Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

íBí. országos ülés 19Í3 november 27-én, csütörtökön. 269 Gr. Pongrácz János: Nem arról van szó! (Nagy zaj balfelől.) Balogh Jenő igazsáyügyminister: Nem arról beszéltem ! (Zaj.) Polónyi Géza: De én, kérem, erről beszélek. (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) És majd beszélek arról is, amit most reklamál a minister ur. (Helyeslés. Halljuk I Halljuk ! balfelől.) T. képviselőház ! Azt akarom demonstrálni, hogy a kinevezések tényénél soka minket párttekintetek nem vezettek, (ügy van! balfelöl.) Gr. Pongrácz János : Ugyan ! Ugyan ! (Nagy zaj.) Polónyi Géza : Mondjon egyetlenegy esetet ! Nem elég közbekiabálni! Förster Aurél (közbeszól.) Elnök: Gróf Pongrácz János é Förster Aurél képviselő urakat kérem, ne zavarják a szónokot. Polónyi Géza: T. képviselőház ! Hát mit mond a minister ur a komáromi ügyészről és a kassai törvényszéki elnökről % (Halljuk! Halljuk I) Tulaj donképen csak a kassai elnökről emlékezett meg. (Halljuk! Halljuk/) Azt mondja, hogy a kassai törvényszéki elnök azáltal, hogy az installáczióban résztvett, oly természetű bojkottnak volt alávetve, hogy kénytelen volt Kassáról való áthelyezését kérelmezni. Hát, t. uraim, maradjunk ennél a száraz ténynél. Hát a koaliczió igazságügyministere volt ennek az oka ? Hát a koaliczió igazságügyministere csinálta meg neki azt a helyzetet, hogy tarthatatlanná vált neki Kassán az exisztencziája a felzúduló alkotmányos közvéleménynek súlya alatt ? (Mozgás a jobboldalon.) És mikor azután az a nagyon kedves nagyságos ur ezt a kellemes helyzetet arra akarta felhasználni, hogy az áthelyezéssel egyúttal előlépjen, (Felkiáltások balfelől: Aha!) akkor bocsánatot kérek, voltam olyan bátor kijelenteni, hogy ehhez az üzlethez kapható nem vagyok. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Br. Podmaniczky Endre: Ez üzlet ? (Zaj.) Polónyi Géza : Igen, a komáromi ügyész is áthelyeztetett azért, mert egyike volt azoknak az embereknek, akik ott egyáltalában tarthatatlanná váltak, hacsak személyes inzultusoknak kitenni őt nem akartuk. Én azt az urat sohasem láttam életemben, vele nem beszéltem, de nekem kötelességem volt az ügyészi közszolgálat érdekében, mikor egy ember ott, mint az igazságügyi kormányzatnak exponense, nehéz feladatok betöltésére volt hivatva és mikor — hozzáteszem azt is — a felbolygatott szenvedélyeknek pihenőre tereléséről is szó volt, mondom, kötelességem volt mintjalkotmányos ministernek legalább annyit megtenni, hogy az az ember másutt teljesíthesse kötelességét, onnan pedig, ahol abszolúte nem teljesíthette, eltávozzék ! (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akárhányszor fordulna elő ilyen dolog, mindig igv cselekedném. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Molnár Viktor : Nem lesz rá alkalma ! (Zaj.) Polónyi Géza : Büszke vagyok arra és büszke is leszek rá, hogy igenis példáját adtam annak. Én soha pártpolitikai szempontból egyetlen egy kinevezést nem kezeltem. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Ellentmondások jobbfelől.) Én mindig azt vallottam és vallom, hogy a,z, aki a nemzet alkotmánya, a nemzet törvényei ellen fellázadt (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és a nemzet közérzülete ellen az abszolutisztikus kormányzat mellé szegődött, az sem birói pályára, sem ügyészi pályára nem alkalmas és előléptetésre még kevésbé tartom alkalmasnak. (Elénk helyes'és és taps a balés a szélsőbaloldalon.) De, t. uraim, ebben a dologban mindenkinek joga volna talán szemrehányást tenni, de talán legkevésbé van joga épen a t. igazságügyminister urnak. Balogh Jenő igazságügyminister: Halljuk! Polónyi Géza : Én rendidvül sajnálom, hogy magamra nézve igen kellemes reminiszczencziá knak édes szálait is ketté kell szakitanom és el kell mondanom a t. képviselőház előtt, hogy abban az időben, amikor szerencsés voltam a magam politikai felelőssége mellett ezeket a dolgokat intézni, volt egy igen bizalmas tanácsadóm és munkatársam, az Balogh Jenő minister volt. (Derültség a balés szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Balog Jenő igazságügyminister: Kodifikáltam! Polónyi Géza : Erre igen szivesen emlékszem vissza, annál is inkább, mert nagyon becses emlékül őriztem a magam számára azt, hogy nem jutottam abba a helyzetbe, hogy a minister urat érdemei szerint jutalmazhassam. Balogh Jenő igazságügyminister: Megköszöntem. Márfonffy Márton : Itt van az alkalom. (Zaj.) Polónyi Géza : Ugy-e bár, igy van ? Balogh Jenő igazságügyminister: Ugy van! Kegyes volt valamit felajánlani és én megköszöntem, nem kértem sem pénzt, sem mást. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Polónyi Géza: Én abban az időben, meglehet, hogy ábrándozón, (Derültség a jobboldalon.) nagyon szép jövendőt jósoltam a t. minister urnak, reméltem, hogy a nemzet annak a tudásnak, amit ő a. maga számára megszerzctt.ténylegidővel nagy hasznát fogja venni. (Felkiáltások a jobboldalon : Veszi is ! Meg is történt!) Arra, hogy én őt mint egy rendőrállam igazságügyministerét valaha támadni fogom, akkoriban nem gondoltam. (Derültség és mozgás.) De, t. ház, hogy én mennyire helyesen cselekedtem, arra nézve van egy igen klasszikus tanúm és ezzel el is búcsúzom e témától. Megjelent a >>Jogtudományi Közlöny« 1909. deezernber 24-iki számában egy beszámoló a bűnvádi perrendtartás első tiz évéről. Ebben ez van : »Különösen tapasztalhattuk valamennyien a törvényhozási szabályozás előnyeit az 1905. és 1906. években, amidőn a magyar törvényhozás rendes működését előre nem láthatott események tökéletesen megakasztották és egyidejűleg az ország területének