Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
260 ti&0. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. nagynevű tervezői és alkotói már igyekeztek a sajtószabadságot megteremteni. Még maga az államférfin is, aki hazaszeretetben mindenben hasonló volt Kossuth Lajoshoz, csak a módok és módszerek megválasztásában tért el tőle és habár ezen nemes munkában való vetélkedés őt féltékenynyé tette és kigúnyolta Kossuthnak a hírlapja által elért nagy eredményeit és azt mondotta, hogy az újságírás szerepe csak annyi, mint a sereg után kullogó fráter misericordianusé, azonban kétségtelen, hogy a sajtószabadság az emberiség minden része szabadságának elengedhetetlen alfája. Ez a szabadság bölcsője és hajnalhasadása. Még jobban kitűnik ennek a tételnek igazsága, ha az ellenkezőre nézünk. Minden zsarnokság a sajtószabadság eltiltásával kezdi. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Csak nemrégiben értünk meg egy időszakot hazánk történetében, szomorú, hogy megértük s csak az vigasztal, hogy történt azóta még rosszabb is ennél. (Derültség.) Mi volt első teendője az akkori kormányzatnak? Az, hogy elnémitotta az utezák proletár pacsirtáit, a rikkancsokat, elcsönclesitette az utczákat, jöttek a lapbeszüntetések és elkobzások, jött az éjjeli ügyész, megszűnt a sajtószabadság. Elhiszem, hogy a hatalmi túltengés sok minden dologra elragadtatja magát. Én, aki a hatalmat sohasem élveztem, nem birhatok kellő ítélőképességgel annak csábító ereje felől, hogy milyen lehet a hatalom; nem is irigylem azoktól, akik a hatalmon vannak, mert én szegény sorban is, elnyomottan is, tudom szolgálni hazámat és a szabadságot. (Élénk éljenzés és taps a báloldalon,) De az bizonyos, hogy akármire ragadja is a czézárokat a hatalmi túltengés, nincsen a világnak olyan czézárja, aki a kikeletnek felpirkadását meg tudná akadályozni azzal, hogy egy pár pacsirtát befogat és azokat kalitkába, börtönbe záratja. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Daczára annak az éles ellentétnek, amely a politikában köztünk van, azt hiszem, megmaradtam a tárgyilagosság korlátai közt, senkit személyében és intenczióiban meg nem gyanúsítottam. De ha én ilyen magatartást tanúsítottam, engedtessék meg nekem most, mikor beszédem utolsó részét mondom el, arra hivni fel a t. häz figyelmét, hogy Shakespeare nemcsak azt mondta, amit a minister ur méltóztatott czitálni, hogy Shakespeare nemcsak a sok szabadságról beszólt, hanem kárhoztatta a gonosz hamarságot is, amely jóra nem visz, jóra nem vezet. Nem akarom kétségbe vonni azoknak a jóhiszeműségét, akik ily módon akarják boldogítani hazájukat, de erősen kételkedem benne, hogy az lehetséges legyen akkor, amikor a zsarnokság útjába meredő védgátakat pusztítják el a jövő zsarnokság útjából, amelyek reánk zúdulhatnak. (Ugy van! balfelöl.) Én ennek a munkának kárhozatos voltát nem győzöm uton-utfélen hangoztatni, de a meggyőződését azért nem akarom elvitatni senkitől sem, csak nem tudom megérteni azokat, akik ily módon akarják boldogítani hazájukat. Ezért legyen szabad nekem egy másik nagy szeliemóriásből: Danteből idézni, aki azt mondja, hogy a pokol tornácza jó szándékkal van kikövezve. S azoknak a jó szándékkal indult nagy államférfiaknak, akiknek a sorsa mégis csak tragikum a nemzet történetében is, az életben is, ezitálom ismét Dantét, aki azt mondja, hogy a pokol kapuján ez a felírás van: késő ! (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután a napirend tárgyalására szánt idő letelt, át fogunk térni az interpellácziókra. Förster Aurél: Gyerünk! Gyerünk! (Zaj a baloldalon. Derültség jobbfelöl,) Sümegi Vilmos: Megrendelt interpellácziót nem hallgatunk meg! (Zaj a baloldalon, Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! A. képviselő urak távozhatuak az ülésteremből, de a tanácskozás menetét nem szabad zavarniok. Sümegi Vilmos: Jó éjszakát! Elnök: Sümegi képviselő urat rendreutasítom. Most pedig javaslatot fogok tenni a következő ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk ! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, november hő 27-ón délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a sajtóról szóló törvényjavaslatot és ezzel kapcsolatban Lovászy Márton képviselő ur indítványát tűzze ki. (Helyeslés.) Kivan valaki hozzászólni? (Nem!) Hanem, ugy napirendi javaslatomat elfogadottnak jelentem ki. At fogunk térni az interpellácziókra. Szepesházy Imre jegyző: Beöthy László! Beöthy László: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen széles körben keltett és jsedig teljes joggal élénk érdeklődést az a hir, hogy HorvátSzlavonországban a királyi biztosság megszűnése és a normális alkotmányos viszonyok helyreállítása közvetlen küszöbön áll. Ezt az élénk érdeklődést teljesen megmagyarázza és igazolja az a kiváló fontosság és nagy jelentőség, amelyet ettől az egész kérdéstől hazánk közéleti viszonyai szempontjából elvitatni nem lehet. Magyarországon állandóan ós következetesen megnyilatkozott egy törekvés és pedig az a törekvés, hogy viszonyunk a társországokkal szemben egymás kölcsönös megértésén, benső baráti együttműködésünkön és egyenesen a kölcsönös testvéri szeretet etikai alapjain épüljön fel és állandósuljon. (Helyeslés jobbfelöl,) Ez a törekvés, t. ház megnyilatkozott nemcsak az erre hivatott tényezők nyilatkozataiban és cselekedeteiben, de megnyilatkozott magának a magyar törvényhozásnak magatartásában is.
