Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

k$Ü. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán-. 257 is rá a feleletet és tudom, bogy ő nem is fog a feleletadástól elzárkózni, én pedig szerencsémnek tartanám, ha olyan előkelő jogásztól, mint amilyennek mi tiszteljük az igazságügynűnister urat, a politikájától eltekintve, szeretném, hogyha tőle kitanitást nyernék a tekintetben, hogy ha ez a törvényjavaslat majd törvényerőre emelkedik, mondja meg nekem az igazságügyminister ur, marad még valami a sajtóügyekből az esküdtszék számára? (Felkiáltások balfelöl: Semmi sem!) Én azt hiszem, ha marad is valami, az nagyon kevés. Balogh Jenő igazságügyminister: Rágalmazás, becsületsértés, izgatás! Benedek János: Sem a rágalmazás, sem a becsületsértés nem marad meg, mert azt hiszem, hogyha a törvény értelmében ott marad is, csak lesz esze mindenkinek, hogy becsületsértésért vagy rágalmazásért nem fog drága sajtópert indítani, mert ide kell jönnie esetleg Budapestre, drága pesti fiskálist kell vennie, azt fizetni, hogy esküdtszéki parádés sajtóper legyen, amellett ott van a bizonyítási eljárás megengedése, a szabad mérlegelés stb., szóval: ki van téve minden veszélynek. Nem jön annyi Scylla és Charybdis közé, hanem meg fog elégedni azzal a kegyes gondoskodással, amelylyel kiterjed az igazságügyminister ur figyelme arra, hogy senkinek se jusson eszébe sajtó utján elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás miatt sajtópert inditani. Miért indítson esküdtszék előtt sajtópert, amikor itt van neki a 24. §. 7.bekezdése, amely azt mondja: (olvassa) : »Az, aki szándékosan valótlan hirt tesz közzé és ezzel kárt okoz.« Hiszen ez, t. képviselőház, sokkal kényelmesebb paragrafus, mint a becsületsértés paragrafusa és annak dacára, hogy ez csak paragrafus, ez azért mégsem részletkérdés, mert velejébe lát az egész törvénynek; hiszen sajtószabadság esküdtszék nélkül nincs. (Helyeslés balfelöl.) Azt kérdeztem az igazságügyminister úrtól, hogy mi marad még meg és azt mondja, hogy megmarad a becsületsértés és a rágalmazás. En azt állítom, hogy megmarad a papiroson, de tényleg senki sem fogja igénybe venni. Gondolom, Rakovszky Iván képviselő ur volt az, aki az általános vita folyamán minden megszakítás nélkül zavartalanul bizonyítgathatta ezen részletszakasznak az üdvös voltát. Azt mondta, hogy ez igenis, nagyon üdvös és helyes intézkedés, mert sokkal nagyobb bűncselekmény szándékosan valótlant mondani, mint jóhiszeműen rágalmazni. (Derültség balfelöl.) Rakovszky Iván: Hátha nem tudom bizonyítani ? Benedek János: Ha politikusnak és büntetőjogásznak ilyen fogalmai vannak, (Zaj. Elnök csenget) mondom, ha a t. túloldal igen jó hírben álló, jónevü és igyekvő közjogászának ilyen fogalmai vannak a büntetőjog, a bűnvádi perrendtartás alapelveiről, akkor a t. igazságKÉPvn. NAPLÓ. 1910—1915. sx. KÖTET. ügyminister ur még egy gyei tartozik nekik, azon köszöneten kivül, amelyet juttatott, amikor beszédét befejezte: az egyetemre befizetett tandíjnak a visszaadásával. (Élénk derültség, éljenzés és taps a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: A ház egyes tagjaival szemben ilyen sértő kifejezést ne méltóztassék használni. (Felkiáltások balfelöl: Ez csak nem sértő!) Benedek János: Már most meg akarom előzni azt a két jól fésült urat, akit esetleg hozzám küldenének, bár semmiféle okom nincs tőle tartani, de kijelentem, hogy Rakovszky Iván urat egyáltalában nem akartam sérteni. (Elénk derültség és taps a bal- és szélsöbaloldalon.) Azonban bizonyos dolog, hogy ez a büntetőjog rendelkezéseinek legalább is helytelen magyarázása. És ha a t. képviselő ur a büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás egyes rendelkezéseit ilyen módon értelmezi, akkor csakugyan nem csodálkozom azon, ha beszédét is a középkori arisztokratikus államfelfogással kezdette s nehezen akart vagy tudott eljutni arra a demokratikus térre, amelyen 1848-ban a a sajtószabadságról szóló törvényt megalkották, amelyet nem is tudtunk elképzelni másként, csak az esküdtbíróság intézménye mellett: (Igaz! TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! Jóhiszemű rágalmazást a világ egyetlen büntetőkönyve sem ismer. (Igazi TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky iván: Hogyne lehetne! Például hamis okirat alapján! Benedek János: Ha valaki olyan hirt ad le a sajtóban, amely által valaki magát megrágalmazva, vagy becsületében megsértve érzi és kisül, hogy ez jóhiszemüleg, tévedésből történt, tehát félrevezetés alapján, akkor megvan a reperáczió azonnal, akkor abból nem lesz bűncselekmény, mert bűncselekményt csakis szándékosan lehet elkövetni. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Rágalmazást pedig szándék nélkül el sem tudok képzelni. Rágalmazást csakis szándékosan lehet elkövetni, ha valakiről olyan tényt, még pedig pozitív tényt állítok, amelylyel őt megrágalmazom, ha tehát azt mondom, hogy ekkor meg ekkor lopott vagy összejátszott egy bankkal, milliókat vett fel tőle, (Elénk taps és derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) vagy nem tudom én, mit csinált. Szóval rágalmazok, ha a legdiffaniálóbb pozitív állításokat mondom valakiről a sajtóban. Természetes, hogy ez sajtóbeli rágalmazás és abban az esetben is, ha ennek a valótlan volta bebizonyulna, még akkor sem lenne ez jóhiszemű rágalmazás, mert ha kiderülne is, hogy ez a sajtóbeli állítás valótlan, hogy annak semmiféle alapja nem volt, bizonyos, hogy az csak rosszhiszemű rágalmazás lehet s az illető, aki azt a hirt leadta, méltó lenne arra, hogy ezért megbüntessék. (Igaz! TJgy van! Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Éljen Désy 33