Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
276 éSl. országos ülés 19Í3 november '27-én, csütörtökön. időszaki lapról, nem időszaki lapról vagy mellékletről van-e szó, konstitutív elem és pedig a nyomtatvány megjelenésének feltétele gyanánt kötelezőn irják elő a kiadónak megnevezését. Vagyis kénytelen vagyok, ha egy röpiratot irok, vagy kiadóról külön gondoskodni, VBgy pedig magammal kiadói szerződést kötni, hogy szerző és kiadó egy személy legyen. De nemcsak ez az 5. §. az, amely figyelemre méltó. A további 6., 7., 9., 10. és 11. szakaszokban is, mindenhol szerepel kiadó fogalma. Ez t. i. egy marotte-ja a javaslatnak, mindig pénz áll a háta megett. (Derültség balfelől.) mert mindig azt keresik, hogy hol van a kiadó, annak van pénze, azt kell elővenni. (Derültség balfelől. Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Méltóztassanak egy kis gondot forditani arra. hogy Magyarországon, ahol mi magunk is nap-nap után részt veszünk a sajtótermékek gyártásában, terjesztésében, mindennapos dolog, hogy kiadó nélküli sajtótermékek is vannak, mert az illető szerző, aki kiadta a munkát, maga godoskodik a megjelentetésről. Lehetetlen tehát akczeptálni egy törvényt, amely kötelező Idadói rendszert inaugárál anélkül, hogy ez igazán czélja volna. A 6. §. azt a kötelezettséget foglalja magában, hogy a sajtótermék kiadójának nevét meg kell mondani. (Olvassa.) : »Minden nyomda- vagy kőnyomda-vállalat tulajdonosa köteles a törvényhatóság első tisztviselőjénél stb. minden sajtótermék kiadójának a nevét, a sajtótermék czimét, alakját, az ivek, úgyszintén a kiadott példányok számát elszállitás előtt bejegyezni.* Aniig önkormányzati szervek kezelték az ilyen sajtórendészeti dolgokat, addig lehetett jogosultsága annak, hogy az ilyen bejelentések a közigazgatás első tisztviselője utján intéztettek el. Most azonban, mikor az önkormányzat halálharangját is meghúzták . . . Sümegi Vilmos: Az egész országét! Polónyi Géza : . . . amikor tehát ez az egész bejelentési és engedélyezési kötelezettség, a 48-as törvények kardinális intézkedései ellenére; az Önkormányzat szervétől elvonatnak és tisztán az államhatalmi szervek kezébe adatnak, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nekünk jogunk van ezt az államhatalmi szervezetet, a rövid történelmi múlt eseményei alapján akkor is kifogásolni, ha a hatalom az önök kezében van letéve. (Igaz ! 11 gy van ! balfelől.) De méltóztassanak meggondolni, hogy még szomorúbb idők is várhatnak Magyarországra. (Felkiáltások balfelől: Nem lehet! Mi jöhetne még?) Mi lesz a sajtószabadságból, ha annak engedélyezése a Lányi Bertalanok és a darabont korszakbeli, dicső királyunknak kinevezése előtt meghódoló emberek kezébe kerül? Mi lesz akkor, t. képviselőház? Hogy ilyen dolgot, ami sem az állami instituczióknak, sem az egyéni, sem a közbecsületnek nem használ, miért kell törvénybe iktatni azon szándék nélkül, hogy magát a közszabadságot megbénítsuk, ezt igazán nem tudom megérteni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) B. Manndorff Géza: ők tudják ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! A 8. §-ban a terjesztés kérdésének egy igen fontos definicziója foglaltatik. Már voltam bátor jelezni, hogy a sajtószabadság kérdésében nem a gondolat szabadsága az, ami törvényhozási oltalmat igényel, mert hiszen »de internis non judicat Praetor«, hanem amit közszabadsági biztosítékokkal kell ellátni, az épen a terjesztés kérdése. Bizony Ákos : Természetes ! Polónyi Géza : Ezen fekszik a sajtószabadság kérdésének súlypontja. Már most én azt hiszem, hogy aki a kérdéshez hozzányúl, annak első kötelessége megállapítani, már csak a deliktumok szempontjából is, nem szólva a czivilis kártérítési alapról, hogy mikor van a terjesztés befejezve. Méltóztatnak tudni, hogy a büntetőtörvénykönyv a rágalmazás tekintetében többek jelenlétét kívánja meg, mint konstitutív elemet. Ezek már büntetőjogi fogalmak t. minister ur! Azt tehát, hogy a terjesztés ténye által mikor követtetik el a többek jelenlétében való állítás, a törvényhozónak meg kell mondania, ezt nem lehet a judikaturára bizni. Azonfelül pedig, azt hiszem, világos, hogy pl. egy gyilkosságra való felhívás, akár eredményes, akár eredménytelen, nem kívánja meg azt, hogy 10—15—20 példányban terjesztessék, különösen nem akkor, ha a német jogászok minden okoskodása ellenére, akik a sajtó utján elkövetett felhívást nem ismerik el az izgatás konstitutív elemének, mert nem tartalmazza az ad hominem felhívást, mondom, különösen akkor, ha ez a fölhívás közvetlenül ahhoz kerül nyomtatás alakjában, aki annak végrehajtására ki van szemelve. Ugyebár, akkor nem fogjuk kérdezni, hogy hányan olvasták ezt a közleményt 1 A terjesztés fogalmához, hogy az mikor következett be, még pedig ugy a kihágásokra vonatkozó hatásában, mint különösen a deliktumokra vonatkozó hatásában és pedig különösen azon deliktumokra nézve, amelyeknek a nyilvánosság konstitutív elemét képezi, a törvényhozás részéről föltétlenül szükséges, hogy az magában a törvényben legyen megállapítva. Ezt hiába keressük. De mondok egy másik konkrét dolgot, talán jobban is meg fogom magamat értetni. Ha a terjesztés fogalma kellőleg definiálva nincsen, akkor méltóztassék nekem megengedni, én kérdezem a minister úrtól, mint lcriminilistától: mi történik olyan deliktum tekintetében, amelynek elkövetéséhez a nyilvánosság szükséges, ha az a közlemény in flagranti megjelenése előtt előzetesen lefoglaltatott, lefoglaltatott még a lemez is, ugy hogy a terjesztés lehetetlen ? Legyen olyan szives, mondja meg nekem a minister ur, konszumálva lesz-e a nyilvánosság hiánya daczára a büntető törvénykönyvbe iktatott deliktum, igen vagy nem ?
