Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
480. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 243 hatvanat meghaladó hibát igazított ki, még mindig annyi hiba marad a javaslatban, hogy azon nem lehet máskép segíteni, mint az egésznek kijavításával, tüzetes átdolgozásával, mert alapelvei, intencziói és kiindulási pontjai igen helyesek az igazságügy mini ster urnak; természetes tehát, hogy a sajtót is szabályozni kell. Azonkívül nem lehet elvitatni, hogy azok a czélok, amelyeket különösen a javaslat egyes fejezeteiben az igazságügyminister ur maga elé tüz, méltánylást érdemelnek. Ha nem is osztom mindazokat, de méltányolom, mert egyik-másik átment a köztudatba, mint például a helyreigazitási jog. Hiszen a helyreigazitási jogról szó volt már 1848. előtt is, amikor az 1848: XVIII. t.-ezikket tárgyalták. Akkor is kiterjeszkedtek a helyreigazitási jogra, sőt az keresztül ment a kéjrviselőházi tárgyaláson, a főrendek azonban kifogásolták, mert a sajtót meg akarták kímélni a helyreigazítással járó minden zaklatástól. Tanúságot nyújt ez arra, hogy abban az időszakban a főrendek némely része mikép gondolkozott legfontosabb szabadságjogainkról és mikép igyekezett megoltalmazni minden illetéktelen zaklatástól a sajtót, amely emeltyűje minden szabadságnak, amely a progresszív haladásnak fokozója, amely nemzeti missziót tölt be és amely sehol nem töltött be olyan missziót, mint amilyent betöltött hazánkban. (Helyeslés balfelöl.) Mielőtt tovább mennék, kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket grőf Lázár István foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Benedek János képviselő urat illeti a szó. Benedek János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Megemlékeztem az igazságügyminister urnak mostani ellenvetéseiről, azonban egyszersmind méltányoltam azokat a bejelentéseket, amelyeket a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál való módosításokra vonatkozólag tett. Az igazságügyminister ur beszédének még csak egyetlen egy passzusával kívánok foglalkozni és ez az a mentegetődzése, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképen nem is az ő kezdeményezéséből keletkezett, mert ennek alapját az a tervezet képezi, amelyet a koaliczió készített elő annak idején. A törvényjavaslat általános indokolásában láttuk már ennek nyomait, ott is hivatkozik erre az igen t. igazságügyminister ur, amennyiben a törvény előkészítésének történetét dióhéjban röviden előadva, utal arra, hogy (olvassa): »1906. márczius 1-én a képviselőház határozattal utasította a kormányt, hogy a szükséges kezdeményező lépéseket megtéve, terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot a sajtóról. Egyik hivatali elődöm a sajtójog reformjának előkészitése végett értekezletet is hivott össze, amely az 1907 május 4-ikétől 27-éig terjedő időben tartotta üléseit«. Ez csakugyan igy van, még emlékszünk arra, hogy a sajtójog rendezését tervezte az akkori kormány is és ha tervezte, helyesen tette, mert a sajtójogi kodífikáczió, a sajtóra vonatkozó összes jogi rendelkezéseknek egybefoglalása helyes törvényhozási törekvés, és ha ezt sikerül valamely kormánynak jól megoldani, akkor azzal derekas munkát végzett, (TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Bródy Ernő: A sajtó is kívánta. Benedek János: De már abban nincs igaza a t. minister urnak, hogy ez a törvényjavaslat azonos az 1907-ben tartott ankéten létrejött tervezettel, amelynek én megszereztem egy példányát. Bródy Ernő: Nem jelent meg. Benedek János: Nem jelent meg. csak az igazságügyministerium aktái közt van meg. Megvolt ez még a tervezőnél és azoknál, akik részt vettek az ankétben és szívességből került hozzám egy példány. Mondhatom, hogy az sem javaslatnak, sem tervezetnek nem tekinthető. Ez csak alapul szolgált volna az ebben a tárgyban készítendő törvényjavaslattervezetnek. Nagyon a kezdetén levő dolog volt ez, s inkább leszürődése azoknak a véleményeknek, amelyek az ankéten megnyilatkoztak. Az ankétet az igazságügyministeriumban tartották, abban a képviselőház tagjai és meghívott szakférfiak vettek részt, és szóba kerültek azok a vélemények, amelyeket a meghallgatott szakkörök mondtak. Nem minden szakkört kerestek meg, csak a főbbeket, többek között megkeresték a budapesti ügyvédi kamarát is, amely válaszolt is, itt van kezemben a válasz, az igazságügyminister kérdéseire. Törvényjavaslatról tehát még szó sem lehetett, csak egy általános részről. A terjesztésre, a helyreigazitási jogra, a sajtóbiráskodásra, a felelősségre vonatkozó ügyek tekintetében intézett kérdéseket a minister az egyes szakközegekhez és amikor a vélemények beérkeztek, ezekből állítottak össze egy tervezetet, amelyre nézve, amint én tudom, az volt a szándék, hogy megküldik a hivatott tényezőknek, nemcsak igazságügyi tényezőknek, mert nemcsak jogászkörök érintetnek a sajtó által, hanem a sajtótörvény jóformán minden osztályát érinti a társadalomnak. Ugy volt elhatározva, hogy megküldik az illetőknek ezt az embrióban levő legelső csiráját a javaslatnak. De mondhatom, hogy sok tekintetben lényegében eltérő ez a mostani törvényjavaslattól. Nem akarom a t. ház türelmét koczkára tenni. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Lényegtelen, vagy kevésbbé fontos dolgokkal nem akarom elrabolni a t. ház idejét, de bizonyos, hogy amikor fölvettetik az a kérdés, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképen gyermeke, 31*
