Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

btst). országos ülés 19Í3 november 26-án, szerdán. 241 Benedek János: . .. Amennyire mi ismerjük a büntetőjogi judikaturát, méltányolnunk kell azoknak véleményét, akik azt mondják, hogy, ha személyüket sajtó utján megtámadják, nem találnak kellő oltalmat és védelmet. Én magam elég szigorúnak tartom a törvény rendelkezéseit, de tudom méltányolni azoknak felfogását, akik azt állítják, hogy a büntetőtörvény könyv rendelkezései megváltoztatandók olyan értelemben, hogy a magánbecsületnek nagyobb védelmet kell nyújtani, mint ahogy ez birdi gyakorlatunk szerint történik. Hiszen eklatáns példákat hoz fel az igen t. igazságügyminister ur is. Mondom, azért magáért, mert a magánbecsületnek akarna nagyobb védelmet nyújtani a törvény, egy egész kodifikaczionális munkára nincs szükségünk, különösen ilyen időben, mint a mostani. Elvégre, azt hiszem, van nekünk egyéb bajunk is, mint azok a bajok, amelyeket a sajtótörvénynek talán ittott fenálló hézagai miatt el kell szenvedni. Azt hiszem, ha akármelyik t. munkapárti képviselőtársam szivére teszi a kezét, körülbelül azt fogja tapasztalni, amit nagyon sok szegény ember tapasztal odalenn a perifériákon, ha megtapogatja a szivét: nem érez alatta egyebet, csak egy üres pénztárczát. (Derültség balfelől.) Ezt az üres pénztárczát pedig nemcsak azok érzik, akiknek egyáltalában van tárczájuk, hanem érzi a proletárságnak az az ijesztően növekedő serege, amely nem talál kellő munkaalkalmakat, amely nem találja fel ebben az országban a maga megélhetésének forrásait. Ha pedig gazdasági, szocziális szempontból veszszük figyelembe ezt a törvényjavaslatot, amelyre Hantos Elemér képviselő ur a ház tegnapelőtti ülésén méltóztatott hivatkozni, akkor necsak azt a gazdasági előnyt lássa meg, amelyet ő kihámoz ebből a törvényjavaslatból, hanem lássa meg azt a gazdasági hátrányt is, amelyet ez a sajtójavaslat fog előidézni. Hiszen itt lassanként éhen fognak halni mindazok, akik sajtóval foglalkoznak. Hát kinek van Magyarországon 50.000, a vidéken meg 20.000 koronája hirlapkauczióra ? Hiszen, ha leányunkat férjhez akarjuk adni, akkor sincs rá kauczió, (Derültség balfelől.) hát még hogy hírlapot alapítsunk, honnan vegyünk rá kaucziót? Eddig még meg volt engedve, hogy ha volt egy kis vityilónk, hát felbecsültettük és rátábláztattuk a kaucziót. Most pedig az igazságügyminister ur, akinek humánus lelkületét megdicsértem egyszer-kétszer, ime egész könyörtelenül azzal lép fel, hogy ő már az óvadékképes vagy a megóvatolt papirt sem fogadja el biztositékül, neki csak pénz kell, mert csak a pénz beszél, a többi nem számit. Most már a bekebelezés sem segit. •• Merem mondani, hogy ismerem a vidéki hirlapirodalmi viszonyokat, de alig van a vidéken hirlap, amelynek hírlapi óvadéka ne bekebelezéssel lenne biztosítva. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XX. KÖTET. B. Manndorff Géza: Kivéve a kormánypártiakat. Benedek János: Mi lesz itt ? Tönkremennek a hírlapok, nem is lehet majd hírlapokat alapítani, amely hirlap fennáll, még annak is meg kell szűnnie, mert bizonyos záros határidőn belül le kell tennie a hírlapi biztosítékot. Pedig ez már a szerzett jogok elkobzása, ez megint olyan visszaható erő, amelyre igazán szabadalmat kérhetne a mai kormány, amely minden törvényjavaslatát visszaható erővel kívánja felruháztatni. íme itt is egy visszaható erő, hogy ott, ahol már évtizedek, sőt évtizedek hosszú -sora óta le van téve a kauczió, azt sem akczeptálja most már az uj törvény, hanem pénzt, 50.000 koronát kell letenni a székesfővárosban, ha politizálni akar valamely lap. Hát hol van — mondom — erre megfelelő anyagi ereje a magyar társadalomnak? Hiszen a mi közgazdasági viszonyaink meg vannak romolva, a mi gazdasági életünk óriási rázkódtatásokon ment keresztül. De nézzük egyéb gazdasági hátrányait is ennek a törvényjavaslatnak. Vájjon a nyomdászok fognak-e egyáltalán annyira kapni a hírlapokon, mint ahogy kaptak eddig? A vidéki kisebb nyomdák jóformán csak ugy állhattak fenn, hogy egy-egy hírlapot adtak ki, amelyek kisebb vidéki erők szerkesztésében, de mégis a jobbnevü fővárosi íróktól támogatva jelentek meg. Mit fognak ezek a nyomdák csinálni? Bródy Ernő: Névjegyeket fognak nyomatni. Benedek János: És hogyan fogja vállalni most már a nyomdász azt a felelősséget, hogy a kártérítésért is, a bírságpénzért is, a költségért is, meg mindenért a végén esetleg ő legyen felelős ? Hiszen nem minden hírlapíró és nem minden hírlapkiadó gyűjtött össze vagyont, ugy, hogyha egyesek a jjausálékkal jobban tudtak is gazdálkodni, a nagyobb résznek nem TÓzsásak a viszonyai. Láthatjuk az ő szózatukból, milyen gazdasági válságtól tartanak — és méltán — ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. E javaslat tehát rá fog sulyosodni a kiadókra s- a hírlapírókra egyaránt. A sajtó szellemi munkásai, akik oly nagy mértékben érzik a gazdasági viszonyok nyomasztó súlyát, nem ilyen javaslatot vártak! Hiszen, a nemzeti munkának lennének egyéb feladatai. Hiszen ez a parlament sem marad mindig így. Valamikor talán meghallja a jogtalan millióknak jogért való kiáltását, meglátja a munkanélküliek ínségét, az ijesztő mértékben növekvő kivándorlást! A munkapárt azonban nem itt produkál hasznos munkát, hanem* ehelyett hoz esküdtszéki törvényt, sajtótörvényt, akár csak az orvos, aki a nehéz bajban sínylődő betegen ugy segit, hogy kihúzza ép fogait is, mert annak már ugy sincs mit ennie, de azonkívül hátha harapni talál. (Derültség balfelől.) 31