Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

248 480. országos ülés 1913 november "ití-án, szerdán. ezekhez az elvekhez egyáltalában nem volt hü. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Az igen t. igazságügyminister ur ma tartott beszédében újra lándzsát tört a kauczió intézménye mellett. Bátor vagyok e tekintetben hivatkozni arra, hogy 1907-ben a ininister urnak akkori hivatali elődje kérdést intézett a budapesti ügyvédi kamarához a sajtóeljárás szabályozására vonatkozó alapelveket illetőleg, s az ügyvédi kamara választmánya — mert a közgyűlés akkor nem foglalkozhatott ezzel a kérdéssel —, épen a hiiiapi kauczióra vonatkozólag is kijelentette, hogy a hírlapi kauczió intézményét helytelennek, eltörlendőnek tartja. (Igás! Ugy van! balfélől.) Ez nemcsak a sajtószabadság lényegével van szerves kapcsolatban, hanem összefüggésben áll a mi gazdasági helyzetünkkel is s az igazságügyminister ur mégis azt mondta, hogy neki ragaszkodnia kell Budapesten az 50.000 K, vidéken pedig a 20.000 K kauczióhoz azért, mert a várható sokrendbeli büntetés fedezésére csakis ilyen összeg lehet megfelelő alap. (Ugy van! balfélől.) T. képviselőház! Én és a velem együtt gondolkozók általában azon véleményben vagyunk, hogy a hirlapi kauczió nem szükséges, azt el kell törölni ... Bródy Ernő: Elavult! Benedek János: ... és egyike azon intézményeknek, amelyek már elavultak, amelyek helyén voltak annak idején, mikor ez az intézmény a sajtószabadsággal együtt létesíttetett és amely, hogy a mi törvénykönyvünkbe is bekerült, annak tulajdonitható, hogy oly sebbel-lobbal, oly sietve kellett megalkotni azokat a 48-iki törvényeket, hogy bár alapjaikban világeszmék és örökbecsű igazgyöngyei lesznek mindig a magyar törvényalkotásnak, azonban bizonyos részletkérdésekben nem volt alkalmuk azokat a törvényhozóknak kellőképen előkészíteni, s így bizonyos tekintetben elsietve hozattak azok a törvények. Hiszen nemcsak az 1848.: XVIII. t.-cz., hanem az 1848: XX. és más olyan, pl. az ország ezimerére, a vallás egyenlőségére vonatkozó törvény van, amelyet méltán lehetne bizonyos tekintetben felületességgel vádolni, anélkül, hogy a kegyeletet sértenők. Kétségtelen, hogy az 1848-ban inaugurált sajtószabadság törvényes rendezésének elavult intézkedése a kauczió, amelyet ma már kiküszöbölt a viszonyoknak előrehaladottsága. (Igás! Ugy van! balfélől.) - Ha mindig, különösen ott, hol a sajtószabadságot sújtó rendelkezéseket akár inaugurálni, az igen t. igazságügyminister ur külföldi példákra szeret hivatkozni, hát miért épen ott hivatkozik ezekre, ahol helyzetünket súlyosbítja és miért nem hivatkozik az ilyen dolgoknál, mint a kauczió ? Hiszen kauczió nincs már sehol sem a külföldön, illetve egy pár helyen van csak, de talán ez nekünk nem imponál, (Felkiáltások balfélől -' Horvátországban!) Nekünk legjobban imponál Ausztria, — illetőleg nekem nem imponál, ez ellen tiltakozom, csak szeretnék hivatkozni Ausztriára —, Ausztriában sincs meg a kauczió intézménye. Amikor kedves gondolata azoknak, akik a közös intézményeket szeretik fentartani, hogy a két országnak intézményei egyöntetűen rendezkedjenek be ós igazodjanak, idomuljanak, simuljanak egymáshoz, hát miért csak a rosszban igyekszünk idomulni, simulni az ausztriai viszonyokhoz, 'igyekezzünk már egyszer a jóban is simulni! Ez pedig jó intézkedése az osztrák jognak, átvehetjük, mint ahogy megtették az erdélyiek, a horvátországiak, a határőrvidékiek, meg a kapcsolt részek, hogy egyszerűen átvették az osztrák magánjogot, amely kétségtelenül egyike a legkitűnőbb magánjogoknak, habár a mi speeziális viszonyainkra nincs is tekintettel. A jó dolgot átvehetjük akkor is, ha osztrák. E tekintetben megengedheti magának az igazságügyminister ur, hogy osztrák dolgokat vegyen át, bizonyára nem vádolja majd senki azzal, hogy bécsi portékával igyekszik a magyar judikaturát esetleg megfertőztetni. Az ilyen jó intézkedéseket szívesen látjuk a magyar törvényhozásban. Az igazságügyminister ur azonban annyira kérlelhetetlen, hogy ragaszkodik az 50.000 K-hoz, vidéken a 20.000 K-hoz. Ha már ennyire ragaszkodik hozzá, akkor legalább vegye valamivel kevesebbre, mert vegye figyelembe, hogy mi szegények vagyunk. Én legalább azt hiszem, hogy a kirlajfirodaloniból becsületesen élő annyi embernek kenyerét nem szabad koczkára tenni csak azért, mert az a hírlapkiadó vállalat vagy nyomda nem képes letenni az 50.000 K, vagy vidéken a 20.000 K kaucziót. Elvégre közgazdasági viszonyainknak romlását figyelembe veheti és talán fogja is venni az igazságügyminister ur, és ha már a kaucziótól nem képes teljesen elszakadni . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bródy Ernő: El kell törölni! Elnök (csenget): Kérem Bródy képviselő urat, ne méltóztassék mindig zavarni a szónokot. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Benedek János: . . . mert én nem akarom azt mondani, hogy vagy legyén, vagy ne legyen, hanem azt mondom, hogy ha mindenképen ragaszkodik az igazságügyminister ur a kauczió intézményéhez, legalább szíveskedjék azt mérsékelni, vagy ha Bródy Ernő t.. képviselőtársamnak nem tetszik ez az ajánlat, mert ő még a mérsékelt összegű kauczióhoz sem járul hozzá... Bródy Ernő: Xem, semmíképen! Benedek János: . . . én sem, de mondom, csak mint kevésbbé peiust, tehát mint meliust akarom felemlíteni, — van szerencsém még egy más alternatív ajánlatot tenni az igazságügyminister urnak: méltóztassék a törvényjavaslatban megszabott büntetéseket enyhíteni (Helyeslés balfélől.), a 600 koronákat leszállítani 200 koronákra, azután a 4000 koronákat 1000 koronákra (Igaz! Ugy van! balfélől.), amikor aztán megfelelőbb lesz az alap és nem kell