Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

22 475. országos ülés 1913 amely szerint zsarolást követ el, aki valakit nyomtatvány utján rágalmazó vagy becsületsértő állítás közzétételével fenyeget. Hogy a zsarolás fogalmában mit jelent az erőszak, a fenyegetés, azt mindannyian büntetőjogászok megértjük. A fenyegetésnek megvan a büntetőjogi értelme és jelentősége. Hogy azonban mit jelentsen a fenyegető magatartás, ezt igazán nem értem. Ez az első, amit nem értek, mert a fenyegető magatartás tisztán a másik fél gyávaságától függ, az dönti el, hogy mit jelent; a tolakodó magatartást pedig igazán nem értem. Tudom, hogy 1907-ben a sajtó-ankét alkalmával merült fel ez a szerencsétlen idea, de azt akkor még nem kellett kodifikálni, azt akkor lehetett hevenyészve és pongyolán odadobni, amikor csak elméletről volt szó. Most azonban törvényalkotásról lenne szó, és hogy mi az a tolakodó magatartás, ezt, megvallom, miithogy ebben szakértő nem vagyok, nem értem. Nem értem különösen, hogy egy ember miként tolakodhatik és hogy egy embernek tolakodása miként lehet büntetőjogilag értelmezhető ? Különben is ugy tudom, a zsarolásnál teljesen mindegy az, hogy valaki tolakodik-e vagy sem. Vannak nagyon hidegvérű, chevalier-fellépésű zsarolók, akik azt a benyomást keltik, olyan uri tempóval lépnek fel, mintha a megzsarolt fél tolakodnék ő hozzájuk. Olyan nyugodtan és olyan hidegvérrel intézik a tolakodást, hogy ezt a látszatot keltik. (Igazi Ugy van! balfelől.) Sem a tolakodás, sem a fenyegető magatartás nem olyan kritérium tehát, amit be lehetne igazolni. Azt mondja tovább a szakasz, hogy »pénzért vagy előnyökért*. Itt látszik azután a dolog teljes logikátalansága. Fenyegető magatartást tanúsítok és kérek. (Derültség balfelől.) Bocsánatot kérek, a kérés, a kieszközlés és a fenyegető magatartás teljesen összeférhetetlen kifejezések. (Igaz ! ügy van ! balfetől.) A fenyegetésnek a követelődzés, a követelés és a kicsikarás felel meg. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Hogy valaki fenyegessen, tolakodjék és emellett kér és kieszközöl, a tenyerét tartja és nem ökölbe szorítja, ez koldulás, ez kijárás. (Igaz I Ugy van! balról. Felkiáltások a szélsőbaloldahn : Ez az ! Kijárás!) Azonban, hogy ez zsarolás legyen, ott, ahol nem ökölbe szorított kézről, hanem egy nyitva oda tett marokról van szó, amely baksist kér, az üyen értelmezést, az ilyen fogalmazást meg nem értem. Kún Béla: A margitszigeti játékbank ! (Zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos : Mit jelentsen azután az, hogy »az ellenértékkel arányban nem álló dijért egyébként valamit közzétesz«. Mi az az ellenérték, mi az az arányban áll, mi az a valami és mi az az egyébként ? (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Kitűnő !) Ilyen fogalmazást belevinni büntet őtörvénykönyvbe nem szabad és méltóztassék elhinni, nincs is az ilyen szakaszra szükség. Mihelyt ugyanis a kártérítési kötelezett-, november 11-én, kedden. séget megállapítjuk, a kártérítési kötelezettség végrehajtását egész nyugodtan rábízhatjuk a közönségre, amely az ilyen dolgokban nagyon tanulékony. Nincs olyan szemét- vagy revolverorgánum, amely egyetlen ilyen esetet kibírna, a kártérítési kötelem rideg és szigorú érvényesítésével. Minden irreális sajtóvállalatnak bele kell ebbe buknia. Ha azonban mégis akarnak egy ilyen szakaszt csinálni, ha a zsarolás szakaszát egy kisegítő szakaszszal ki akarják pótolni, akkor méltóztassék a szöveget jogászilag megfogalmazni, méltóztassék olyan kritériumokat felvenni, amelyek nem oly tágak és nem oly nyújthatók, mint a fenyegető és tolakodó magatartás, mint a fenyegetés, amely kéréssel kapcsolatos. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A 24. §. 7. pontja, amely régebben a hatodik volt, kimondja, hogy aki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz, az deliktumot követ el és egy évig terjedhető fogházzal és 2000 koronáig— most már 2000, az eredeti javaslat szerint csak 4000 koronáig — terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. Az eredeti javaslat amellett nem is azt mondta, hogy »valótlan hirt tesz közzé«, hanem azt mondta, hogy »valótlanságot ir«. Tehát az eredeti szakasz szerint aki egy szini előadásról irt volna valótlanságot, az is ebbe a deliktumba esett volna. Most azonban azt mondja a szöveg, hogy »valótlan hirt tesz közzé és ezzel kárt okoz — nem épen anyagi kárt, hanem általában kárt okoz — egy évig terjedhető fogházzal és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik. Az eredeti javaslat 4000 koronáig terjedhető pénzbüntetést statuált, ami ismét a gondos kodifikácziónak bizonyítéka, mert a sajtó utján elkövetett becsületsértés büntetése három hónapig terjedhető fogház és 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetés, a sajtó utján elkövetett rágalmazás büntetése pedig egy évig terjedhető fogház és 2000 koronáig terjedhető rjénzbüntetés. De a mi kodifikátorunk az eredeti javaslatban az egyszerű kártevő valótlanságot a rágalmazásnál 2000 koronával drágábbá tette, szives útmutatást adva ezzel, hogy fiaim csak rágalmazzatok, mert az olcsóbb. (Nagy derültség és taps a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon : Gyönyörű dolog !) De ők maguk is érezték ennek képtelenségét és ezt a stájgerolást az igazságügyi bizottság leszállitotta. Az egyszerű valótlanságot, amely kárt okoz, leszállította a rágalmazás fokára, tehát a legsúlyosabb ártalom fokára, amely ugyanazon büntetéssel sujtatik. Én teljesen hive vagyok annak, hogy mindenki, aki valótlan hirek terjesztésével tudatosan és rosszhiszeműen másnak kárt okoz, tehát nem a közlése szándékos, hanem a valótlansága a közlésnek — teljes magánjogi kártérítéssel tartozzék annak, akinek anyagi kárt okozott, ideértve azt a kárt is, amit valakinek foglalkozásában