Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

481. országos ülés Í913 november 27~én, csütörtökön. 277 A ininister ur t. i. igy állítja be a sajtódelik tumok terén eddig ismeretlen kísérlet fogalmát. És azt talán méltóztatnak elismerni, legalább a büntetés kiszabása szempontjából, hogy olyan közlemény, tartalmazzon az bármilyen veszélyes felhívást, amely senkihez el nem kerül, csak magához a királyi ügyészhez és a vizsgálóbíróhoz, amely tehát terjesztve egyaránt nem volt, teljesen eltévesztette a czélját, mert a királyi ügyészt és a vizsgálóbírót talán még sem lehet forradalomra fellázítani. Ilyen esetben, ha büntetni akarunk — és én sem akarom a büntetlenséget — mégis csak különbséget kell tenni a között, hogy valaki tertesztett-e 100.000 példányban valamit és akkor foglaltatik le, ha csak húsz példányban terjesztette, vagy ha egyáltalában nem is terjesztette és megvonatott a lehetőség attól, hogy terjesztessék. Mit gondol a t. minister ur, kapczáskodás, vagy felesleges akadékoskodás-e ez ? Avagy pedig komoly aggodalma egy törvényhozónak, aki a nemzetet nem akarja ilyen nagy kérdésekben á bizonytalanságnak kitenni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha pedig méltóztatnak ezt elismerni, akkor hogy van az, hogy a kormánypártnak általam különben egyenkint és egyénenként igen tisztelt jogászai, akik között találtam nem egy olyant, aki előtt kalapot is emelek, i'y n egyszerű kérdésekkel a pártfeg^elem nyűge alatt nem foglalkoztak és nem foglalkozhattak ? Már most bátor vagyok azt a konklúziót levonni, hogy ámbár én csak egy pár szemelvényt mutatok be, ezekből is méltóztatik már látni, hogy ezzel a törvényjava lattal külön a részletes vita során sem lehet boldogulnunk. így például ha a terjesztés fogalmát helyesen definiáljuk, annak ezen törvényjavaslat egész sorsára, magára a kártérítés kérdésére és a felelősség kérdésére is lényeges befolyása van. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ezt az egész törvényt egészen át kell alakítani, amint a terjesztés fogalmát definiálni akarjuk, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) és törvényhozási bölcsességgel talán egy definiczióban meg is egyezünk. Már most uraim, önöknek vagy azt kell választaniuk, hogy továbbra is azt mondják : ebből a törvényjavaslatból törvény lesz és pedig igy lesz, amint van, vagy pedig meg keü mutatniok azt, hogy ilyen törvény módosításához az önök lelkiismerete révén csak ugy lehet jutni, hogy ha az a nemzetet is megnyugtató módon ugy lesz megszövegezve, hogy semmiféle kormány semmiféle királyi ügyész és semmiféle bíróság által, se félreértések okából, se más okokból üldöztetésre felhasználható ne lehessen. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) A 9. szakaszt mint nagy vívmányt hirdeti a tisztelt minister ur és pártja, hogy végre kimondatott az (Ralijuk! Halljuk!), hogy a postának s a gőzhajózási vállalatoknak kötelességük a sajtótermékeket szállítani. Az igazságügyi bizottság hálára kötelező módon iktatta be az azonos dijak mellett való szállítást. De, t. uraim, hiszen, ezzel önök nem csináltak valami nagy magyar vívmányt. Benne van ez a genfi, konvenczióban ; ez egy nemzetközi kötelezettség. (Ugy van! balról.) A magyar ember számára önök semmit sem szereztek ezzel, csak a külföldiek számára biztosították a szerződésekben amúgy is kikötött szállítási jogot. De ennél sokkal jobban érdekel minket és azokat, akik a kormányhatalom minden beavatkozásától, jutalmazásától és büntetésétől függetlenné akarják tenni a sajtót, az a kérdés : miért nem méltóztattak rendelkezni afelől, hogy a lapok a vasutak pályaudvarain (Halljuk! Halljuk!) és minden közlekedési vállalat helyiségeiben teljesen paritásos alapon árusíthassanak ? Mert, t. uraim, itt azon hipokrizis mögé bújni, hogy az államvasút magánjogi alakulat, amely szerződés alapján adja meg ezt a jogot, már csak azért is falzum, mert a szerződés nem bizonyos lapok terjesztését, hanem általában véve a helynek lapok terjesztésére való bérbevételére szól. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) S már most igazam van-e — ha akár időszaki lapról, akár nem időszaki lapról van szó — hogy ha egy lap, amely a terjesztésből él, elzáratik a terjesztésnek ma már mindennapi kenyérré vált legszokásosabb nemétől, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor exisztencziájában van fenyegetve ? (Igaz! Ugy van ! balfelől.) És én ilyen jogot az állam és nem a kormány tulajdonát képező (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) vasutakon sem büntetési, sem jutalmazási alapon, sem semmiféle formában nem ismerhetek el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Durva erőszak ! Polónyi Géza : És én itt nem a lapok érdekében emelek szót, nem a lapok jogosult üzleti érdekeinek védelmében szólalok fel, hanem felszólalok mint magyar ember, mint annak a közönségnek egyik tagja, (Igaz ! Ügy van ! balfelől.) aki jogot szereztem arra, hogy másnak törvénybe nem ütköző gondolatait én is olvashassam, hogy azok velem ugy közöltessenek. Az ellenkező dolog, a szellemi zsarolásnak egy olyan kvalifikativ módja, amelyet eléggé kárhoztatni nem tudok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert t. uraim, amikor én megjelenek a vasúti állomáson és akarok öt lapot egymásután venni, olyant, amilyent én akarok olvasni, azt nem kapom, pedig a mai világban, midőn minden negyedóra fontos eseményekben, nagy változásokat idéz elő s ennek folytán felcsigázza az emberekben a hirsóvárságot, de azonkívül a kötelességteljesítés is odavezet, hogy tájékozva akar az ember lenni. S akkor mire vagyok én utalva ? Arra, hogy én, aki olvasni akarom, mit tudom én a »Magyarország«-ot vagy a »Pesti Hirlap«-ot, vagy a »Pesti Napló«-t, rá leszek kényszerítve arra. hogy adakozzam a »Pester Lloyd«-nak és adakozzam a kormány egyéb orgánumainak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Palugyay Móricz: Lípscher ! (Zaj.) Polónyi Géza: Ellenem tehát egy erőszakot