Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

Í8Í. országos ülés 1913 november %1-én, csütörtökön. ä85 (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Elnök : Tisztelt ház ! Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza : Tisztelt képviselőház ! ígéretemhez képest áttérek felszólalásom tulaj donképeni gerinezére, a felelősség kérdésére, a kártérítés kérdésére és arra, hogy szives türelmük igénybevétele mellett meggyőzzem önöket arról, hogy ez a javaslat azt a czélt, amelyet önök bensőjükben támogatni vélnek, nemcsak el nem éri, de, meg sem közeliti, t. i. az egyéni becsület védelmét. Mielőtt azonban ezekre rátérnék és mielőtt beszédem végén egyéni bizalmatlanságomat megindokolnám, kegyes engedelmükkel egy-két reflexiót kell tennem először is a rektifikaczionális kényszerre. Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy az a javslat, amely csak tények rektifikálását engedi meg, abszolúte nem nyújt orvoslást a mai társadalomban sürün jelentkező és épen az egyéni becsületet érintő támadások ellen. Csak egy-két példát emlitek. Rektifikálni eszerint csak akkor van jogom, ha rólam valótlan tények állíttatnak, vagy való tények hamis színben tüntette-tnek fel; ez esetben azonban az én rektifikaczionális jogom abszolúte nem meriti ki, sőt nem is érinti a sajtó utján elkövetett becsületsértések egész területét. A becsületsértésnek t. i. konstitutív eleme, hogy ott nem tény állíttatik, hanem meggyalázó kifejezés használtatik. Azt, ha rólam valamelyik hírlap megírja azt, hogy én gazember vagyok, nem lehet rektifikálni. Mit igazítsak helyre ? Azt, hogy nem vagyok gazember ? Ezt csak azért hozom fel, hogy méltóztassanak tisztában lenni azzal, hogy a becsületsértések kérdésében, legyenek azok bármilyen súlyosak, a rektifikáczió teljesen hiányzik. De hiányzik a minket, politikusokat érintő sokkal érdekesebb területen is. (Felkiáltás halfelől: A hazaárulás!) Nemcsak a hazaárulás vádjáról van itt szó, mert vannak más dolgok is. Ha csak tényeket lehet rektifikálni, mit csináljak a, fájdalom, sürün felburjánzó azon hírlapi visszaéléssel szemben, mikor, mondjuk, politikusok, tanárok, vagy egyéb, a nyilvánosság terén szereplő egyének beszédei csak töredékesek vagy pedig egyenesen meghamisítva közöltetnek ? Egy képviselő politikai reputáczióját például igen könnyen tönkre lehet tenni az olvasóközönség előtt azzal, ha az elmondott beszéd gyanánt olyasmit szuggerálunk, amit az illető el nem mondott, vagy az elmondottat másképen közöljük. Vagy hogy egy más példával szolgáljak, azt hallom, — én nem olvastam — hogy azt irták rólam, hogy már útban vagyok afelé, hogy a munkapártba belépjek. Huszár Károly (sárvári) : A Budapester Tagblatt irta tegnap este. Polónyi Géza : Nem mint tényt állítja, hogy beléptem, de meg vagyok győződve, hogy önök is rektifikálnák, ugyebár, én is. (Általános derültség.) De nincs rá mód ! Az önök törvényjavaslata nem nyújt erre módot, ennek folytán kénytelen vagyok, mivel ezért sajtópert még nem indíthatok — bár a mostani viszonyok között legalább is becsületsértési pert indíthatnék, (Taps halfelől.) — de akkor is félek, hogy az esküdtek esetleges más hangulatban lennének — kijelenteni, hogy ez a törvényjavaslat az úgynevezett rektifikáczió területén, amelyet pedig igazán garancziául tekintenek, abszolúte nem nyújtja azt, amit az urak hisznek. Majd később látni fogják ezt az egyéni becsület védelmének kérdésénél ; hiszen erről bővebben fogok nyilatkozni. Ha önök azt akarják, hogy egy ilyen törvény a politikai élet tisztaságára és a politikusok egyéni tisztaságára kiható gyakorlati következménynyel járjon, akkor önöknek nem szabad elfogadniuk ezt a javaslatot, önök maguk kérjék meg azt a ministert, hogy ne pellengérezze meg a magyar törvényhozást azzal a mimikrizmussal, hogy elhitetjük, hogy van egy törvény, amelyben megvan a rektifikaczionális kényszer, és amely, nem tudom, miféle orvoslást nyújt az ellen, ami ellen önök is védelmet keresnek, én is védelmet keresek. De ez nem a módja. Keressük meg a módját, de ez nem mód arra, ha az ellenzéknek háromnapi ideje sem volt a javaslat áttanulmányozására, ez nem mód arra, ha ebből a kérdésből hatalmi vagy pártkérdést csinálnak akkor, mikor arra abszolúte semmi szükség nincs és amikor önök lájták a kínálkozó területet, amelyen magyar emberek az egyéni becsület védelmében talán mégis találkozhatnának. Még csak a kauczió kérdésére nézve akarok egy megjegyzést tenni. Ez a javaslat, ugy, amint előttünk fekszik, egyenesen és szándékosan a szerzett jogok sérelmével jár. Ha én egy üzleti vállalkozásba fogok, első dolgom, hogy kalkulácziót csinálok. Tudnom kell, micsoda rizikóval jár, mekkora anyagi befektetésre van szükségem. Ha én, mint kiadó, egy lapot indítok, szerzett jogaimat sérti, ha a törvényhozás egyszerre azzal jön, hogy 20.000 korona helyett 50.000 korona kaucziót követel tőlem és ezt az összeget egy esztendő alatt kell pótolnom. Ha valami a világon a kapitalizmusnak és pedig a legveszedelmesebb kapitalizmusnak, a plutokrácziának áll szolgálatában, ugy ez az intézkedés az. Becsületes embereket fosztanak meg ezáltaf kenyérkeresetüktől, mert hiszen nem mindenkinek van 50.000 koronája, különösen nem a mai világban. Gondolják meg, uraim, szabad-e Magyarországon az egyéni kereset biztonságát ilyen intézkedésekkel veszélyeztetni, csak azért, hogy egy pár ellenzéki orgánumot tönkre tegyenek és lehetetlenné tegyenek ? És ha ezt a törvényjavaslatot önök így megszavazzák, sohasem fognak az urak attól a vádtól megszabadulni, hogy ez volt a czéljuk. (Ugy van! halfelől.) Ne viseljék el ennek a bélyegét, t. uraim ! Ahhoz, hogy itt egymás megértése bekövetkezzék, szükséges, hogy legyen annyi türelem egymás iránt, hogy belássuk a másik igazát.