Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

282 481. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. kauczió szolgál a pénzbüntetésekre, a bűnügyi költségekre és a kártérítésre. Már most, itt sok mindenféle kollizió keletkezhetik és ezer és ezerszámra perek támadhatnak, ha itt a sorrend kérdése megfelelően szabályozva nincs, akkor is, ha a kauczió elvileg fentartatik. Mert mondja meg nekem a t. minister ur, mit tart fontosabbnak : azt-e, hogy a pénzbüntetés nyerjen kielégítést, azt-e, hogy a kártérítés nyerjen kielégítést, azt-e, hogy a bűnügyi költség nyerjen kielégítést ? Mert számtalan esetben, amikor már a többszörös büntetések okából elfogyott a kauczió, elő fog fordulni az az eset, hogy az utolsó ráta elég lehet az egyik vagy másik czimen támasztott követelés kielégítésére, de nem lehet elég mind a háromra, vagy mind a négyre. Már most, nem a törvényhozás feladata-e, itt megállapítani, pro ráta történik-e az osztozkodás, vagy jiedig sorban és milyen sorrendben történik az osztozkodás ? Azonkívül, t. minister ur, mint büntetőjogásznak önnek tudnia kell, hogy a bűnügyi költségek alatt csak az eljárási költségek értetnek ; a magánfél számára megítélt költség nem foglaltatik a kauczióban. Ezt önnek tudnia kell. Már most, ha ez a rendszer továbbra fennmarad, nagyon szépen meg fogja köszönni az a magánpanaszos, akinek mondjuk ezer forint ára költséget okozott egy sajtóper és akkor az utolsó ezer forintot vagy koronát az előtte levő j)énzbüntetés elviszi az orra előtt, ő pedig abban a szerencsében részesül, hogy ezer korona pénzbüntetés behajtatott az állam számára. Ezzel le fogják szoktatni, hogy becsületét még egyszer igy keresse ; (Helyeslés balfelől.) ilyen dolgokra nem vágyik a polgár. Szíveskedjék megmondani, t. minister ur, hol találom én e kérdésekre a megnyugtató felvilágosítást ? Hédervári Lehel: Az indokolásban ! Polónyi Géza: Ottan sincs! Hát szabad-e igy útnak ereszteni egy nemzetet ? Sajnálom, nem tehetem, hogy untassam a t. házat. (Halljuk ! Halljuk !) Hogyha kezembe venném ezt a törvényjavaslatot — s önöket is kérem, segítsenek benne, tessék azt elővenni — kimutathatnám azt, hogyha az jelen állapotában keresztülmegy, kombinálva az összes kártérítési vétségeket, sok százezer per lesz egy esztendőben Magyarországon. Tessék kérem paragrafusrólparagrafusra menni, azokat lelkiismeretesen ösz-. szehasonlitani, s mondják meg uraim, czáfóljának meg engem, ha talán tévedésben volnék. En azt mondom önöknek, hogy különösen az első időben, ha ez a törvény kártérítési, helyreigazitási, büntetési rendszerével, ugy amint van, életbe lép, pláne a soronkívüliség mellett, Budapest fővárosában két esztendeig a bíróságok mással sem fognak foglalkozni, mint ezzel a szerencsétlen törvénynyel. Vagy kénytelenek lesznek tehát megkétszerezni a bíróságok létszámát, vagy eltűrni, hogy ez a törvény végre nem hajtható. Józan észszelbe kell látni, t. uraim, hogy lehetetlen az, hogy egyes embereknek bármennyire jogosult — én jogosultnak tartom — helyreigazitási viszketegje okából az egész büntető igazságszolgáltatás az egész vonalon szüneteljen, és ezeket a pereket három nap alatt, soron kívül során intézze el a bíróság, amelynek, ha a törvény Budapesten életbe lép, egyéb dologra nem jut majd ideje. A helyreigazitási kényszer dolgában ezzel kapcsolatban reá kell hogy mutassak arra, hogy, ha a hatóságnak magának ilyen helyreigazitási kényszer biztosítva van, anélkül, hogy az megfelelő módon a törvényben precziziroztatnék, olyan helyreigazitási komédiás operettet még nem láttak az urak, amilyen Magyarországon lesz. Pl. egy laji azt irja majd, hogy Magyarországon a községek adósok maradtak az adókivetéssel a czélból — csak egy példát hozok fel, lehetne komolyabbat is felhozni, — hogy a választási jogot kijátszszák. Már most kit illet ez esetben a rektifikáczió joga ? Ugy-e bár Magyarország összes községeit, mert valamennyi községről állíttatott egy tény, amely reputácziójukban sérti őket. Én nem azt mondom — félreértés ne legyen — hogy ezt nem kell rektifikálni, hanem igenis gondoskodni kell arról, hogy ha ilyen kumulatív helyreigazitási esetek fordulnak elő, ne legyen lehetséges az, hogy a községi jegyző és községi bírótól kezdve, a szolgabíró és az alispánon folytatva, minden község, minden szolgabíró és minden viezispán helyreigazitási igénynyel állhasson elő. Hiszen az a lap nem tudja kinyomatni a helyreigazítást annyi árkuson, mint amennyiben megjelenik. Ne tessék komédiát csinálni ilyen komoly kérdésből. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem komédia !) De az lesz belőle, t. uraim, engedjenek meg nekem, azért hoztam fel a konkrét példát. Tessék gendoskodni arról. . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak ! Polónyi Géza : . . . hogyha valamely község vagy a hatóságok kumulative érintetnek valamely tényállítás által, hogy a rektifikáczió csak egyszer jelenjék meg az arra illetékes tényezőnek, az arra illetékes hatóságnak kérelmére. De önök gondoskodtak arról, hogy ha a férj nyilatkozik a felesége helyett, vagy a gondnok a gondnokoltja helyett, akkor nem kell még egyszer rektifikálni, de aTról nem gondoskodnak, hogy a községek vagy a hatóságok akár 30.000 rektifikáczióval is elő ne állhassanak ugyanazon hirrel szemben. Már most, tisztelt uraim, ha a rektifikáczió ezenfelül még egy vezérczikket is érint, akkor igazán czifra újságokat fogunk olvasni. Mikor a vezérczikkek helyén olvassuk majd a rektifikácziókat, akkor az ilyen lapokat csakugyan nem fog kellem eltiltani az utczai árusítástól, mert köszönöm én az olyan lapot. (Élénk derültség és felkiáltások balfelől: Olvassák a Magyar Figyelőt !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Polónyi Géza: Nekem más czélom nem volt ezzel, mint az, hogy a minister ur szavait használjam, hogy amikor bizonyos groteszk és kirívó példákat hoztam fel, alkalmat adjak önöknek arra,