Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

i8U. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 259 vényjavaslat megalkotásánál segítségére legyenek az igazságügyi kormányzatnak és a magyar törvényhozásnak, akkor ez a tiszteletreméltó önzésnek az a szerrrpontja, amely elől nem lehet elzárkózni, amelyet illik méltányolni, mert hiszen nemcsak nagy, vitális, ideális érdekekről van szó, hanem egyszersmind kenyérkérdésről is. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Én is óhajtandónak találom, hogy minden szellemi munkát jól meg tudjon fizetni, jó viszontszolgálatban tudjon részesíteni a mi országunk. Kívánnám, hogy a sajtó minden igaz munkásának szellemi értékével, erkölcsi hivatásával arányban álló ellenszolgálatban volna része. De a mi viszonyaink között ez ez idő szerint szinte elérhetetlen. Igazán mondhatom, nagyon csekély az az összeg, amivel egyes íróknak, hírlapíróknak a maguk nagy fáradságáért be kell érniök, Kevesen vannak olyan szerencsések, akiknek jövedelme arányban áll tehetségükkel. (Ugy van! halfelől.) Kern csoda, ha ezektől az előkelő íróktól, akik oly szerencsés körülmény közé jutottak, hogy szellemi termékeiket megfelelően tudják értékesíteni, a sajtó szerényebb munkásai — hiszen gazdagok és szegények mégis csak testvérek — azt várják, hogy ne vonják meg tőlük támogató jobbjukat akkor, mikor alkalmuk nyílik a magyar törvényhozásban megnyilatkozniuk. Ez nem pártpolitika, ez egy létérdek kérdése. (Helyeslés balfelöl.) Sok czivódást, sok visszavonást láttunk már a múltban, de azt is láttuk, hogy a magyar jellem alaptulajdonsága, hogy nem haragszik sokáig. Láttuk, 1522—1523-ban a mohácsi vész előtt, a kalocsai érsek és a horvát bán egymás szakállába kaptak és jól megczibálták egymást. A jó érzésű magyar embernek épen az okozza a legnagyobb keserűséget, hogy »Csattogása között idegen agyarnak Legnagyobb ellene magyar a magyarnak.* De most, mikor egy mindnyájunkat érdeklő magyar ügyről van szó, mikor a helyzet az, hogyha a reakezió diadalra jut, sem itt, sem ott, nem lesznek vesztesek, hanem vesztes csak a magyar nemzet lesz. (Taps balfelöl.) Azoktól a kiváló kollégáktól tehát méltán várhatna a sajtó szegényebb, de buzgó munkásai támogatást. Nekem nagyon fáj, hogy a kötelességüket teljesítő munkások között visszavonás van, de meg tudom érteni. Ámde politikai okok által nem engedném befolyásoltatni a sajtószabadság megőrzésének kérdését. Ez nem pártpolitika kérdése, ez a világ kultúrájának, progressziójának és a magyar nemzet létének kérdése. (Taps balfelöl.) Beszédem bevezető részében hivatkoztam Hantos Elemér t. képviselőtársam beszédére, amelyben kimutatta e javaslat gazdasági előnyeit, (Derültség balfelöl.) és amelyben elmondta azokat az okokat, amelyekért szükséges gazdasági szempontból is megrendszabályozni a sajtót. Azt mondta, hogy a sajtónak azon eljárása, hogy gazdasági bajainkat feltárta, sőt még nagyította is, volt előidézője nagyon sok vállalat gazdasági megrázkódásának és válságának. Ha valamely baj megvan, ez mindenesetre nagyobb baj, mint az, ha azt a bajt az újságba kiírják. Hogy az újságírás lenne az oka a gazdasági viszonyok hanyatlásának, ezt már csakugyan nem lehet akczeptálni. Ez olyan külön, saját találmánya Hantos Elemér képviselő urnak, amely a mi felfogásunk szerint, hála Istennek, nem egészen fedi a tényleges igazságot. Hanem abban igazsága volna t. képviselőtársamnak, ha azt mondaná, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és átmegy az életbe, akkor ennek a gazdasági élet terén mutatkozó pusztító hatásai kiszámíthatatlanok lesznek, hogy exisztencziák ezrei, sőt tizezrei fognak tönkremenni, elkezdve a legmagasabb fokokon állóktól, a legmagasabb fokokon büszkélkedőktől le egészen az utcza csiripoló verebéig, az utczai rikkancsig. (TJgy van! a baloldalon.) Exisztencziák, nyomdák, a sajtóval összefüggő egyéb intézmények fognak tönkremenni, amelyek ma, ha soványan és szegényesen is, de mégis megadják egy csomó embernek a lét fentartására szükséges eszközöket, de ha egy lapot nem engedélyeznek, a nem engedélyezett lapból nem is lehet megélni. Ha pedig a kolportázsjogot vonják meg, annak, aki a lap utczai terjesztéséből szerzi be a maga pár fillérjét, mindennapi szükségletét, annak az jobban fog hiányozni, mint nagyon sok jómódban dúslakodó urnak a százezer vagy a millió, mert annak sokkal szükségesebb szegényes betevő falatja, mint az a felesleg, amelylyel a gazdag jóformán alig tudott mit csinálni. (Ugy van! a baloldalon.) Amidőn a törvényjavaslatnak ezen gazdasági hátrányaira is felhívom a t. ház szíves figyelmét, azt hiszem, hogy ezek méltatása elől sem szabad elzárkóznia az igen t. igazságügyminister urnak, ha figyelmére méltatja azt a szempontot, hogy nemcsak igazságügyin inistersége alatt, nemcsak egyetemi tanár korában, nemcsak a katedrán, nemcsak a ministeri bársonyszékben, hanem mindenütt meg kell őriznie tetteinek azon tulajdonságát, hogy a bölcsesség vezesse, erő végezze és szépség díszítse. (Taps a baloldalon.) Nem volna tehát szép és méltányos, ha a törvényjavaslat miatt esetleg exisztencziájukat vésztők sorsának mérlegelésétől könyörtelenül elzárkóznék. (Ugy van! balfelöl.) Az államok szabadsága keletkezésének első megnyilvánulása a sajtószabadság proklamálása. A franczia forradalom még nem tört ki, már azt megelőzőleg a franczia parlamentben Mirabeau 1789-ben hirdette a sajtószabadságot és maga is tollal szolgálta a sajtószabadság ügyét Kossuth Lajos pedig Pesti Hírlapjában már 1848 előtt szolgálta a szabad sajtót és a magyar doctrinaireek, az 1843-iki büntetőjavaslatnak a 33*