Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

kSÖ. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 25-i Mert igenis, t. igazságügyminister ur, ez a törvényjavaslat vissza akarja állítani az előzetes czenzurát, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) vissza akarja állitani azt, nem is in optima, hanem in pessima forma. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ép igy a czenzurának visszaállítása az is, hogy a kolportázs-engedély kérésénél előzetesen be kell mutatni a lapot (Ugy van! balfelöl.) és ha a közrend, a közerkölcsiség és még sok más szempontból, ami a törvényben fel van sorolva, valami kifogásolni valót talál abban a közigazgatás első tisztviselője, akkor megvonja az engedélyt, vagy meg sem adja. Mi egyéb ez ismét, mint az előzetes czenzurának visszaállítása? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sőt, t. képviselőház, — bár hiszen a multakért nem kell rekriminálnunk akkor, mikor egy ilyen törvényjavaslattal foglalkozunk — ez a törvényjavaslat két héttel ezelőtt még nem is igy festett, mint amilyen most. Két héttel ezelőtt még latitüdöt, felhatalmazást akart adni a t. kormány a belügyministernek arra, hogy a jövőben is belátása szerint uj, olyan okokat teremtsen, statuáljon, amelyek alapjai lehessenek az engedély meg nem adásának, vagy a már megadott kolportázsjog felfüggesztésének, visszavonásának. Szóval, még ilyen omnipotens joggal is fel akarta ruházni a javaslat a belügyministert. Ez tehát, t. képviselőház, mutatja az intencziót; és ha ma már ez nincs is benne a javaslatban, mindenesetre elég, ami még benne maradt. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások balfelöl: Az is sok!) y Ezek mind olyan dolgok, amik arra mutatnak, hogy ezt a javaslatot nem a sajtószabadság megvédelmezése érdekében, hanem tisztán csak politikai czélzatbol terjesztették elő. Már pedig a sajtóra a politikában szüksége van az igazságügyminister urnak is, szükségem van nekem is és szükségünk van mindnyájunknak, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) akik gondolatainkat, irányelveinket a sajtóban akarjuk megvitatni. Elvégre a sajtóban még helye lehet a kontradiktórius eljárásnak, ha a házban ez idő szerint hézagos is addig, amig az óhajtva várt és remélt alkotmányos reparáczió be nem következik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ellenben a sajtó terén, ugyebár, még sok mindent megvitathatunk. És most ennek a lehetőségét akarja elzárni ez a törvényjavaslat, vagy ha nem akarja is azt elzárni, de mindenesetre alkalmas arra, hogyha majd olyan kormányzat, olyan irányzat jön, amely igy fogja fel ennek a javaslatnak értelmét, — amint talán a t. igazságügyminister ur nem akarta felfogni, de azért tényleg mégis ilyen alakban került ez a javaslat a képviselőház színe elé — az abból fegyvert kovácsolhat a maga politikai tőkéje számára és tönkreteheti vele az ellenvéleményt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen mondhatom, t. képviselőház, hogy ez a javaslat most is nagyon alkalmas arra, hogy különösen választások alkalmával az ellenvélemény, annak megnyilatkozási módja, megnyilatkozási lehetősége a minimumra redukáltassák, sőt, hogy az teljesen lehetetlen legyen. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) T. Képviselőház! Növeli ezeknek az intézkedéseknek súlyos voltát nemcsak azoknak tartalma, nemcsak a benne foglalt lényeg, amely belevág a sajtószabadság elevenjébe, hanem növeli ezeknek sérelmes és súlyos voltát az, hogy az elkövetett deliktumokkal — ha egyáltalában ezek deliktumok — arányban semmiképen nem álló rendkívül súlyos büntetéseket szab valamennyi olyan intézkedésnek megszegésére, amely a sajtórendészet nagyobb biztosítása szempontjából ebben a törvényjavaslatban benfoglaltatik. Itt van a törvényjavaslat 58. §-a amely azt mondja (olvassa) : »ha a kiadó e törvény 17. §-a értelmében kiadói jogát elveszti«. A 17. §. pedig azt mondja, hogy (olvassa) : »Időszaki lap kiadója, vagy ha a lapot jogi személy vagy társaság adja ki, az ügyvitelre jogosított egyén, aki a kiadásért személyesen felelős, csak nagykorú magyar állampolgár lehet, aki állandóan az ország területén lakik ós bűntett miatt öt éven belül, aljas okból elkövetett vétség miatt pedig három éven belül büntetve nem volt, csőd vagy gondnokság alatt nem áll, szabadságvesztésbüntetést nem tölt és a politikai jogok gyakorlásától felfüggesztve nincs.« Időszaki lap felelős szerkesztője is csak az lehet, aki szabadságvesztésbüntetésben nincs. Pedig nálunk roppant könnyű szabadságvesztés büntetést fogni! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) S azonkívül a szabadságvesztésbüntetés nemcsak aljas okból elkövetett vétség, hanem más vétség miatt is bekövetkezhetik, pláne hírlapoknál gyakori eset a párbajozás vagy a sajtóvétség esete. Ha sajtóvétség miatt be van csukva a szerkesztő vagy a kiadó, akkor mi történik? Balogh Jenő igazságügyminister: Nem zárja ki, nincs kizárva! Benedek János: Ennek a törvényjavaslatnak értelmezéséből ez egyáltalában ki nem olvasható. Súlyos rendelkezéseket füz ehhez a 24. §. A 24. §. ugyan pazarul megemlékszik a terjesztés terén elkövetett mindenféle visszaélésekről és azt mondja, hogy vétséget követ el, aki a nyomdavállalatot olyan módon, mint ahogy a törvény előírja, be nem jelenti, továbbá (olvassa) : »Az, aki büntető ítélettel sújtott vagy előzetesen lefoglalt, vagy a nyomda vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosának nevével és a nyomtatás vagy más többszörösités helyének megjelölésével el nem látott, vagy a 10. §. harmadik bekezdése szerint a terjesztésből kitiltott sajtótermékeket — e körülményt ismerve — bármily módon terjeszt.« De összefügg ezzel még a negyedik pont is, amely szerint (olvassa): »az, aki időszaki