Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
480. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 245 hatja a lap terjesztését, ha az elkövetett bűncselekmény súlyos természetű, vagy ha visszaélés forog fenn, addig a javaslat szerint az eltiltás feltétele mindenekelőtt az, hogy a kérdéses lapban három évben belül oly czikkek jelentek légyen meg, amelyek miatt a bíróság két ízben jogerősen egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés-büntetést szabott ki. Az időszaki lap terjesztésének eltiltása akkor sem kötelező, hanem fakultatív és azt csak a koronaügyész előterjesztésére kizárólag a kir. Curia rendelheti el. A sajtószabadságnak ily erős biztosítékai mellé járul a javaslat szerint az is, hogy az eltiltás tárgyában a kir. Curia csak a bűnvádi eljárás szabályai szerint tartott nyilvános tárgyaláson hozhat határozatot«. Látnivaló ebből, hogy annak ä. tervezetnek, amely a koaliczió idejében készült, egészen mások az intencziói, mások a törvényes garancziái és egyáltalában nincsenek meg .azok a politikai czéljai, (Ugy van! balfelöl) amelyekkel a szőnyegen fekvő törvényjavaslat méltán vádolható. Ráth Endre: Ügy van,: szükséges ezeket tisztázni. Benedek János: Van még egyéb különbség is a koaliczió által készített tervezet — amely igazán csak a szándóknál, vagy mondjuk, csak az előkészületnél maradt — és a mostani törvényjavaslat közt, még pedig lényegbevágóbb különbség. Itt felhívom például a t. képviselőház figyelmét a tervezet 20. §-ára (Olvassa) : amely igy szól: »A közhatóságnak, vagy valamely egyenesen vagy burkoltan megtámadott magánszemélynek, intézetnek vagy hatósági személynek az időszaki lapban megjelent közleményre vonatkozó helyreigazító nyilatkozatát a lap legközelebb vagy közvetlenül ezután megjelenő számában ugyanazon a helyen, ahol a helyreigazított közlemény megjelent, ugyanazon nyomással, mint amilyen a helyreigazított közlemény nyomása volt, díjfizetés nélkül, változatlanul közölni köteles, ha stb. stb.« itt a kellékeket sorolja fel. Bátor vagyok tehát a t. ház figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy milyen lényeges különbség van e közt a tervezet és az itt benyújtott javaslat közt. Mig a helyreigazitási jog tekintetében az előttünk fekvő javaslat ugyancsak lényeges különbséget tesz közhatóság és más személy közt, ami a javaslat legnagyobb sérelme, addig a koalicziós kormány tervezete nem tesz különbséget hatósági és más személy között. A t. igazságügyminister ur által benyújtott törvényjavaslat azt mondja ugyanis: »a hatóság vagy az, akit valamely időszaki lap személyi vagy vagyoni érdekében egyenesen vagy burkoltan megtámadott, vagy akiről valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel, követelheti az időszaki lapban megjelent közleményre vonatkozó helyreigazító nyilatkozatának közlését«. Látnivaló a különbség e között és a koaliczió által szándékolt tervezet között. Hiszen csakis ez indíthatta az igazságügyminister urat arra, hogy ebben a kérdésben is bizonyos koncziliáns nyilatkozatot tett és azt mondta, hogy a részletes tárgyalás során hajlandó a helyreigazitási jog tekintetében megfelelő módosítást tenni. Hasonló különbséget látunk a tervezet és ezen törvényjavaslat között a 42. §-ban. A koalicziós tervezet 42. §-a ugyanis igy szól (olvassa): »Az elsőfokú Ítélet meghozatala előtt a 10. §. szerint a terjesztésből ki nem zárt, a belföldön kiadott és a nyomdatulajdonos és a bejelentett felelős szerkesztő nevével ellátott hetenként legalább egyszer megjelenő időszaki lapok lefoglalásának csak az 1878. évi V. t.-cz. 248. §-ába ütköző szemérem elleni vétség esetében van helye. Egyéb sajtótermékek lefoglalása helyt nem foghat«. Ráth Endre: JS T em volt politikai tendencziája! Benedek János: Látnivaló, hogy ez a javaslat sokkal liberálisabb a lapelkobzás és lefoglalás tekintetében. Én általában nem vagyok híve a lapelkobzásnak, de közszemérem elleni bűncselekmény esetében nem lennék ellene. (Helyeslés balfelöl.) Ez az, ami csakugyan jogot adhat a lapelkobzásra, de más egyéb okot nem ismerhetek el. De ebben az intézkedésben nincs nyoma éjjeli ügyésznek, közigazgatási tisztviselőnek, nem ezek önkényétől teszi függővé, hanem felelős bíróságtól, olyan jogászi testülettől, melynek tekintélyéhez a gyanú árnyéka sem fér. Koronaügyész indítványára nyilvános tárgyaláson a Curia mondja ki a végleges határozatot. Ilyen feltételbe még a sajtó munkásai is belemehetnének, bár én a magam részéről a lajjeltiltásnak barátja nem vagyok a közszemérem elleni bűncselekmény esetét kivéve. A koalicziót tehát ezért a mindenesetre liberálisabb javaslatért gáncs nem illeti. Én a koalieziónak ellenzéke voltam, de hogy ilyen javaslatot szándékozott beterjeszteni, amely természetesen megfelelő módosításokon ment volna keresztül, azért csak elismeréssel viseltetem iránta, mert hiszen ha csak ennyire és ha csak ilyen szempontból akarta korlátozni a sajtószabadságot, ez, azt hiszem, a sajtó minden igaz barátja és a sajtó hivatása iránt kellő érzékkel biró minden ember előtt csak elismerés tárgya lehet. De kétszeres elismerés illeti meg a koalicziót azért, mert a koaliczió alatt is, sajnos, nagyon sok lapelkobzás, szállítási kedvezmény megvonása, vasútról való kitiltás történt, ami nem vált a koaliczió becsületére és hiba volt, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ugy hogy mikor ilyen javaslatot terjesztett be, ezzel a saját hibáját ismerte be és vezekelte le. En tehát ezt mint jóvátételt tekintem és ezt fel
