Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

238 íSO. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. szemérem elleni bűncselekmény, — ezt különben magam is helyeslem, Francziaországban is kivonták — de ki van véve még egy csomó ügy, sőt, amint a részletek során ki fogom mutatni, a 24. §. rendelkezése következtében már a közhivatalnokok és egyéb közfunkczionármsok sem lesznek kötelesek az esküdtszék elé menni, mennek egyszerűen a törvényszékhez, nem rágalmazásért perelnek, hanem valótlanság miatt, s ekkor az illetőt súlyosabban büntetik meg, sőt a sértett még kártérítést is kap. (Zaj.) Ha lassanként mindezeket a szabadságjogokat elemésztettük, ha, az esküdtszéknek, mint sajtóbiróságnak nem lesz többé jelentősége, akkor az esküdtszék teljesen elszakad a nemzeti föld talajától, s elszakadnak a felborult védgátak s akkor semmiféle akadálya nem lesz az idegen áramlatok behatolásának. Gróf Apponyi Albert szavát jobban meg kellett volna a kormánynak szivlelni, mert a törvényalkotások nem máról holnapra szólanak, hanem az igazi törvényalkotás az, mely a viszonyokat áttekintő szemmel tudja mérlegelni és a viszonyoknak megfelelő olyan törvényes rendet tud megteremteni, amely a törvényhozásnak — most a sajtótörvény megalkotásánál is — diszére válik, azáltal, hogy maradandó lesz, nem pedig ingerlője, állandó botrányköve azoknak, akik a szabadságjogokat szeretik és a sajtó iránt érdeklődnek és nemcsak arra ad tápot, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely törvényerőre emelkedik, minden módon igyekezzünk visszacsinálni, mert ugy, amint van, a maga czéljainak meg nem felel. Mondom, olyan intézkedéseket méltóztassanak létesíteni, melyek maradandó becsre számithatnak, melyek legalább is addig élhetnek el. amíg a viszonyoknak más változása nem követeli meg, nem igényli azoknak ujabb rendezését. De a mai viszonyokkal is merőben ellentétben álló és amellett ennek az intézménynek lényegével merőben ellenkező törvényt alkotni akarni : ez olyan törvényhozási működés, melyben nincs köszönet és azonkivül méltán sorakozik — a kormánynak jobb ügyhöz méltó buzgólkodása daczára — azon törvényhozási munkálatok közé, amelyeket gróf Apponyi Albert nevén nevezett és kellőképen, érdeme szerint méltatott. (Elénk helyeslés balfelől.) Ma is hangoztatta az igazságügyminist er ur, hogy a sajtó egyes parazitáinak nem lesz módjuk ugy zsarolni, mint eddig . . . Bakony Samu : Még csak most lesz könnyű ! Benedek János : . . . nem lesz módjukban szándékosan valótlan híreket közölni. Bizonyos dolog, hogy a zsarolás bűncselekménye akár sajtó utján, akár a sajtó munkatársa részéről követtetik el, akár más csinálja, egyformán undoritó és visszataszitó, a hazugság pedig rut, alávaló dolog, akár sajtóban, akár sajtón kivül követtetik el. De azt határozottan merem állitani, hogy erre a sajtótörvényre, a sajtótörvény ilyetén módosítására abszolúte nem volt szükség azért, hogy a revolverezés a jövőben elő ne forduljon. vagy hogy valaki ezután ne hazudjék. Mert aki revolverezni akar, akinek az a kenyere, — higyje el a t. minister ur és a túloldal, nekem is vannak némely tapasztalataim a sajtó körül, magam is voltam, sőt vagyok ma is munkása a sajtónak, tudom nagyon jól, hogy ez a törvény ugyan fel nem tartóztatja a revolverezőt vagy a zsarolót a maga munkájában. Elvégre akinek nincs rendes kenyérkeresete, rendes megélhetési módja, annak gondoskodni kell olyanról, ami akad, amire módja van, amilyenre képes. Es az üzletszerüleg revolverező sajtóféreg vagy sajtókukacz vagy hogy nevezik, ezentúl is épen ugy fogja zsarolását folytatni, legfeljebb most nagyobb lesz a taksája. Nagyon helyesen fejezte ki Vázsonyi t. képviselőtársam, nem tudom itt e házban vagy a házon kivül, nagyobb lesz a rizikója, számlázni fogja a törvényjavaslat 24. §-ának 5-ik pontját, a rizikó oda lesztéve a számlájára ; és ezzel csak azt érte el az igazságügyminister ur, hogy ezentúl drágább lesz a sajtó utján való revolverezés. A minister ur tehát nem tett jó szolgálatot azoknak, akiket meg szoktak revolverezni, sőt egyáltalában semmilyen szolgálatot nem tett. (Igás ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A világon semmi szüksége nem volt annak, hogy egy már meglévő törvényre ráduplázzunk egy másik törvénynyel. Az 1878 : V. t.-czikk 350. §-a a következőképen szól. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Megjegyzem, nem azért olvasom fel, hogy a tárgyalást nyújtsam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Benedek János: Kizárólag és szigorúan a tárgyhoz szólva, össze akarom hasonlítani a büntetőtörvénykönyvnek megfelelő intézkedését azzal, amit az ilyen módon való zsarolás meggátlása czéljából javaslatba hozott most az igazságügyminister ur, a tárgyalás alatt álló törvénytervezetben. (Halljuk! Halljuk! balfelől,) A büntetőtörvénykönyv 350. §-a ezt mondja (olvassa): »Aki azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszerit, amennyiben cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem kérjez — a zsarolás vétségét követi el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő«. A büntetőtörvénykönyv 352. §-a szerint a zsarolás vétségének még a kísérlete is büntetendő. A 351. §. pedig azt mondja (olvassa) : »A zsarolás vétségét követi el és a 350. §. szerint büntetendő az, aki azon czélból, hogy magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen, valakit rágalmazó vagy becsületsértő állításának nyomtatvány által való közzétételével fenyeget«. Kérdezem, t. képviselőház, vájjon a büntetőtörvénykönynek most felolvasott szakaszai nem meritik-e ki teljesen mindazokat a meg-