Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

480. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 247 vével és ez a biró azt mondja, hogy állandó tartózkodó helye, vagy rendes keresetforrása nincs, mert nem minősiti rendes keresetforrásnak a czikkirást. Akkor, ha valami rigorózus ügyész és biró elé kerül az ilyen czikkirő-munkatárs ügye, — pedig valami nagy enyheséget, különösen a sajtóügyekben éjjen nincs okunk feltételezni — akkor módjukban áll az illető inkriminált czikk szerzőjét, ha ilyen czikkirő-munkatárs, azonnal letartóztatni vagy vizsgálati fogságba tenni. Nézzük a 141. §. 3-ik pontját. Ez azt mondja (olvassa): »Ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt valamely tettestársat, részest, orgazdát, bűnpártolót vagy tanút hamis vallomás tételére vagy a vallomás megtagadására, illetőleg szakértőt hamis véleményadásra birni, vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni vagy elrejtem törekedett vagy törekszik«. Hát t. képviselőház, ehhez sem kell sok kommentár. Én azt hiszem, hogy egy-egy bűncselekménnyel, akár sajtóvétséggel terhelt embert sem lehet könnyebben gyanúba fogni, mint ezen paragrafus alapján. Elvégre mindenki igyekszik magát menteni, pláne most mindenkinek kell sietnie a bizonyítékok beszerzésével, és ha volt egy nagy bizonyítéka, amelyet azonnal produkált volna, mint ahogy az igazságügyminister ur mondotta, hogy vannak külföldi törvények, mint pl. az angol stb., amelyek nem nyolcz, hanem öt napot szabnak meg a bizonyítékok előterjesztésére — mert mint az újságírók önérzettel mondják, hordja zsebében minden újságíró a bizonyítékot, ha valamit állit, — jól van, de nem áll módjában használni : ebben az esetben gondoskodni kell más bizonyítékról és lótni-futni kell más bizonyítékok után, kérdezni egyik-másik barátját, emlékszik-e vagy nem: ez már ok arra, hogyha az ügyésznek vagy a vizsgálóbírónak tudomására jut, azt mondja, hogy a tanukat informálni, dojjpingolni igyekszik, hogy kedvező vallomást tegyenek vagy ne mondjanak el valamely dolgot. Erre van preczedens nemcsak a hírlapirodalom, hanem a magasabb publiczisztika körében is, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ellenben a hírlapírót nagyon könynyen lefülelhetik, pláne ha valakinek pikje van rá. Nem akarok gyanúsítani senkit, sem a vizsgálóbírót, sem az ügyészt, csak fel akarom tárni a t. ház előtt, hogy itt van egy nagyon lényeges, igazán alapvető rendelkezése a törvénynek, melynek alapján ime, le lehet tartóztatni bármely sajtóvétségi eljárás folyamán bárkit, ha ezen esetek fenforognak. Nem teljes joggal kivánkozhatik tehát az igazságügyminister ur a koaliczió által előkészített tervezetre, mert abban a lefoglalásnak csak az esetben volt helye, ha közszemérem elleni vétség miatt indult meg az eljárás, továbbá külföldivel szemben. De folytassuk tovább. Vájjon valami nagy vívmánynak és liberális rendelkezésnek tarthatja-e az igazságügyminister ur azt, hogy az ő javaslatában a büntető perrendtartás előzetes letartóztatásra vonatkozó szakaszának nem minden rendelkezése foglaltatik benne ? Mert hiszen disztingvál és azt mondja tervezetében, hogy csak három esetben tartóztatható le: a második és harmadik pont esetében, továbbá, ha a főtárgyaláson az idézés daczára nem jelenik meg. Akkor láthatjuk ezt legjobban, ha megnézzük a perrendtartás azon rendelkezéseit, amelyeket nem foglal bele az igazságügyminister ur. Az első bekezdést, a tettenkapást volt szerencsém illusztrálni. Erre nem volt szükség. Nézzük a 4-ik pontot, amelyet nem alkalmaz. Ez azt mondja: (olvassa), »Ha a terhelt nem magyar honos és alaposan tartani kell attól, hogy szabad lábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni«. Vázsonyi Vilmos: Alkalmazza! Benne van a külföldiekre vonatkozólag! Benedek János: Igen, benne van a külföldiekre nézve. Az 5. pont szerint (olvassa): »Ha a terhelt az ellene indított eljárás alatt ujabb bűntettet vagy vétséget követett el; vagy ha bizonyíték forog fenn arra, hogy a terhelt a megkisérlett bűntett vagy vétség végrehajtásával vagy azzal fenyegetőzött, hogy ujabb bűntettet vagy vétséget fog elkövetni.« Ez teljesen benne foglaltatik a második szakaszban ugy, hogy e tekintetben valami különös érdemet nem vindikálhat magának az igazságügyminister ur. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! Volt szerencsém ezekből a pontokból kimutatni a bejelentési kötelezettségre vonatkozólag, az elkobzásra, illetőleg a lapeltiltásra vonatkozólag — amit az igen t. igazságügyminister ur is felemiitett, azonban azt nem méltóztatott mondani, hogy csakis kúriai Ítéletben, a koronaügyész indítványára lehet tenni — továbbá az utczai és házaló elárusitás bejelentésére vonatkozólag — ami szintén nem a bíróságnál, hanem a közigazgatási hatóságnál eszközlendő a javaslat szerint, azzal a különbséggel is, hogy amott csak be kellett jelenteni, itt pedig engedélyt kell kérni — volt szerencsém továbbá a lapelkobzásra és az előzetes letartóztatásokra, tehát tulajdonképen a sajtóeljárás legalapvetőbb, garancziális intézkedéseire és kérdéseire nézve kimutatni, hogy ime: a koaliczió által előkészített tervezet, amely — mondom — még csak nagyon a kezdet kezdetén, csirájában volt, egyáltalában nem ugy kontemplálta a dolgot, mint ez a törvényjavaslat ós hogy a koaliczió e tekintetben a sajtójog szelleméhez és ahhoz, hogy a sajtószabadságról szóló törvény garancziális alkotmánybiztositó intézkedései épségben maradjanak, hűbb volt, mint ez a t. kormány, sőt nem hűbb, hanem hű volt, mert ez a kormány