Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

i-81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 281 mondja, hogy van igazságügyi politika, közegészségügyi politika stb. Azután igy folytatja (olvassa): »Politika alatt közönségesen a gyakorlati államélet terén kifejtett tevékenységet, illetve az erre való tehetség és képesség gyakorlati felhasználását értjük.« Ezen értelemben a politika az állam aktuális ügyeivel való foglalkozást és azok intézését, a jó politika pedig az állami életnek megelégedésre szolgáló eredményes irányítását s az egyes államfeladatoknak helyes megvalósítását jelenti. Ilyen jelentésben a politika nem egyéb, mint gyakorlati képesség, ügyesség, mondhatjuk művészet, mely elsősorban természettől nyert tehetséget, rátermettséget igényel.« Legyen olyan szives a t. minister ur először is a kollégájának megsúgni, hogy ez az ő tudománya nem ér egy hajítófát se, mert a politikához ezenkivül még 50.000 korona kauczió szükséges. (Derültség.) De még érdekesebb az, hogy a Curia ebben a kérdésben a mai napig nem tudott megállapodásra jutni. Olvasunk Ítéleteket, amelyek szerint politizál az a lajj, amelyik az állam törvényhozásának vagy közigazgatásának gyakorlati kérdéseivel személyekre való tekintet nélkül foglalkozik. Egy másik döntvényt is olvastam, de megelégszem ezzel. Mondjanak olyan lapot nekem, és szeretném, ha tudna nekem olyat szerkeszteni Balogh Jenő igazságügyminister ur, amelyre én nem tundám rábizonyítani, hogy az politikai lap. (Élénk derültség.) Én jelen voltam egyszer egy szakértő meghallgatásánál. A régi bíróságok t. i. megszöktek a kérdés nehézségei elől és elővettek szakértők gyanánt neves politikusokat. Egy ilyen alkalommal Jókai Mórt hallgatták meg, mondja meg, politikai laj3-e ez vagy sem ? Engem magával vitt. Vérkönnyeket izzadott az öreg, mikor ezt kérdezték tőle, és végül azt mondta : »Uraim, ezt nem lehet máskép megmondani, mint hogy a politika olyan, mint a jogásznak a zálogház. A másod- és a harmadéves jogász a szagáról megismeri, az első éves nem tudja, hogy hol van«. Politika-e vagy nem egy ezikk, ezt nem lehet tudományos módon meghatározni. Ezt már csak a magunkféle emberek, mint a jogász a zálogházat, a szagáról ösmerjük meg. De van-e olyan czikk a világon, amely az állam törvényhozásának vagy közigazgatásának valamely ágazatát ne érintené ? Van-e ? Mert én szeretném azt ismerni. Ha pedig nincsen, akkor tisztelettel kérem, miért adjunk privilégiumot épen azon lapoknak, hogy ne adjanak kaucziót, amelyek a t. kormány tutélája alatt kauczió nélkül szapulják és rágalmazzák az ellenzéket. Ráth Endre : A só vegyelemzését .... Elnök (csenget) : Ráth Endre képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Ráth Endre: Nem teszem többé. (Elénk derültség.) KÉPVH. HAPLÓ 1910 1915. XX. KÖTET. Elnök (csenget) : Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. Ráth Endre: Akkor kimegyek. (Zajos derültség.) Elnök: Ráth Endre képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Zaj balról. Helyeslés jobbról.) Polónyi Géza : Tehát ez a kauczió kérdése, nem is szólva arról, hogy 20000 koronáról felemelik 50.000-re, azzal a furcsa reczepttel jelenik meg a közvélemény előtt, hogy a politikai időszaki lap felel a nem politikai tartalmú czikkekből származó kártérítésért is az ő kaucziójával, a kauczió nélküli lap pedig nem felel a kauczió erejéig a politikai tartalmú czikkekért sem. Bátran el lehet mondani, hogy ezen törvényjavaslat és a kauczió elmélete alapján az ország lakosságát két részre lehet osztani ; az egyik az, amely kauczió nélkül van szabadlábon, a másik, amely kauczió mellett van szabadlábon. Az időszaki lap amellett, hogy a szerzőben és a szerkesztőben nyújtja az államnak a teljes kaucziót és garanoziát, azonkívül 50.000 K mellett politizálhat. De ez csak addig van, amig az első 50.000 koronáról van szó. Ezt az összeget még talán ellenzéki kiadó is ki tudja szorítani. A másiknak, a nem ellenzékinek, rendelkezésére áU a Magyar Bank kauczió j ától kezdve fölfelé és lefelé mindenféle só- és egyéb pénz. Ellenben az ellenzékinek a magáét kell adni. De ha egyszer elvették azt a kaucziót, másodszor találjanak embert, aki elő tudja teremtem vagy kedvet kapjon hozzá. Az ilyen kaucziós törvénynek az a vonatkozása tehát, amefy a kártérítés szempontjából a kaucziót kimeríteni engedi, közveszély, mert hiszen Magyarországon csak az politizálhat, akinek 50.000 korona pénze van, annak pedig, aki szegény ember, munkás, becsületes ember, akár vérét is ontotta a hazáért, nem szabad politikához nyúlni, mert ötvenezer koronája nincs. A legnagyobb szegénységi bizonyítvány és a legnagyobb inzultus, amit egy állam a szegénység ellen elkövethet, hogyha a véleményszabadság nyilvánítását csak anyagi feltételek mellett engedi meg.Mert, t. uraim, ez nem egyéb, mint a kapitalizmusnak olyan durva szolgálata és a merkantil érdekeknek olyan módon való legyezgetése és amellett a rendelkezési alapból utalványozott kauczióknak olyan szabad passz?partuja, amely ellen minden hazafinak lelkesedése egész hevével, és ha kell, önfeláldozásával is tiltakoznia kell. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Igen t. uraim ! Mint a 48-as és függetlenségi pártnak tagja, — remélem szabad a többi ellenzéki pártokat is hozzászámítanom — soha semmi körülmények között egy olyan törvényhez, amely amellett, hogy a nemzet miihóinak még a szavazati jogát is konnskálja, a politikai szabad véleménynyilvánítást vagyoni feltételekhez köti, hozzájárulni nem fogok. (Helyeslés bálfelol.) De ha ennek a kaucziónak rendeltetését nézem meg, akkor itt is megakadok mint jogász, mert a t. minister ur javaslatának szövege szerint ez a 36