Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-473
475. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. 28 vagy hivatásában okozott, mely átvitt értelemben szintén anyagi kárt képvisel. Mikor rna a mi büntetőtörvénykönyvünk rágalmazás és becsületsértés eseteiben nem ismer kártérítést és áttérünk — helyesen — arra a rendszerre, hogy nemcsak a sajtó utján elkövetett deliktumok esetén mondható ki a kártérítés, hanem a valótlan hírek szándékos, tudatos, rosszhiszemű terjesztése által okozott kár is megállapítható, ezzel, azt hiszem, olyan nagy lépést tettünk a jelenlegi rendszertől a másikhoz, hogy illő, mielőtt ezt a rendszert kipróbálnánk, bizonyos mérsékletet tanúsítani. Deliktumot csinálni, magánjogi kötelemmel igy nem lehet, mert a sajtó utján elkövetett deliktumok csak az elkövetés módja által különböznek a többi deliktumoktól. Méltóztassanak nekem mondani olyan sajtó által elkövetett deliktumot, amelynek más elkövetési módja van. Lehetséges deliktumot csinálni, rágalmazással parifikált deliktumot akkor, midőn a magánjogi jogalap is elégséges, de deliktumot csinálni a puszta valótlanságból, amely kárt okoz, pláne nem is vagyoni kárt, csak kárt általában, ami a legtágabb értelmezést engedi meg, egy olyan deliktumot csinálni, amelyet egy évig terjedhető fogházzal és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetnek, ez teljes lehetetlenség. Teljesen elégséges volna a magánjogi kártérítési igény megállapítása. Mert hiszen hova vezet ez ? Egyszerűen oda vezet, hogy minek panaszoljak én becsülestértésért, rágalmazásért ? Inkább egyszerűen annak a deliktumnak az elkövetését fogom panaszolni, hogy én rólam általában valótlan hirt tettek közzé s ezzel nekem kárt okoztak. Kárt okoz minden, ha azt mondják, szamár vagyok, az is kárt okoz nekem, ha a kárt igy értelmezzük. Hogy kárt okoz, ez nem jogi fogalmazás; még a »vágyónk kár sincs ide téve. Igy igen egyszerű a dolog ; becsületsértés és rágalmazás miatt nem emelek panaszt, hanem azt mondom, hogy rólam valótlan hirt terjesztettek és ezzel kárt okoztak nekem és még keresek is az eseten, mert a kártérítési kötelmet is megállapittatom a magam számára. (Derültség, ügy van! halfelöl.) Továbbá azért is kitűnő a helyzet, mert elkerülöm az esküdtszéki hatáskört. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ugy van ! Ez az !) Mert hiszen, ha a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló szakaszban megmondják azt, hogy mi tartozik az esküdtszék hatáskörébe ; ha ott felsorolják azon hatósági személyeket, közhivatalnokokat és egyéb közhivatást vagy közmegbizatást teljesítő egyéneket, akiknek sajtó utján elkövetett rágalmazását vagy becsületsértését csak az esküdtbíróság előtt lehet panaszolni, akkor a remédium egyszerű, ök nem panaszolnak becsületsértést és rágalmazást, hanem egyszerűen egy valótlan hir terjesztését panaszolják és a kir. törvényszékhez fordulnak. A dolog olcsó, egyszerű és hasznos, mert kártérítést is megállapítanak a szánjukra. (Ugy van ! balról.) Egy hang jobbfelői: Vagyoni kár esetén ! Vázsonyi Vilmos: Azt sem mondja, hogy »vagyoni kár« ; ez sem áll. A kártérítési szakasz az eszmei kárt állapit ja meg. Méltóztassék elolvasni, én is elolvastam, kövessék a példámat. (Helyeslés és derültség baljélőí.) Ismétlem, erre a rendelkezésre semmi szükség sincs. Mihelyt mi a magánjogi kártérítési kötelezettséget megállapítjuk, akkor teljesen eleget tettünk. A magánjogi kártérítési kötelem elég súlyos a sajtóra nézve ; (Helyeslés a baloldalon.) ilyen uj deliktumnak, pláne ilyen általánosságban való statuálása képtelenség. Mert hiszen ennek megfelel ugyebár a szóban vagy Írásban elkövetett hasonló deliktum ? Vagyunk néhányan, akik oly önhittek vagyunk, hogy azt gondoljuk, hogy ha mi szóval, például egy gyülekezetben terjesztünk egy valótlan hirt, azzal több kárt tudunk csinálni, mint amennyit egy zuglap okoz akkor, midőn valótlan hirt terjeszt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annak verbális utón való terjesztése 28 kávéházban vagy a klubban vagy a tőzsdén, hogy valaki inzolvens, vagy annak a terjesztése, hogy egy ügyvéd nem számolta el vagy elsikkasztotta a fele pénzét, vagy más hasonló hirek terjesztése verbális utón nem okozhat-e néha sokkal több kárt, mint amennyit a sajtó utján való közlés okoz ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztán attól függ, hogy ki és hogyan terjeszti ezen valótlan híreket. Annak tehát semmi értelme sincs, hogy a sajtót állítsuk oda mint szokásos hazudozót, és külön sajtójogi deliktumot csináljunk ott, ahol a magánjogi kötelem önmagában elég, mert az amúgy is elég súlyos pénzbüntetést von maga után, és a felelősségérzetet amúgy is igen nagy mértékben megnöveli. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalóldalon. Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A büntetőrendelkezések köréből még fel kell említenem azt a pontot is, amelyre az előadó ur is hivatkozott és amely ugy szól, hogy (olvassa) : »Az, aki akár kifejezetten, akár burkoltan, a nemi életre vagy a nemi betegségek megelőzésére vagy gyógyítására vonatkozó szeméremsértő vagy a közerkölcsiséget veszélyeztető hirdetést tesz közzé . . .« Először is azt kell kifogásolnom, hogy magának a hirdetőnek felelőssége szubszidiáriusan egyáltalán nem állapittatik meg. Hát az ingyen csinálja ezt a mulatságot és a kiadó ülje le helyette? (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez ismét egy teljesen lehetetlen rendelkezés, ezt a hiányt ki kell pótolni. Ezenkívül, bár teljesen helyeslem azt a tendencziát, amely itt mutatkozik, mégis talán ugy kell ezt fogalmazni, hogy ne lehessen egyszerű lírikus kis dolgokat, amelyekben nincs semmi, ami a közerkölcsiséget veszélyeztetné, szintén annak a veszedelemnek kitenni, hogy burkolt kapcsolat miatt — megint burkolt (Derültség.) —azokra is ki legyen szabható ez a súlyos büntetés, az egy évig terjedhető fogház és kétszáz koronától kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
