Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
Í80. országos ülés 1913 november 26-án, sterdáh. 239 fogható ismérveket, amelyeket az igazságügyminister ur a ház elé terjesztett ezen törvényjavaslat keretében most még jobban preczizirozni akar, s ami által a sajtóval visszaélő, u. n. revolverezek részéről elkövetni szándékolt zsarolásokat akarja a jövőre nézve kiküszöbölni? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azért mondom, hogy »megfogható ismérveit*, mert az igazságügyminister ur javaslatában — a javaslatnak épen azon pontjában, amely pedig már némi retortán is ment keresztül — határozottan vannak megfoghatatlan ismérvek is, amennyiben a javaslat azt mondja, hogy (olvassa): »Az aki fenyegető vagy tolakodó magatartással a maga vagy más részére bárkitől pénzt, vagy más előnyt kér, vagy kieszközöl azért, hogy a sajtóban valamit elhallgat, helyreigazit, vagy az ellenértékkel arányban nem álló dijért egyébként valamit közzétesz«. Hát, t. képviselőház, ez az intézkedés az, mellyel az igen t. igazságügyminister ur a jövőben kiküszöbölhetőnek véli a különben előfordulható revolverezéseket. Mig azonban a büntetőtörvénykönyv 350. §-ában minden kézzelfogható ismérv benfoglaltatik, ellenben semmi kézzel nem fogható ismérv abban nincs, addig a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat teljesen homályban hagy bennünket az iránt, hogy mit ért a törvényjavaslat pl. »az ellenértékkel arányban nem álló dij« alatt? (Igaz! Ugy van! bal felől.) Miféle szolgálat az és hogyan lehet azt a szolgálatot általában limitálni, hogyan lehet azt megértékelni ? Ki van hivatva azt felbecsülni és ki fogja megmondani, hogy esetleg mi annak a kétszeres vagy többszörös értéke, vagy, hogy miként fizeti valaki árán felül azt a szolgálatot, ha például kidicsérósről, lecsepülésről, vagy valami czáfolat hozásáról van szó? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A javaslat fogalmazása tehát teljesen homályos, ellenben a régi Csemegi-féle törvény teljesen világos, az határozottan felsorolja a sajtórevolverezésnek összes ismérveit a 351. §-ban, amidőn azt mondja, hogy: »aki rágalmazó vagy becsületsértő állításának nyomtatvány utján való közzétételével fenyeget«. Ami pedig a tolakodó magatartást illeti, azt hiszem, ezt teljesen abszorbeálja a fenyegetés, mert tolakodás alatt mást, mint fenyegetést nem érthetünk. Különben a tolakodásnak még definicziója — úgy tudom — nem volt... Hédervári Lehel: Büntetőjogi definicziója nem! Benedek János: . . . ugy, hogy a törvényjavaslat e részben homályban hagy. Ezt a tolakodást a törvénybe venni, azt hiszem, teljesen felesleges volt, mert p. o. benne van a zsarolásról szóló szakaszban a »jogtalanul« szó. Hiszen a zsarolásnak legfőbb ismérve a jogtalanul való kívánás; még ha a magáét kéri is valaki jogtalanul, az is zsarolás. Ezen fekszik a súly. (igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy a »jogtalanul« szó teljesen abszorbeálja a tolakodást; aki tolakodik, az jogtalanul jár el. Ha valaki engedelmemmel jön a lakásomba, az nem jön jogtalanul, ellenben aki ezt engedelmem nélkül teszi, az már jogtalanul jön; ezt szoktuk nevezni tolakodásnak, tehát az tulajdonképen nem egyéb, mint jogtalanul való fellépés, ugy hogy a jogászi szabatosság szempontjából is sajnálni lehet a törvényalkotásnak az ilyen pleonazmusait, amire abszolúte semmi szükség sincs, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ami csak fenyegetés, jóformán csak vakulj magyar, ami tulajdonképen csak olyan csalétek, vagy nem tudom, üres csillogás és villogás bizonyos körök előtt, amelyeknek jól esik az, hogy a sajtóról szóló törvényben lesz egy olyan rendelkezés, amely specziálisan épen a revolverezésre vonatkozik, holott a büntetőtörvénykönyvben már ez megvan. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A sajtótörvényt sem tekinthetem tulajdonképen egyébnek, mint a büntetőtörvénykönyv kiegészítő részének (Igaz! Ugy van! bälfélől.) és mondhatom, hogy mikor legelőször olvastam ezt a törvényjavaslatot, igazán még meglevő hajszálaim is az égnek meredtek, látva ennek szigorú, drákói intézkedéseit. Körülbelül érzés fogott el, amely akkor vett erőt rajtam, amikor legelőször volt alkalmam olvasni a bibliát, még pedig az ó-szövetséget. Igen kis gimnazista-koromban történt ez, amikor a Mózes könyveit olvasva, láttam ott a különböző büntető rendelkezéseket, amelyekről nekem addig halvány ideám sem volt. Most is, amikor olvastam ezeket a büntető rendelkezéseket — és jóformán nincs a javaslatnak olyan sora, nincs olyan betűje, amelylyel valami büntető rendelkezés ne volna kapcsolatos — mondom, hogy körülbelül ugyanaz az érzés vett rajtam erőt. Hiszen az igen t. igazságügyminister ur, akit egy végtelenül szelid lelkületű és humánus embernek ismertem idáig, ugy tűnt fel előttem, mint akár csak Bárczi Benő, aki tetemre hiv mindenkit, akinek mindenki gyanús. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem Kun Béla képviselő urat, ne méltóztassék állandóan zavarni a szónokot. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem szólt semmit! Zaj.) Benedek János: Mert ebben a törvényjavaslatban, ahogy az eredeti alakjában volt, s nem ugy, amint az igazságügyi bizottság kissé módosította, az eredeti formájában kibocsátott igazságügyministeri javaslatban mindenkire volt büntető rendelkezés. Abban megbüntették a szerkesztőt, a felelős szerkesztőt, a főszerkesztőt, a társszerkesztőt, a segédszerkesztőt, a munkatársat, a szerzőt, a társszerzőt, az adatgyűjtőt, az adatszolgáltatót, (Derültség a báloldalon.) a besúgót, a felbujtót, abban megbüntették a kiadót,
