Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

260 ti&0. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. nagynevű tervezői és alkotói már igyekeztek a sajtószabadságot megteremteni. Még maga az államférfin is, aki hazaszeretetben mindenben hasonló volt Kossuth Lajoshoz, csak a módok és módszerek megválasztásában tért el tőle és habár ezen nemes munkában való vetélkedés őt féltékenynyé tette és kigúnyolta Kossuthnak a hírlapja által elért nagy eredményeit és azt mondotta, hogy az újságírás szerepe csak annyi, mint a sereg után kullogó fráter misericordi­anusé, azonban kétségtelen, hogy a sajtószabad­ság az emberiség minden része szabadságának elengedhetetlen alfája. Ez a szabadság bölcsője és hajnalhasadása. Még jobban kitűnik ennek a tételnek igazsága, ha az ellenkezőre nézünk. Minden zsarnokság a sajtószabadság eltiltásával kezdi. (Elénk éljen­zés és taps a baloldalon.) Csak nemrégiben ér­tünk meg egy időszakot hazánk történetében, szomorú, hogy megértük s csak az vigasztal, hogy történt azóta még rosszabb is ennél. (Derültség.) Mi volt első teendője az akkori kormány­zatnak? Az, hogy elnémitotta az utezák prole­tár pacsirtáit, a rikkancsokat, elcsönclesitette az utczákat, jöttek a lapbeszüntetések és elkobzá­sok, jött az éjjeli ügyész, megszűnt a sajtó­szabadság. Elhiszem, hogy a hatalmi túltengés sok minden dologra elragadtatja magát. Én, aki a hatalmat sohasem élveztem, nem birhatok kellő ítélőképességgel annak csábító ereje felől, hogy milyen lehet a hatalom; nem is irigylem azoktól, akik a hatalmon vannak, mert én sze­gény sorban is, elnyomottan is, tudom szolgálni hazámat és a szabadságot. (Élénk éljenzés és taps a báloldalon,) De az bizonyos, hogy akármire ragadja is a czézárokat a hatalmi túltengés, nincsen a világnak olyan czézárja, aki a kikeletnek fel­pirkadását meg tudná akadályozni azzal, hogy egy pár pacsirtát befogat és azokat kalitkába, börtönbe záratja. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Daczára annak az éles ellentétnek, amely a politikában köztünk van, azt hiszem, megma­radtam a tárgyilagosság korlátai közt, senkit személyében és intenczióiban meg nem gyanúsí­tottam. De ha én ilyen magatartást tanúsítot­tam, engedtessék meg nekem most, mikor be­szédem utolsó részét mondom el, arra hivni fel a t. häz figyelmét, hogy Shakespeare nemcsak azt mondta, amit a minister ur méltóztatott czitálni, hogy Shakespeare nemcsak a sok sza­badságról beszólt, hanem kárhoztatta a gonosz hamarságot is, amely jóra nem visz, jóra nem vezet. Nem akarom kétségbe vonni azoknak a jóhiszeműségét, akik ily módon akarják boldo­gítani hazájukat, de erősen kételkedem benne, hogy az lehetséges legyen akkor, amikor a zsar­nokság útjába meredő védgátakat pusztítják el a jövő zsarnokság útjából, amelyek reánk zúdul­hatnak. (Ugy van! balfelöl.) Én ennek a mun­kának kárhozatos voltát nem győzöm uton-ut­félen hangoztatni, de a meggyőződését azért nem akarom elvitatni senkitől sem, csak nem tudom megérteni azokat, akik ily módon akar­ják boldogítani hazájukat. Ezért legyen szabad nekem egy másik nagy szeliemóriásből: Dan­teből idézni, aki azt mondja, hogy a pokol tornácza jó szándékkal van kikövezve. S azoknak a jó szándékkal indult nagy államférfiaknak, akiknek a sorsa mégis csak tragikum a nemzet történetében is, az életben is, ezitálom ismét Dantét, aki azt mondja, hogy a pokol kapuján ez a felírás van: késő ! (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután a napirend tárgyalására szánt idő letelt, át fogunk térni az interpellá­cziókra. Förster Aurél: Gyerünk! Gyerünk! (Zaj a baloldalon. Derültség jobbfelöl,) Sümegi Vilmos: Megrendelt interpellácziót nem hallgatunk meg! (Zaj a baloldalon, Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! A. képviselő urak távozhatuak az ülésteremből, de a tanácskozás menetét nem szabad zavarniok. Sümegi Vilmos: Jó éjszakát! Elnök: Sümegi képviselő urat rendreuta­sítom. Most pedig javaslatot fogok tenni a követ­kező ülés idejére és napirendjére nézve. (Hall­juk ! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legköze­lebbi ülését holnap, csütörtökön, november hő 27-ón délelőtt 10 órakor tartsa és annak napi­rendjére a sajtóról szóló törvényjavaslatot és ezzel kapcsolatban Lovászy Márton képviselő ur in­dítványát tűzze ki. (Helyeslés.) Kivan valaki hozzászólni? (Nem!) Hanem, ugy napirendi javaslatomat elfogadottnak jelentem ki. At fogunk térni az interpellácziókra. Szepesházy Imre jegyző: Beöthy László! Beöthy László: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen széles körben keltett és jsedig teljes jog­gal élénk érdeklődést az a hir, hogy Horvát­Szlavonországban a királyi biztosság megszűnése és a normális alkotmányos viszonyok helyreállí­tása közvetlen küszöbön áll. Ezt az élénk ér­deklődést teljesen megmagyarázza és igazolja az a kiváló fontosság és nagy jelentőség, amelyet ettől az egész kérdéstől hazánk közéleti viszo­nyai szempontjából elvitatni nem lehet. Magyar­országon állandóan ós következetesen megnyilat­kozott egy törekvés és pedig az a törekvés, hogy viszonyunk a társországokkal szemben egymás kölcsönös megértésén, benső baráti együttműkö­désünkön és egyenesen a kölcsönös testvéri sze­retet etikai alapjain épüljön fel és állandósuljon. (Helyeslés jobbfelöl,) Ez a törekvés, t. ház megnyilatkozott nem­csak az erre hivatott tényezők nyilatkozataiban és cselekedeteiben, de megnyilatkozott magának a magyar törvényhozásnak magatartásában is.

Next

/
Thumbnails
Contents