Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

246 480. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. kell hoznom most, mikor ezen javaslatot behatóan tárgyaljuk. Nézzük csak meg, t. ház, a tervezetnek 43. §-át: »A sajtó utján elkövetett vétségek miatt előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság csak külföldiek ellen, valamint akkor rendelhető el, ha vádlott a főtárgyaláson hirói idézés daczára elfogadható ok nélkül nem jelent meg.« Vessük ezt egybe ezzel a javaslattal, amely azt mondja 50. §-ában: »A sajtó utján elkövetett vétségek miatt előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság csak külföldiek ellen, valamint tekintet nélkül az állampolgárságra, akkor rendelhető el, ha a bűnvádi perrendtartás 141. §-ának 2., vagy 3. pontját kell alkalmazni . . .« Bakonyi Samu: Tehát mindig! Benedek János: ». . . vagy ha a vádlott a főtárgyaláson hirói idézés daczára elfogadható ok nélkül nem jelent meg«. Azt hiszem, hogy a t. ház tagjai előtt ismeretes a bűnvádi perrendtartásnak 141. §-a. De hogy most itt in flagranti összehasonlítást . tehessünk e törvényjavaslat és a közt a két tervezet közt, amelyre ugy hivatkozott a t. igazságügyinmister ur, hogy az volt az ő javaslatának az alapja, szükséges, hogy alaposan megismerkedjünk vele, leszek bátor tehát azt a néhány rövid szakaszt felolvasni. A bűnvádi perrendtartás 141. §-a szerint öt esetben van helye előzetes letartóztatásnak. Ebből az ötből a sajtóra vonatkozólag három esetet tart fönn az igazságügyminister ur javaslata. Azt mondja a paragrafus: »Előzetes letartóztatás rendelhető el tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapitható*. Természetes dolog, hogy a sajtóban nincs tettenérés, az igazságügyminister ur tehát voltakép semmiféle konczessziót nem tett, amikor nagylelkűen elengedte a sajtóvétséggel terhelteknek azt, hogy őket, nem lehet e czimen letartóztatni. Sajtóban nem lehet tetten érni valakit. Elvégre Koboz t. képviselőtársamat mindig tetten érhetném, mert az ő stilusára azonnal ráismerek az újság hasábjain, mindig megismerem az ő csengő-bongó rimeit és ismerem eszejárását. Azonban tettenkapás a sajtóban mégis alig képzelhető el, mert hiszen a törvényjavaslat szerint nem pusztán a czikkel lehet elkövetni sajtóvétséget, hanem egyébbel is, pl. megrendeléssel is és a czikk irója emellett védheti magát azzal, hogy kiadója parancsolt rá. Hogy tehát a czikk megjelent, az magában nem tettenérés, még ha a czikkiró neve alá is van irva. Ezzel tehát valami nagy konczessziót nem tett az igazságügyminister ur és nincs oka és joga azzal kérkedni, hogy a bűnvádi peri*endtartást módosította a sajtóról szóló törvényben és a sajtót bizonyos különös kedvezményben részesítette, mikor a bűnvádi perrendtartás 141-ik §-ának 1. pontját nagykegyesei) elengedni méltóztatott. Ellenben következik a 2. pont, amely azt mondja, hogy előzetes letartóztatás rendelhető el, ha, (olvassa) : »a terhelt megszökött«. Álljunk meg ennél a szónál. Az a kérdés, miért szökött meg? Nagy különbség, hogy a czikk miatt szökött-e meg, vagy más ok miatt; talán magánügy miatt szökött meg, talán nem is egyedül, hanem párosan. (Derültség a baloläalon. Zaj. Elnök csenget.) A. szakasz nem disztingvál. (Olvassa): »Ha a terhelt megszökik, vagy azzal a czéllal, hogy magát a bűnvádi eljárás alól elvonja, elrejtőzik, és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezik, továbbá, ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt a szökésre előkészületeket tesz, végre, ha megszökésétől azért, mert állandó tartózkodási helye vagy rendes keresetforrása nincs, vagy mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy a kiszabandó büntetés előrelátható nagyságánál fogva megszökésétől alaposan lehet tartani«. Merem állita,ni, hogy e szakasz alapján bárkit le lehet tartóztatni. (Ugy van! balfelöl.) Ráth Endre (közbeszól). Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom: Benedek János: E szakasz alapján bárkit, aki ellen sajtóeljárást indítanak, azonnal előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba lehet helyezni. Pláne gyakran előfordul, hogy valaki nem rendes munkatársa egy lapnak, hanem czikkiró, aki több lapba ir és nem tartozik egy lap kötelékébe sem. Ezeket nem is hónapszámra fizetik, hanem czikkeik, esetleg írásaik szerint és pedig megállapodnak arra, hogy bizonyos számú czikket ir az illető, vagy egyes czikkeinek terjedelme szerint fizetik. Tudjuk, hogy igen előkelő írók, pl. egy időben Mikszáth Kálmán volt képviselőtársunk . . . (Zajos felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök : (csenget:) Csendet kérek. Ráth Endre: Csak engem utasítanak rendre! Mást kéregetnek, hogy legyen szíves ne szóljon közbe. (Zaj. Elnök csenget.) Benedek János: . . . a magyar irodalom örök büszkeségének olyan szerződése volt az egyik lapkiadóval, hogy 20 koronával mindig többet ad neki, mint amennyit kér a czikkeért. Nem mindenki van ugyanilyen szerencsés helyzetben, de a lapoknak nagyon sok olyan munkatársuk van, akik nem tartoznak a lap belső, intim köréhez, hanem csak czikkirók. Mi, akik ismerjük a viszonyokat, akik megfordultunk a szerkesztőségi műhelyekben, — nem ugy, mint mondják ezen törvényjavaslat tervezőiről — s akik ismerjük az újságírás belső konyháját, tisztában vagyunk ezzel. De akadhat olyan biró, aki nem tartja rendes foglalkozásnak, ha valaki csak czikket ir, talán ismeretlen neki a név, mert az illető nem szokta aláírni a nevét és nem volt alkalma megismerkedni az irói ne-