Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

ÍHO, országos ülés 1QÍ3 november 26-án, szerdán. 237 mint a budapesti, vagy a kolozsvári, amelyek nem egy kis helyen verődtek össze, hanem a legnagyobb kultur-czentramokban, imponálna egy diszmagyaros alak, aki deklamál és csak azért mentenék fel, mert darutollasan állt eléjük. Nem ezért mentették fel őket, hanem azért, mert azokban az ujságczikkekben, azokban a cselekményekben nem foglaltatott királysértés. (Ugy van! a baloldalon.) Azért volt ilyen kimenetele azoknak a pöröknek, mert a királyi ügyész ur, vagy a királyi ügyészségek, amelyek bizalmi viszonyban vannak a mostani kormányzattal, érdemeket akartak maguknak szerezni odafent, hogy, ime, ők a király személyét és az alkotmányos monarchia intézményét menynyire védelmezik. Rémképeket fest a falra a t. igazságügyminister ur, amikor azt állítja, hogy ennek a törvénynek megalkotására szükség volt. Es én határozottan mondhatom, hogy mindenki csak gunykaczajjal fogadta ezt a törvényalkotást, mert Magyarországon ez idő szerint sem a mi ősz királyunk személyét, sem pedig az alkotmányos monarchikus államformát ilyen drákói törvényekkel oltalomba venni nem szükséges. Nyitott kaput döngettek . . . (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) ' '>'",'" Hantos Elemér : Ugy legyen ! Benedek János : ... és mondhatom, ugy jártak el, mint az a gyerek, aki azt hiszi, hogy mert egy kis léczet odatámasztott a Lánezhidhoz, most az erősebb lesz. Nálunk ezeket az alapvető alkotmányos intézményeket nem kell ilyen külön specziális oltalomban részesíteni. A múltban is meg tudta azt mindig oltalmazni a polgárság, a jelenben is meg tudja oltalmazni. De a t. kormány ugy akarta magát feltüntetni Bécsben, hogy. ime, az alkotmányos monarhiára háruló óriási veszedelemtől mentette meg az országot és a király felkent személyét, holott az veszedelemben egyáltalán nem forgott, az alkotmányt Magyarországon nem veszélyeztette senki más, csak ez a t. kormány. (Igaz ! Ugy van l a baloldalon.) Bátor vagyok felvetni a kérdést, melyikre esik nagyobb súly a királysértési perekből szóló törvény meghozatalában : a rusznyákok mozgolódására-e vagy pedig Nagy György bozontos fejére ? A múltkor csak erre hivatkozott az igazságügyminister ur, ma azonban a rusznyák mozgalomra is, amelyről eddig nem tudunk valami sokat. Ha emiatt volt szükség erre a törvényre, akkor kérdem : hiszi-e az igazságügyminister ur, hogy van Magyarországon olyan hazaáruló esküdtszék, amely a magyar államot, a magyarságot, a magyar hazát meg ne védelmezné a rusznyákoknak esetleges hazaellenes támadásával szemben ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De én nem is vagyok hajlandó ilyen könnyedén belenyugodni abba, hogy a rusznyákok mozgolódnának. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Kovácsi Kálmán (közbeszól). Elnök : Kovácsi képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Benedek János: Ez egy oly komoly vád, amelyet tessék adatszerüleg beigazolni. Elvégre a nemzetiségeket, amelyekkel mi ezer esztendőn keresztül megvoltunk, ezek között épen a hazafias rusznyákokat jó szívvel ilyképen megvádolni nem lehet. Pető Sándor : Rákóczi táborában küzdöttek ! Benedek János : Amint Pető Sándor képviselőtársam s maga az igazságügyminister ur is elismeri, Rákóczi seregében telj esitették hazafias kötelességüket ; ezekről tehát nem szabad ilyen vádat idedobni azért, hogy egy fontos, közszabadságot védő jogokat Mtörlő törvényt lehessen hozni! Az igazságügyministertől elsősorban igazságot várunk. Amikor egy ilyen törvényjavaslatot akar elfogadtatni, akkor tessék beigazolni, hogy annak ő felsége személye szempontjából jogosultsága van, arra szükség volt. Ha pedig erről a mozgalomról emlékezik meg, amelyről nekünk tudomásunk sincsen, tessék a meglevő adatokat beterjeszteni. Erre a törvényre azonban szükség nem volt, sőt amint gróf Apponyi Albert beigazolta, az igazságügyi kormányzat ezzel csak az alkotmányos királyság intézményét kompromittálta. Nem tudom, tagja leszek-e a jövő képviselőháznak, de már most bejelenteni, hogy mindenkor küzdeni fogok a magam nevében és azon elvbarátaim társaságában, akik velem a szabadságjogok szempontjából egy véleményen vannak, hogy a törvényhozásnak ezt az elhamarkodott intézkedését visszacsináljuk. Mert a kormány nem veszi figyelembe azt, hogy most talán pillanatnyi sikereket ér el a saját hatalma szempontjából, de siker-e az a nemzet szempontjából 1 (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Gróf Apjionyi Albert az igazi hazafiúi sziv fájdalmával és aggodolmával mutatott rá arra, hogy ime a törvényjavaslatok egész sorozata kerül a ház elé, amelyekben mindig egy-egy szabadságjogunk teljes megsemmisítése, vagy legalább legyengitése foglaltatik. Ha leromboljuk azokat a védgátakat, amelyek egy esetleges abszolutizmus akadályául szolgálnak, amelyek idegenből, talán Bécsből vagy bárhonnan ránk zúduló inváziónak útjában állhatnak, ha mindezeket feláldozzuk bizonyos hatalmi vagy kényelmi érdekekért, akkor mi lesz velünk a jövőben ? Hiszen nekünk nemcsak ma van szükségünk ezekre az alkotmánybiztositéki törvényekre, sajtószabadságra és esküdtszékre, hanem szükségünk lesz rá a jövőben is ! Különösen az esküdtszéki sajtóügyekben ! Hiszen nem azért találták ki az esküdtszéket, hogy egy pár csirkefogót vagy gyilkost felmentsenek ; ezt csak az uj perrendtartás vitte bele az esküdtszék intézményébe. Az esküdtszék czélja : a sajtószabadság megvédelmezése. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Esküdtszék és sajtószabadság egymástól szinte elválhatatlan ikerfogalmak. Most kivonják az esküdtszék hatásköréből az összes sajtóügyeket; már ki vannak vonva a királysértési perek, a monarchikus államforma megbolygatására vonatkozó perek, a lázítás, a