Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

270 Í81. országos ülés 1913 n egyes részein oly hatósági tagok, illetőleg köze­gek is akadtak, akik a hatalom parancsára vagy a hatalom ideiglenes birtokosainak múló kegyeiért (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az!) mindenre hajlandók lettek volna vállalkozni.* (Nagy mozgás.) Balogh Jenő igazságügyminister: Én irtam! Polónyi Géza: önök sejtik már, hogy ezt Balogh Jenő minister ur mondta. (Mozgás.) Akkor, 1909-ben, nem az alkotmányos király kinevezése előtti hódolat volt az, ami az akkori t. tudós előtt lebegett, hanem állottak meztelenül azok a férfiak, akik a hatalom parancsára vagy a hatalom időleges birtokosainak múló kegyeiért mindenre hajlandók lettek volna vállalkozni. T. uraim, nem kötelessége-e minden igazság­ügyministernek, ha voltak, vagy vannak ilyenek, nem kötelessége-e az ilyeneket ezen törekvésük­ben megakadályozni és a nemzetnek példát adni, hogy épen ott, az igazságszolgáltatásnak nemes és nagy területén, nincs keresni valójuk alkot­mányos országban (Mozgás a jobboldalon.) azok­nak, akik a hatalom parancsára mindenre kap­hatók ! Mädchen für Alles kompániát nem lehet az igazságszolgáltatás területén, nem tudom, mi­csoda kitüntetésben részesiteni. (Mozgás a jobb­oldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Grossartig ! Bikádi Antal." Egyebet sem tud hozzászólni! Azt mondja : Grossartig ! Polónyi Géza : Kérem, a »grossartig«-ra nem pályázom; csak elmondom a mondani valómat. Akkor történt, hogy a bűnvádi perrendtartás a maga intézkedéseiben oly védbástya, oly bizto­siték gyanánt mutatkozott, amely lehetetlenné tette és a jövőben is lehetetlenné fogja tenni, hogy hazánkban jogállam igazságügyi szervezete, intézménye és eljárási szabályai szerint valamely kormány és az időnek bármely változása a rendőr­állam eljárását kísérelje meg. Még csak némi ténybeli rektifikáczió. Az a Temesvárra áthelyezett ügyész az önök táborá­ból az első alkalommal törvényszéki elnökké pomoveáltatott. . . Egy hang (a jobboldalról) : Meg is érdemelte ! Polónyi Géza : ... és az a kassai elnök sincs már ott a helyén. Tessék megnézni a királyi tábla taglétszámát és ott meg fogja találni a t. minister ur. En nagyon csodálom, hogy a minister ur olyan dolgokban, amelyek hivatalos hatáskörébe esnek, ilyen ténybeli tévedésekbe esik. Már most tisztelettel kérdem, van-e még a minister urnak valami szemrehányni valója azért, hogy én köte­lességszerüleg és annak a királynak, annak az al­kotmányos királynak tiszteletreméltó hozzájáru­lásával cselekedtem, amidőn nem engedtem meg, hogy tiszteletnek tárgyai és előléptetéseknek jutal­mazottjai legyenek azok, akik kezet emeltek a magyar nemzet alkotmányára, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon) és összeesküdtek egy imparlamen­táris kormányzat érdekében ? (Igaz! ügy van! Taps a baloldalon.) 'ember 27-én, csütörtökön. Vertán Endre: Kifizették az adósságát! Polónyi Géza: Térjünk át most a napirenden lévő javaslatra. A sajtószabadság olyan polgári jog, amely, ha kellőleg nem védelmeztetik, egy nemzetnek sorsa felett esetleg mostohán dönthet. A sajtójog nem csupán magának a gondolatsza­badságnak joga, mert hiszen a gondolatot magát sem ellenőrizni, sem békóba verni, sem szabá­lyozni nem lehet és nem szabad. Ez nem sikerült még a rendőrállam detektivkorszakaiban sem senkinek a föld kerekségén, még az sem, hogy a gondolat közlését a családi tűzhely kebelében megakadályozzák. A kémkedési rendszer egész idáig még sem mert beférkőzni sohasem. A gondolat maga nem abszolút, csak relatív termékenyítő erő. A gondolat maga, mint a himpor, csak akkor lesz termékenynyé és ter­mékenyítővé, ha az, akinek számára a gondolat közlése tervbe volt véve, azt a gondolatot meg is hallja, meg is érti és azzal foglalkozni is tud. A gondolatszabadság a sajtóval kapcsolatosan csak ugy alkotmányos érték és alkotmányos biz­tosíték, ha annak közlése, szóval maga a terjesz­tés kerül olyan alkotmányos biztosítékok alá, amelyek a gondolat termékenyítő erejét feltétle­nül biztosítják. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva a sajtószabadság kérdésében ne azt tessék egy törvényjavaslat homlokára irni, hogy gondolatát mindenki szabadon közölheti és aztán olyan törvényt csinálni, amelylyel en­nek a közlésnek minden akadályát felállítom, amelylyel a gondolatszabadság érvényesülését le­hetetlenné teszem, hanem tessék olyan törvényt csinálni, amelynek homlokára azt írják, amit 1848-ban írtak : az előzetes czenzura eltöröltetik és gondolatainak szabad közlését a törvény ol­talma alatt mindenki számára ez a törvény igy és igy biztosítja. Ellenesetben be fog következni az, hogy csinálnak egy törvényt, melynek első szakasza a gondolat szabad közlését állítja fel nagy és magasztos elv gyanánt, s akkor kapunk egy törvényt, mely hatósági engedélytől és kau­cziótól teszi függővé az időszaki lap terjeszté­sét, az utczai elárusitást szintén hatósági enge­délytől teszi függővé, azonkívül a büntettek és vétségek egy olyan légióját állítja fel, mely nyom­ban elárulja, hogy itt nem sajtószabadsági tör­vénynyel, hanem egy büntető kaszárnyával ál­lunk szemben. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) Hasonlatos ez ahhoz, mintha valaki egy temetőt akarna csinálni és annak homlokzatára, bejára­tára azt irná fel: sohase halmik meg! (Ugy van! balfelől.) A sajtószabadság kérdése világszerte nemcsak az irodalom, hanem a törvényhozások terén is rendkívül sok kontroverziának és reformnak volt alávetve. Eleven példát nyújt erre különösen a franczia törvényhozás, melynek egyik lényeges és igazán nagyon megfigyelendő kiemehredő moz­zanata az, hogy a nagy forradalomtól kezdve, mikor tudniillik a sajtószabadság, mint az emberi

Next

/
Thumbnails
Contents