Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
bül. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 275 hogyan kerülhetnek ilyen intézkedések egy magyar törvénybe. Telhetőleg rövidre vonva fogom ezeket az észrevételeket előterjeszteni, (Halljuk! baljélől.) mert nagyobb súlyt fektetek arra, hogy türelmükkel ott ajándékozzanak meg, hol a felelősségi rendszer kérdéséről fogok a t. képviselőház előtt egyegy észrevételt, tenni. Méltóztassanak megengedni, lehet, hogy egyikmásik talán rabulizmusnak is fogja tekinteni, de majd ha bővebben gondolkoznak az urak,rá fognak jönni, hogy nem olyan közömbös dolog, hogy épen ilyen szabadsági törvényjavaslatnál minden szó a maga helyén kellőleg legyen megválasztva és a defmicziók olyanok legyenek, hogy mindenki megértse a törvényhozónak intenczióját. (Helyeslés balfelöl.) Méltóztassék a kezükbe venni a 2. §-t. Ha tudni akarják, mi az a sajtótermék, akkor meghaüják, hogy a sajtótermék »valamely iratnak, ábrázolatnak vagy zeneműnek műszaki vagy vegyi utón előállitott többszörösitése.« Ezen definiczió szerint szükséges a sajtótermékhez egy irat, egy ábrázolat, egy zenemű és az, hogy műszaki utón legyen többszörösitve. A t. minister ur lenne-e olyan szives megszívlelni, hogy a műszaki ut az erőműtannak egész nagy területét, mint generális fogalom, öleli fel; az nem eljárási mód. Vagy erőműtani vagy villamossági stb. utón történik a sokszorosítás. A műszaki szó tehát egy helytelenül választott kifejezés. De nem erre fektetem én a súlyt, hanem arra, hogy e szöveg szerint alig van valami, ami ne volna sajtótermék, másrészt van olyan sajtótermék, amely mégsem sajtótermék. (Derültség balfelöl.) Ugyebár azt mondja a javaslat, hogy irat, ábrázolat, zenemű, amelynek műszaki utón való többszörösitése kívántatik. Tehát amint valami ábrázolat, például veszek egy arczképet, vagy egy jelenetnek csoportositását, ami a keramikai tárgyaknál gj'akori eset, többszörösitve van, még pedig műszaki utón, mindjárt kifogásolnunk kell, hogy a felelős szerkesztő neve nincsen rajta ! (Derültség balfelöl.) Nem is szólok arról, hogy a bankóhamisitás is egy iratnak műszaki utón való többszörösitése, azt azonban senkise követelte eddig, hogy a felelős szerkesztő ráirja a nevét. (Derültség és taps balfelöl.) Miután jjedig iratnak, ábrázolatnak, zeneműnek kell lenni, mit szól ahhoz a minister ur, hogy ha lemegyek a nyomdába, előveszek három szedőt, lediktálok nekik egy czikket, azt természetesen a nyomda utján többszörösitem, de azért, mivel az se nem irat, se nem ábrázolat, se nem zenemű, ezen defimczió szerint nem lesz sajtótermék. Igaz ez t. uraim vagy nem ? (Felkiáltások jobb felöl: Nem !) Akkor szeretném olvasni azt a másik definicziót, amely engem ez iránt felvilágosit. De menjünk a 3. §-ra. Azt mondja ez, hogy időszaki lap az egy hónapot meg nem haladó időközökben megjelenő minden hirlap vagy folyóirat. Mi a lap : folyóirat ? Mi az ing : zsebkendő ? Hogy lehet tehát azt mondani, hogy a folyóirat lap. T. minister ur, ön a genust a species helyett használja ! (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Nyomtatvány utján lesz előállítva papiroson és betűkkel mindkettő, de a folyóirat és a füzetes kiadványok sehol a világon nem voltak eddig lapok, csak lesznek ezen definiczió szerint. De még ennél is fontosabb ennek a szakasznak a következő rendelkezése. Az időszaki laptól elkülönítve is megszerezhető melléklet csak akkor időszaki lap, ha önmagában is az időszaki lap fogalma alá esik. Ez annyit jelent, ha jól értek magyarul, hogy az időszaki laphoz mellékelt önálló melléklet nem időszaki lap, csak akkor az, ha önmagában is birja az időszaki lapnak azt a konstitutív elemét, hogy havonként legalább eg3 : 'szer ismétlődőleg megjelenik. Arra kérem önöket, szíveskedjenek ezt a megállapításomat emlékezetükben tartani, amig a 20. §-hoz elérkezem. Majd akkor meglátják, hogy mit ér az önök helyreigazitási kényszere, ha ez a paragrafus így marad, amint van. Majd ott meg fogják látni, hogy milyen szörnyszülöttek keletkeznek a jogi élet terén az ilyen helytelen definicziókból. Különben, hogy könnyebben végezhessünk, talán mindjárt itt mondom el. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja a javaslat a helyreigazitási jogról : »A hatóság, vagy az, akiről valamely időszaki lap nyütan vagy burkoltan valótlan tényeket közöl* stb. Ahhoz tehát, hogy valakinek helyreigazitási joga legj^en — amiről meg majd csevegünk még egy kissé tovább is — szükséges, hogy a kérdéses nyilatkozat, a tény. amely közöltetik, időszaki lapban legyen közzétéve. Ha valaki ezt az úgynevezett helyreigazitási kényszert ki akarja játszani, semmi egyebet nem kell tennie, mint egy mellékletet csinálni és azt havonkint nem kétszer, hanem csak egyszer kiadni, amikor valakit meg akar támadni. Ez nem lesz időszaki lap, mert az a melléklet, amely egy hónajjban csak egyszer jelenik meg, nem felel meg az önálló időszaki lap kellékeinek, tehát nem esik rektifikáczió alá, mert csak az időszaki lapra vonatkozik a helyreigazitási kényszer. Elmehetnek ezzel a törvénynyel oda, ahol keletkezett, mert egész tudományuk abban van, hogy a helyreigazitási kényszerről el akarják hitetni, hogy az be van vezetve. Ha tehát a 3. §. igy marad, akkor ez a jog egyszerűen semmit sem ér. Hegyi Árpád : Ez a törvényalkotás ! Polónyi Géza: Már most menjünk tovább. Az 5. §. szerint (olvassa) : »az ország területén előállitott minden sajtóterméken a nyomtatás vagy más többszörösités helyén s a nyomda — vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosának, úgyszintén a sajtótermék kiadójának nevét, időszaki lapokon pedig még a felelős szerkesztő nevét is ki kell tenni.« Meg vagyok győződve, hogy a minister urnak eszeágában sincs egy kötelező kiadói rendszert inaugurálni. Ebben a törvényjavaslatban azonban, eltekintve attól, hogy 35*
