Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

244 4-80. országos ülés 1913 november 2ö-án, szerdán. annak, amelyet a koalicziós kormány akart benyújtani, . . . Bakonyi Samu: Nem is érett odáig. Benedek János:... holott nem is érett odáig, akkor nem épen a koalicziós kormánynak áll érdekében ezt tisztába hozni, bár talán megragadja erre az alkalmat. Nekem különben, amint már kifejtettem, nincs sok közöm a koalicziós kormányhoz, amelylyel szemben ellenzékben voltam ép ugy, mint a mostani kormánynyal, de fel kell hoznom mégis, hogy arra a jogczimre nem szabad és lehetetlen is hivatkozniuk, mert ez lényegében eltér ezen napirenden levő javaslattól. (Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül még egy más szempontból is óhajtom annak a tervezetnek néhány passzusát megismertetni, abból a szempontból t. i., hogy az egész javaslatnak tervezője támadásoknak volt kitéve a hírlapokban, pedig azokra nem szolgált rá. A tervező a ház akkori egyik igen érdemes, munkás és kiváló tagja, Csizmazia Endre egykori képviselőtársunk volt, akit az egyik érdemes magyar lap, a Magyar Hirlap olyan támadásban részesített, amelyet valóban nem érdemelt meg. Csizmazia Endrének a beérkezett anyagából készített tervezetében a sajtószabadság meg van oltalmazva és nincs kiszolgáltatva a közigazgatási hatóságok önkényének. Én tehát nem annyira a koalicziós kormánynak, mert azzal én szolidaritást nem vállalok, hanem barátomnak és volt bajtársamnak megvédelmezése érdekében szólok ekkor, amikor állítom, hogy erre a minister ur nem helyesen hivatkozott. A koalicziós tervezet 10. §-a ugyanis ezt mondja (olvassa): »Az ország területén megjelenő időszaki lap terjesztését a koronaügyész előterjesztésére az 1896 : XXXIII. évi t.-cz. szabályai szerint tartott nyilvános tárgyaláson a kir. Ouria egy év tartamára eltilthatja, ha az abban három éven belül megjelent czikkek miatt két izben jogerős, egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésbüntetés állapíttatott meg.« Igaz, hogy a t. igazságügyminister ur hivatkozott arra, hogy a mostani törvényjavaslat bizonyos esetekben enyhébb Csizmazia tervezeténél, mert hiszen a törvényjavaslat egy évi időtartamra nem tiltja el a lapot a megjelenéstől, azonban a minister ur törvényjavaslatában vannak olyan intézkedések, hogy nem egy évi időtartamra, hanem örök időkre eltilthatja, létében megsemmisítheti a lapot, sőt már megszülemlését is megakadályozhatja, mert a hirlap keletkezését, terjesztését, kolportázsjogát engedélyhez köti. (Ugy van! a baloldalon.) Abban a tervezetben ilyesmiről szó sincs. Van sző benne a terjesztés betiltásáról, de csakis a koronaügyész indítványára, a Curia nyilvános ülésében törtónt tárgyalás alapján. Olyan nagy fontosságot tulajdonított tehát ennek az a tervezet, hogy bírói garancziákkal bástyázta körül. Igen lényeges különbség van a koaliczió tervezete és e között a terjesztés módja tekintetében is. Abban a tervezetben ugyanis a terjesztés módja nem engedélyezéstől, hanem csak bejelentéstől van függővé téve. Azt mondja ugyanis annak 13. §-a (olvassa): »Az utczai és házaló elárusitásra szánt sajtótermékeket a kiadónak az elárusitás megkezdése előtt a helyi rendőrhatóságnál be kell jelenteni.« Itt tehát csak bejelentési kötelezettség van, de engedély nem kell. Itt vannak tehát a sarkalatos, a lényegbe vágó különbségek. Az akkori tervezet 15. §-a így szól (olvassa): »Időszaki lapot mindenki szabadon alapithat, aki a lap megindítása előtt 15 nappal az illetékes királyi törvényszéknél, Budapesten a királyi törvényszéknél írásban bejelenti.« Tehát ismét csak bejelentésről van szó. Van azonban még két lényeges különbség. Az egyik az, hogy nem a közigazgatási hatóság fejénél vagy első tisztviselőjénél, hanem a kir. törvényszéknél kell bejelenteni Ráth Endre: Ugy van, a bíróságra van bízva. Benedek János: . . . másodszor, hogy nem engedélyt kell kérni, hanem csak egyszerűen bejelenteni. A bejelentés tudomásulvételére pedig a bíróság kötelezve is van, meg sem tagadhatja, csak megint a tervezetben megjelölt bizonyos okból. Azt mondja a 19. §. (olvassa): »A kir. törvényszék az időszaki lap alaj3Ítására vonatkozó bejelentést hármas tanácsban nyolcz nap alatt megvizsgálja és ha azt törvényszerűnek találja, tudomásul veszi, ellenkező esetben a laptulajdonost az ok megjelölése mellett bejelentésével elutasítja. A határozat ellen I. fokú felfolyamodásnak van helye a kir. Ítélőtáblához. Ha a kir. törvényszék 15 nap alatt nem közli határozatát a laptulajdonossal, ugy tekintendő, mintha a bejelentést tudomásul vette volna. A kir. törvényszék a bejelentésekről nyilvános jegyzéket vezet. Az eljárás stb.. stb.« íme a kir. törvényszék nem tagadhatja meg a tudomásulvételt, ha a bejelentés szabályszerű és ha a kellékeknek mindenben megfelel a bejelentés, elutasítás esetén meg kell jelölni ' az okot és ez ellen remédium megint csak a biróságnál van és nem a belügyministernél végeredményben. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: Záros határidő van! Benedek János: Hogy mi a különbség a kettő között, megláthatjuk még a törvénytervezet indokolásából is. Csak pár szó az, amit ebből az indokolásból fel akarok olvasni. Azt mondja az indokolás (olvassa): »A javaslat azonban az eltiltási jog szabályozásánál óvatosan jár el és az erős rendszabálylyal szemben a tisztességes sajtó teljes szabadságának hatalmas garancziákat emel. Míg például az osztrák sajtótörvény 36. §-a szerint az ügyész indítványára az itélőbiróság három hónapra megtilt-