Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
294 Í81. országos ülés 19Í3 november 27-én, csütörtökön. lat, — 2^ a gy viharos felkiáltások — hogy a 12-ik órában egy olyan megoldást találjunk. Éljen a forradalom! Viharos felkiáltások : Ezekkel a csirkefogókkal nem tárgyalunk!« (Derültség a baloldalon.) Kérem a minister urat, nézze meg, ez a szaktanácskozási gyűlésen volt. (Átadja a lapot Balogh Jenő igazságügyministernek. Élénk derültség, éljenzés és taps a bál- és a szélsőbáloldalon. Zaj. Az elnök többször csenget.) Ezek is milyen kedves reminiszczencziák. (Derültség balfelöl.) De majd odaadom a t. minister urnak azt a riportot is, (Zaj. Elnök csenget.) amely beszámol a küldöttség eredményéről, de amelyben abszolúte nem fedeztem fel azon elemeket, amelyeket mint kedves emlékeket őrizhet a t. minister ur a maga számára. (Derültség a baloldalon. Félkiáltások jobbfelöl : Nem ott történt!) A t. minister ur naivitására vall, — amit nem hiszek — (Zaj.) hogy annak fejében, hogy ilyen szépen megtisztelték, beígérte a sztrájkjog elismerését, ez gusztus dolga. (Derültség a baloldalon. Mozgás jobbról.) Már most, t. minister ur, van nekem még egy kifogásom a minister ur ellen. Lehet köztünk véleményeltérés politikai pártállás, birák kinevezése stb. szempontjából; arra nézve azonban sohasem volt, ebben a teremben legalább, véleményeltérés, hogy a bíróságok befolyásolása, különösen az igazságügyministeri székből, sohasem volt itt megengedve. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S mit hallottunk tegnap? Mert a tintatartó-dobálás bizonyos refrénekre mindig alkalmas tárgy, a minister ur nagy kéjelegve emlegette ezt a dolgot és felhányta a bíróságoknak, hogy csak egy hónapi fogházat szabtak ki. Egy hang (balfelöl) : Még folyamatban van a P er! Polónyi Géza: Nem akarom az önök veséjében rejlő gondolatokat kutatni; elhiszem, hogy sokan vannak, akik keveslik ezt a büntetést. De nekem mint jogásznak méltóztassék megengedni, hogy ne legyen bizalmam az olyan ministerrel szemben, aki épen az ő kormányának és pártjának érdekeljen ily befolyásolására törekszik a bíróságnak. Már most, [én kutattam a históriában és kerestem magamnak egy prototipont, akit Balogh Jenő minister ur mellé állithatok. Gondolom, hogy az már nem titok mai beszédem után. hogy ón rendkívül nagy tisztelettel viseltettem, sőt tudományos értékét illetőleg ma is viseltetem a t. minister ur tevékenysége iránt. De hosszú kutatás után a történelemben mégis csak egyetlenegy alakot találtam, aki nagyon hasonlít hozzá, akinek élettörténetét ajánlom, hogy a t. minister ur szorgalmas tanulmány tárgyává tegye és ez nem kisebb ember, mint a nagy államférfi és történetíró Guizot. Közös vonásuk, hogy ő is igen tiszteletreméltó református szülőktől származott. Különbség az, hogy G-uizot ugy lett a doktriner, konzervatív és reakeziós nézetek híve, hogy emlékei közé tartozott, hogy édes atyját a nagy forradalom alatt hóhér bárdja sújtotta. A t. minister ur ezzel az enyhítő körülmónynyel nem élhet és arra nem hivatkozhatik. A t. minister ur nem tesz kifogást, hogy Guizothoz hasonlítom. Balogh Jenő igazságügyminisíer: Megtisztelő! Polónyi Géza: De engedje meg, hogy tudományos működés tekintetében én kérek bocsánatot Guizot emlékétől, hogy mégis ővele együtt említem, mert amennyire elismerem a minister ur tehetségét, ugy e téren Guizot-val nem szabad összehasonlítani. Guizot sorsához tartozik, hogy ő, mint a minister ur is, először államtitkárságon kezdte egy más ministeriumban, és ő volt Francziaországban az az ember, aki az első megbízást kapta az 1814-iki reakeziós sajtótörvényjavaslatnak megszerkesztésére. E feladatnak ő bőségesen és hiven meg is felelt. Ennek eredménye volt az 1830-iki forradalom. Később azután, igen t. uraim, Guizotról tudjuk, hogy Lajos Fülöp, XVIII. Lajos korában mily nagy szerepet játszott, és róla jegyezte fel a történetíró azt is, hogy az 1846-iki vesztegetésekkel végrehajtott választásoknak egyik jelentékeny tényezője volt. 0 volt a szülőoka az 1848-iki második forradalomnak. Ezt az embert az a sors érte, hogy Angliába kellett menekülnie. Vád alá helyezték, bár gondolom, felmentették. Azután az lett a sorsa, hogy az országban többé mandátumhoz sem tudott jutni és szorgalmasan eljárt a református zsinatokra és szorgalmasan imádkozott. Most, igen t. uraim, én a t. minister urat nagyon óva intem, vigyázzon ne jusson Guizot sorsára. (Derültség és mozgás.) Kalaplevéve állok előtte, ki vallásos bensőségéről igaz hitvallást tett előttünk és megvallotta, — örülök rajta — hogy imádkozni is szokott. T. uraim, én Ígéretet teszek, hogy én is fogok imádkozni a lelki üdvösségeért, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) ha visszavonja ezt a törvényjavaslatot. Most már, t. uraim, befejezésül — szinte nem illik ahhoz, amit eddig elmondottam — én a t. minister úrhoz egy kérdést akarok igen röviden intézni. Hogy miként gondolkozik a minister ur a királysértésekről, stb., azt már tudjuk. Amire most kíváncsiak volnánk, az a nagy kérdés, hogy mikép gondolkozik Magyarország igazságügyministere a vesztegetésekről? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Sekem, t. uraim, tudomásom van róla, hogy egy ítélet publikáltatott a királyi föügyészhelyettesnek, tehát hivatalos közegnek jelenlétében s ebben a jogerőssé vált Ítéletben megállapittatott, hogy itt az állam kárára vesztegetés történt szerződések meghosszabbítása végett. (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Kérnem kell a minister urat, mondja meg, hogy mi ebben az álláspontja és feleljen erre az itt elhangzott vádra és arra, hogy jutott-e
