister ur az eskütszék nagy hivéül vallja magát és az egész javaslaton keresztül vitatja, hogy az eskütszéki institnióján abszolúte semmi változás nem történt, az eskütbirósági hatáskört még az sem változtatta meg, hogy a javaslat az esküdtek hatásköréből kivonta a bűnösség kérdésének megállapítását; az sem változtat semmit, hogy az elnök beavatkozását biztosítjuk. Már most, tisztelt uraim, kezembe veszem a minister urnak egy nyilatkozatát s kérdem, mit szól ehhez? 1913. évi október hó 8-án a kezemben levő najiló szerint a minister ur a következőket mondotta : »De én már 1888-tól fogva, amely időtől fogva mint magántanár és mint jirofesszor működtem az egyetemen, éveken át nagyon heves ellenese voltam az esküdtszéknek általában és ellenese voltam annak is, hogy az esküdtbiróságnak hatáskör adassék más ügyekben is, mint sajtóügyekben. Ennek én többször kifejezést is adtam.« Vallomást tesz tehát itt a tisztelt minister ur, hogy ő mindig ellene volt az esküdtbirósági institueziónak. Már most én olvasva ezt az egész nyilatkozatot, abszolúte nem vagyok tisztában, mikor követte a tisztelt minister ur meggyőződését, akkor-e, mikor ezt mondta, avagy akkor, amidőn az ország előtt azzal állott elő, hogy ő híve az esküdtszéki bíráskodásnak és azt megvédi? Teljesen tájékozatlan vagyok e tekintetben. Sokat beszélünk a tekintély elvéről. Kétségtelenül megbecsülhetetlen és nagy kincs az, de talán senkinek az egyéni tekintélyéhez annyi konzekvenczia nem fűződik, mint épen az igazságügyministeréhez és különösen épen a mostani időben. A tisztelt minister ur tegnapi beszédében elmondja, hogy ő egy deputácziót fogadott, amely deputácziófogadást élete legkedvesebb emlékei közé fogja sorozni s ez alkalommal ő egy teljesen cliszcziplinált, nagyon kedves, szeretetreméltó társaságban hallgatta meg a munkásküldöttségnek az általam előbb jelzett kérelemre vonatkozó előterjesztését. Kezembe vettem már most, tisztelt uraim, a Népszavát... (Égy hang a jobboldalon: Ja! Zajos derültség a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez csak a munkások lapja, azt nem a kormány fizeti! Bakonyi Samu: Nem fognak azon mindig nevetni! Sümegi Vilmos: Majd lesz még más véleményük is a »Népszavá«-ról! Polónyi Géza: ... és akkor, még emlékezem reá, — mert suttyomban bevallom, előfizetője vagyok, nagyon szorgalmasan olvasom és sokat tanulok belőle, megtanulom, mit nem kell csinálni — mondom, még emlékezem reá, hogy ezen deputácziónak előkészületei többi között ilyen milieu-ben folytak le. Bizonyosan olvassa a minister ur is, nem ? Balogh Jenő igazságügyminister (igenlöleg int). Polónyi Géza: Nohát! (Derültség. Elnök csenget.) Ennek a deputácziónak az előkészületi cselekménye egy gyűlés volt, amelyen a^ többek között igen kedélyesen tárgyaltak. Én nem indentifikálom magamat vele, nehogy félreértés legyen, csak tényeket regisztrálok, azt is egészen röviden. (Olvassa) : »Amikor Tisza István nevét emiitette a gyűlés elnöke, perczekig zúgott a felháborodás és szinte nem akart vége szakadni az indulatos közbekiáltásoknak: sótolvajok, kártyapanamisták, lámpavasra valók, muszkául kell velük beszélni, éljen a forradalom, éljen a köztársaság, éljen a sajtószabadság, élni akarunk vagy mind egy szálig meghalunk a jogainkért, csak a testünkön keresztül rabolhatják el lapjainkat* stb. stb. Hát, tisztelt uraim, ebből a kedélyes bevezetésből nem tudom mennyit juttattak a tisztelt minister urnak az interwiew,illetőleg az audienczia alkalmával; (De>"ültség balfelöl,) de nem akarok tovább is terhére lenni, átadom inkább a tisztelt minister urnak; olvassa el ő mégegyszer azt a riportot, amely az ő audiencziájáról hitelesen megjelent s akkor a tisztelt minister ur látni fogja: itt ez az audienczia ugy van leirva, hogy a t. minister urat ott alaposan megfenyegették azzal, hogy a t. minister ur j)edig nem paríroz, meg fogja látni, miként bánunk el magával. (Derültség a hal- és szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Nem akarok visszaélni a t. ház szives türelmével (Halljuk, halljuk balfelöl), hanem odaadom ezt a lappéldányt az uraknak, eleget beszéltem már róla. (Zaj. Elnök csenget.) Én gratulálok, t. miniszter ur, az ön ízléséhez. (Derültség balfelöl.) A minister urnak tudomása volt előzetesen is arról, hogy mi történt, és mégis a legkedvesebb emlékei között . . . Balogh Jenő igazságügyminister: Nem egy nyomon vagyunk; más dolgok vannak itt. Tudomásom szerint a munkanélkülieknek egy gyűlése volt, ez pedig egy küldöttség, amely a legkorrektebb módon viselkedett. Polónyi Géza: Oh, nem minister ur. (Élénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj a jobbóldalon.) Engedelmet kérek, itt az áll, hogy a »szakmák küldöttsége az igazságügyministeriumban« és itt van a küldöttséget kiküldő gyűlés. Balogh Jenő igazságügyminister: Ott nem voltam. Polónyi Géza: Azt irja ez a lap (olvassa) : »A barcz közepette (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) a szaktanács jónak látta az összes szakmákat gyűlésre összehívni* — nem a munkanélküliekről van itt szó . . . Balogh Jenő igazságügyminister: Azt nem tudom, nem voltam ott. (Zaj.) Polónyi Géza: ... és egy utolsó kísérlettel megpróbálkozni. Cselekvés kell, nem javas-