Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

november %-an, szerdán. 254 kÉO. országos ütés 1913 i lapot a 16. §-ban körülírt bejelentésnek tudomásul vétele előtt indít, vagy a kiadótól, vagy a szerkesztőtől megkívánt személyes feltételek megszűnése után a lapot a 16. §-ban körülirt bejelentés elmulasztásával vagy tudatosan a törvénynek megfelelő más kiadd közbenjötte vagy más szerkesztő alkalmazása nélkül adja ki«. Mindez szigorú büntető rendelkezés alá esik. így a harmadik pontban felemiitett vétség, tudniillik ha valaki lefoglalt lapot tovább ad, — még pedig hogy milyen módon, azt a törvény felsorolja, — azt egy hónapig terjedhető fogház s száz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy most a sajtóról szóló törvényjavaslatnak általános vitája folyik; méltóztassék kissé alkalmazkodni az általános vita keretéhez és ne méltóztassék ennyire belemenni a részleteknek tárgyalásába. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és a széls'öbaloldalon.) Förster Aurél: Maguk aludjanak! Benedek János: Bocsánatot kérek a t. háztól, de igazán mondhatom, hogy arról nem tehetek,, hogy a részletekbe mentem. Én megmaradhatok az általánosság terén, sőt ígérem, hogy csak az általánosságok terén fogok maradni, de mentségemül legyen szabad ismét elmondani, hogy regarddal igyekeztem lenni a t. igazságügyminister ur óhaja iránt, hogy szóljunk a részletekhez és ismertessük meg vele óhajtásainkat, mert kilátásba helyezte, hogy amennyiben elfogadható módosításokat nyújtunk be, a maga részéről nem zárkózik el azok elől, legfeljebb néhány dolog volt, amelyekről kimondta, hogy azokhoz köti magát. Továbbá maga a minister ur több dolgot hozott fel, amelyek tényleg a részletekre tartoznak; ezekre akartam reflektálni; de tartoznak azok az általánosságra is. És én a magam részéről csak a czenzura kérdésében akartam bizonyítani, hogy e törvényjavaslat visszaállítja a czenzurát. Az igazságügyminister ur igen is belement a részletekbe és amiket elmondott, azokat nem hagyhatjuk szó nélkül. Nem mondom, hogy rögtön megczáfolok mindent, de szerény tudásom és jó szándékom szerint igyekezem felelni az ügynek, a sajtójognak, a sajtószabadságnak érdekében. A mínisternek megvan a módja és alkalma, hogy mindenkor felszólaljon általánosságban a részleteknél, határozati javaslatok benyújtásakor az alkotmány értelmében szólhat bármikor, én pedig a házszabályok értelmében nem tudom, mikor szólhatok, talán csak most az egyszer. Természetesen meg kell ragadnom ez alkalmat, amikor nyilatkozhatom, mert ha nem adok visszhangot arra, amit a minister ur mondott, ugy tűnhetnénk fel az olvasóközönség előtt, mintha nem is tudnánk felelni, hanem a minister meggyőző érveitől egyszerre paffok lettünk és egy szót sem tudunk szólni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Már sokszor hangoztattam, hogy semmiféle személyes éle nincs annak, amit mondani akarok, sőt mondtam, hogy mindjárt szeretnék én is a részletekre áttérni, de foglalkoznom kellett a minister ur beszédével, mert olyanokat mondott, amelyeket czáfolatlanul hagyni nem lehet. ííem polemizálni akartam az elnök úrral, csak mentségemet akartam a házszabály értelmében felhozni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kétségtelen, hogy valamely sajtójog, vagy a sajtószabadság értelmében van megoldva, vagy pedig annak ellentéte, a sajtóczenzura értelmében. A sajtóczenzura ismérve a preventív rendelkezés, a sajtószabadság ismérve pedig az, hogy utólag alkalmazzák a repressziv intézkedéseket. ISÍem zárkózunk el a sajtó terén mutatkozó visszaélések ostorozásától és megtorlásától, sőt társadalmi utón sem zárkózunk el, hogy óvjuk a publikumot, különböztesse meg a mérges növényeket az üdvös és nemes gyümölcstől. (Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) Nem zárkózunk el társadalmi téren sem ily módon a sajtó czéljainak szolgálatától, mert a sajtónak nemes és nagy czéljai vannak. Kétségtelen dolog azonban, hogy mihelyt preventív rendelkezéseket foglal magában valamely jogi szabályozás, az már ne kérkedjék azzal, hogy a gondolatok szabad közlésének híve. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez nem részletkérdés, ez alfája minden sajtószabadságnak és amikor valamely törvényjavaslat olyan rendelkezéseket és olyan indokolásokat tartalmaz, mint ez a javaslat, amely nem tudja menteni a preventív rendelkezéseket mással, csak olyan példákkal, amilyeneket felhozott a t. igazságügyminister ur, amivel engem is belevitt a csávába, mert én is felhoztam egy példát a magam szempontjából, amiért elnöki figyelmeztetésben részesültem, (Derültség.) mondom, amikor egy törvényjavaslat rendelkezése szerint az engedélytől van függővé téve valamely időszaki sajtóorgánumnak megjelenése, továbbterjesztése és fenmaradása : akkor az a tervezet nem léphet fel azzal az igénynyel, hogy olybá tekintsük, mint folyományát a sajtójog terén való fejlődésnek, nem kérkedhetik ezzel, nem kérhet magának helyet azok között a szépemlékű törvényalkotások között, amelyek a magyar sajtóban eddigelé helyet foglaltak. Mert habár az 1848. évi XVIII. t.'-cz. nem tökéletes alkotás, sőt bizonyos részleteiben tökéletlen, azért alapelveiben, az általa megőrzött nagy igazságok kidomboritásában, annak a czélnak feltüntetésében, amelyet szolgál, olyan korszakalkotó alkotás, hogy minden idők törvényalkotásainak büszkesége lehet és mellette ez a javaslat igazán eltörpül. Amikor ennek a törvényjavaslatnak indokolása nyomon kiséri a magyar sajtó ügyének fejlődését, akkor felállítja azokat az alapelveket, amelyek szerint a sajtó világszerte fejlődött; de éppen ezt a fejlődési proczesszust téveszti szeme