Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
Í81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 283 hogy tőlem, mint a gyakorlati élet mezején dolgozó embertől meghallhassák, hogy ha rektifi.kaczionális kényszert akarnak behozni, tessék azt megfelelő módon megszövegezve fölvenni a javaslatba. (Igaz! Ugy van ! balfélől. Közbeszólások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hegyi Árpád : A ministerelnök végzi el a házelnök kötelességét! (Zaj.) Elnök : Kérem Hegyi Árpád képviselő urat, hogy ne méltóztassék közbeszólni és ne méltóztassék az elnöki jogkörbe avatkozni. (Derültség és felkiáltások, balfélől: Tévedés !) Polónyi Géza : A rektifikaczionális kényszert nem lehet behozni azért, hogy azzal a lapokat tönkretegyük. (Zaj a jobboldalon.) Hiszen, amint méltóztatnak látni, tartózkodom attól, hogy komikus példákkal álljak elő, — pedig bőven állanak rendelkezésemre — mert nem szándékozom erre a területre menni, igyekszem a komolyság határai között az önök lelkiismeretét megközelíteni, azon állitásom támogatására, hogy ezt a törvényt nem szabad igy keresztüleresztem, mert ez szégyenpellengére lesz a magyar jogszolgáltatásnak és a helytelen kodifikáeziónak. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt uraim ! A büntetésekről, a 24. szakaszról stb., sokat kellene mondanom, (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) de nem szándékozom kifárasztani a hallgatóságot és magamat sem. (Halljuk ! Halljuk í balfélől.) Azt, hogy a szedő nem nyomdai alkalmazott, mindnyájan tudjuk. Tehát ez is helytelen nomenklatúra, helytelen definiczió, pedig e tekintetben is vannak nálam félretett adatok, hogy igenis, a szedők formális czenzurát gyakorolnak bizonyos hirlapczikkek felett, de ők nem nyomdai alkalmazottak. Nem az általános sztrájkról beszélek, amiről külön szándékozom még megemlékezni, hanem példának okáért olyan esetekről, midőn a szedő megtagadja egy közlemény kiszedését azon az alapon, mert az az ő szocziális programmjával ellenkező tételeket vitat. Ilyenek is voltak és vannak. Ezekkel szemben igenis, szükséges az orvoslás, tisztelt uraim, de akkor is tessék azt a vonatkozó szakaszt helyesen megfogalmazni. A 24. §. 5. pontja többek között azt mondja, hogy aki felelős szerkesztőként olyan egj^ént jelöl meg, aki a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozik stb. Itt megint a gyakorlat embere szól önöknek. Mikor jelöli meg az időszaki lap kiadótulajdonosa, vagy vállalkozója azt a szerkesztőt ? Akkor, mikor benyújtja a kérvényét az alispánhoz, illetőleg a polgármesterhez a lap bejelentésének tudomásulvétele végett. Na már most, ugyebár, abban az időpontban az a szerkesztő nem szerkeszt, mert hiszen még meg sem jelent a lap ; a lap csak azután fog megjelenni, ha majd a kiadótulajdonos, vagy vállalkozó megkapja az engedélyt. Megtörténhetik tehát, hogy két esztendeig nem jut hozzá az engedélyhez. Már akkor tehát olyan szerkesztő jelentetett be, aki tényleg nem szerkeszt. (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) De ez a dolog azért is érdekes, mert példának okáért a kolportázs kérdésénél is felmerül. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy nem engedélyezhet a hatóság olyan lapot s illetőleg annak utczai elárusitását, amely a közerkölcsiségbe vagy közrendbe ütközik. De mikor az engedélyt, az utczai elárusitást kérik, akkor nincs lap, t. urak. Akkor majd miből fogja tudni az engedélyező hatóság, hogy az engedély megadásának előfeltétele fenforog-e 1 Mert ez az előleges czenzura czifra neme lesz ám : czenzurálnak egy lapot, amely még meg sem jelent, amelyet még meg sem irtak. Annak a hatósági közegnek t. i. akkor kell elintéznie a kolportázs-engedélyt, amikor hozzáfordulnak, hogy engedje meg az utczai elárusitást. Akkor még nincs újság, de ha van is, abban az újságban nincs semmiféle közerkölcsiségbe vagy közrendbe ütköző dolog, tehát az engedélyt megadják. Már most micsoda garancziája van a törvényjavaslatnak arra nézve, hogy holnap nem igy lesz, hogy az a lap holnap is olyan lesz, mint volt tegnap. Haller István : Minden nap külön engedély ! Elnök (csenget) : Kérem Haüer képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Azonkivül olyan óvatos ez a javaslat, hogy a kolportázs tekintetében még azt sem mondja meg, hogy vájjon a boltokban, a trafikokban való elárusitása a lapnak utczai elárusitás gyanánt számit-e vagy nem ; ezt a kérdést magának nyitva tartja. Azok után a tapasztalatok után, amelyeket a vasúti indóházaknál tettünk, joggal vonjuk le azt a konzekvencziát, hogy ez is tudatosan és szándékosan azért hallgattatik el, hogy a kormánynak ujabb botrányos beavatkozás tétessék lehetővé és megfoszszák a lapokat a kolportázstól a trafikokban stb., ha nem a kormánynak kedvező irányt követnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezek az elvonási jogok, mindezen büntetések, kauczió stb. kérdések egyszerűen stimulánsai, ösztönszerű gyarapitói annak, hogy az emberekben feltámad az üzleti érdek és azt mondják : miért csináljak egy lapot ellenzéki szellemben, amelyért napról-napra csak kellemetlenségem van és a vagyonom is elúszik, mikor én kormánypárti lapszerkesztés esetén nemcsak pausáléhoz jutok, hanem kauezióról sem kell gondoskodnom és amellett nyugalommal és békességgel töltöm keserű életemet. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Ilyen sukkursusokra csak olyan jsártnak lehet szüksége, amely érzi, hogy már a pártkassza fogytán van. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Megjegyezni kivánom itt azt is, hogy ezen törvényjavaslat, fájdalom, a t. minister ur lelkületének és egyéniségének megfelelőleg valóságos büntetőjogi kaszárnya. A sajtóról tudjuk, hogy vannak büntetőjogi vonatkozásai, de a sajtósza36*
