Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

288 U81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. Egy hatig (a jobboldalon) : Nincs igaza. Polónyi Géza: Álljon fel t. képviselőtársam és indokolja meg, ha nincs igazam, akkor talán kapaczitálva leszek. Egy hang (a jobboldalon): Lesz rá alkalom ! Polónyi Géza: Ez öntől függ, nem rendelkezem afelett, hogy ön felszólal-e. vagy sem. Én elmondom az én álláspontomat s ha figyelemmel haUgatta, amit mondtam, lesz olyan szíves konczedálni, hogy, igenis, vannak olyan exisztencziák, még pedig sokan, akiknél a 25.000 és 30.000 korona nagy vagyon és esetleg lehetetlenség annak az előteremtése. HantOS Elemér : Ne csináljon lapot! Muszáj lapot csinálni ? (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Tegye ki a bankból I Ez az l Kibújik a szeg a zsákból! Elnök ismételten csenget.) Gr. Károlyi Mihály : Forduljon Lukács Lászlóhoz ! Polónyi Géza : Ez a nervus sentiendi kérdése, az a kérdés, hogy bir-e érzékkel a képviselő ur az egyéni keresetképesség jogbiztonságával szemben, igen, vagy nem. Mert ha a képviselő ur normának fogadja el, hogy ne csináljon lapot, akkor megnézem, hogy melyik bankoknál van a képviselő ur, nem akarom szemrehányáskép mondani, hol van angazsálva ? HantOS Elemér: Egyiknél sem ! Egyetlenegynél sem ! (Zaj. Elnök csenget.) Egynél sem vagyok angazsálva ! Elnök (csenget): Hantos Elemér képviselő urat rendreutasitom. Polónyi Géza : Hát ne beszéljünk Hantos Elemér képviselő úrról, hanem beszéljünk egyébről. Méltóztassék megnézni, hogy Lánczy Leó melyik banknál van vezérigazgatónak alkalmazva. És majd, ha mi többség leszünk, azt fogjuk mondani ennek a banknak, hogy követeljük, hogy tegyen le egy mülió korona kaucziót, mert ha nem teszi, ne csináljon bankot. HantOS Elemér : Ezt is pártolom ! Elfogadom. (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza : Ez helyes lehet, ha keletkezendő vállalatról van szó. Zlinszky István (közbeszól). Elnök : Zlinszky István képviselő urat rendreutasitom. Polónyi Géza : Vagy szó van pl. egy családról, családapáról, aki becsületes, szorgalmas munkával magát és gyermekeit tartja fenn és azt egyszerre megfosztják kenyérkeresetétől azért, mert bizott abban, hogy a magyar törvényhozás megvédi őt, ha az annak idején létezett törvényeknek megfelelt. Es most mégis kétszer annyit követelnek tőle. Igen tisztelt uraim, ezek az intézkedések a forradalomnak melegágya, mert az olyan embert, akit jogtalanul fosztanak meg kenyérkeresetétől és koldusbotra juttatnak, anélkül, hogy bármifélekép bűnös volna a dologban, azt a végletekig fogják elkeseriteni és nem lesz vigasztaló, ha az az öngyilkosságot választja. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Most rátérek a felelősség kérdésére. (Halljuk I Halljuk!) Beszéltünk már arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak hányféle legitim és illegitim őse és szülője van. Én ugy látom, hogy a felelősségre vonatkozó rész egy kezemben lévő nagyon értékes és érdekes munkának a folyománya, egy régi, kedves, derék jó barátomnak, Emmer Kornélnak a müvéé. (3 irt és beszélt erről az 1873. évi jogászgyülésen. Ez az 1873. évi jogászgyülés t. i. az, amely sajtódeliktumok terén az általános büntetőjogi felelősség elvét állította fel, szemben a fokozatos felelősség elvével. Ez a derék, tehetséges, és minden tekintetben kiváló ember, aki igazán méltán megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, ezzel a munkájával, amelyben kifejtette a büntetőjog általános elvi alkalmazását a sajtódeliktumokra, a magyar parlamentben örökre lehetetlenné tette magát. Elég volt felolvasni ennek a munkának egyes tételeit, hogy az akkori magyar parlamentben a jogosultan presumptiv igazságügyminister teljesen kénytelen volt visszavonulni a közpályától. Lehetetlenné tette őt az az egyetlenegy, pedig kiváló szakértelemmel kidolgozott munkája a magyai parlamentben, mert merényletet láttak benne az 1848-iki legszentebb tradicziók és merényletet láttak benne a sajtószabadság institucziói ellen. De ez a munka is és mindazok a rendszerek, amelyek a sajtójogi fokozatos felelősség elve helyett az általános büntetőjogi felelősség elvét állitják be, sehol sem áüapitják meg azt a szörnyszülött rendszert, amelyet e törvényjavaslatban találunk akkor, ha látjuk, hogy ebben egy vegyes rendszer van, t. i. mind a kettő benne van : benne van a fokozatos felelősség elve is és az általános büntetőjogi felelősség elve is. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezt beállítsam a t. képviselőház előtt és megfontolás tárgyává tétessem, gyakorlati példákkal is illusztrálva, hogy ez mit jelent Magyarországon. A felelősség elve szempontjából sokféle rendszert ismerünk. Maga Emmer Kornél munkájában hatféle rendszert sorol fel. Van a régi franczia rendszer, amely minden czikknél a szerzőnek aláírását követeli meg, amely tehát teljesen mellőzi az anonimitást, a pseudonomitást és a felelősség tekintetében nem általános büntetőjogi elveket és nem is a fokozatos felelősség elvét, hanem a szerzőnek kizárólagos felelősségi rendszerét állapítja meg. Ez az egyik rendszer. A másik rendszer, t. uraim, az, amely a felelős szerkesztőnek a felelősségét állapítja meg, t. i. hogy minden sajtótermékért egyáltalában, amely a felelős szerkesztő szerkesztése alatt megjelenik, kizárólag a felelős szerkesztő felel. Ennek a felelősségi rendszernek megvolt az a hátránya, hogy az idő nagyon ráczáfolt és a tudomány meghaladta ezt a kérdést egészen egyszerűen abból az okból, mert könnyű volt kimutatni, hogy a lapoknak mai terjedelme mellett a felelős szerkesztő ilyen felelőssége tisztán fiktív, mert merőben lehetetlenség, hogy egy felelős szerkesztő a lapnak minden részletét megjelenése előtt